Posted by Pénzcentrum
>A családi pótlék összegét tizenöt éve emelték utoljára és a 12 200 forintos havi
összeg gyermekenként már csaknem szimbolikus összeg 2023-ban. A kormány
hozzáállása azonban az, hogy akik dolgoznak, azok számára elérhetők különböző
egyéb támogatási lehetőségek, mint a családi adókedvezmény, a babaváró hitel
vagy a CSOK. Ezzel a megközelítéssel van azonban egy jelentős gond, amely
látszólag évek óta elkerüli a törvényhozók figyelmét.
A családi pótlékra minden magyar állampolgár jogosult, aki gyermeket nevel a
saját háztartásában. Az átlagbérhez viszonyítva a pótlék összege növekedett
1950 és 1990 között. Az 50-es évek elején csak körülbelül 5% volt az átlagbérhez
képest, míg a 90-es években majdnem elérte az átlagbér 20%-át. 2000-ben a
nettó átlagkereset 55 800 forint volt Magyarországon, és a családi pótlék 3 800
forintot tett ki (6,8%). 2002-ben 77 600 forint átlagkereset mellett egy gyermek
után 4 600 forint járt (5,9%), míg 2008-ban a 122 000 forintos nettó
átlagbér mellett a 12 200 forintos pótlék már csak a 10%-át tette ki. Azóta az
arány folyamatosan csökken, mivel az átlagkereset folyamatosan nő, míg a pótlék
összege nem változik. Napjainkban ez az arány alig haladja meg a három
százalékot. Jövőre pedig még alacsonyabb lesz, mert a pótlék emelésére tett
javaslatot megint elkaszálta a kormánytöbbség.
2013 augusztusában a nettó átlagkereset 383 500 forint volt kedvezmények nélkül,
a családi pótlék pedig csak 3,18%-át tette ki. Holott az infláció is elszabadult a
koronavírus-járványt követő gazdasági válságban, így minden sokkal drágább,
mint egy évvel korábban.
A vita során felmerül az érv, hogy a családi pótlék nem csak a pénzügyi értékét
veszítette el, hanem a valós funkcióját is. A kormány szerint azonban a családi
pótlék csak egyike az általuk nyújtott családtámogatási intézkedéseknek, és nem
célszerű külön tárgyalni róla, mivel számos más támogatási forma is létezik, mint
az ingyenes étkezés, az ingyenes tankönyvek, GYES, GYED, CSED, nagyszülői
GYED, babaváró hitel és CSOK.
Az egyik legkiemelkedőbb támogatási forma, a családi adókedvezmény. Ennek
értelmében egy gyermek után 10 ezer forint, két gyermek esetén 20+20 ezer
forint, és három vagy több gyermek nevelése esetén minden gyermek után 33
ezer forint adókedvezményt jár a családnak. Tehát egy három gyermeket nevelő
családban az egyik kereső 99 ezer forinttal többet visz haza havonta, mint egy
gyermektelen személy.
Az elmélet szépnek tűnik, hogy mindenki dolgozzon és gondoskodjon három
gyermekről, hogy kihasználhassa az elérhető támogatásokat, a gyakorlat azonban
sokszor távol áll ettől a modelltől. Több kutatás is felhívta a figyelmet arra, hogy a
törvényhozók gyakran figyelmen kívül hagyják a területi egyenlőtlenségeket,
és nem számolnak azzal, hogy a munkahelyekhez való hozzáférés nem
mindenhol könnyű. Például képzeljük el egy vidéki kisvárosban élő
háromgyermekes anyát, akinek a munkahelye 30 kilométerre van, és csak két
átszállással érhető el a ritka járatú buszokkal. Így a munkába járás szinte
lehetetlen, mivel nincs olyan intézmény a közelben, amely elvégezné az óvoda,
bölcsőde vagy iskola szerepét a gyerekek gondozásában. Gyakran előfordul, hogy
ezeken a vidéki településeken hiány van az intézményekből, vagy súlyos
munkaerőhiány tapasztalható.
Az életidegen szabályozás figyelmen kívül hagyja az egyéni körülményeket,
például a közlekedési nehézségeket és a munkahelyek hiányát. Sok ingázó az
építőiparban dolgozik a frekventált területeken, és rossz körülmények között
élnek, ritkán találkoznak családjukkal, ami tovább erodálhatja a helyi
közösségeket. Emellett sok ember feketén dolgozik az építőiparban, és nem jut
hozzá a központi támogatáshoz az alacsony bejelentett bérek miatt.
Több egyesület és mozgalom jött létre azért, hogy ez megváltozzon, ők több
irányból próbálnak cselekedni, és szorgalmazzák a családi pótlék összegének
megduplázását annak érdekében, hogy valódi segítséget nyújtsanak a
magyar családoknak. Az Esély Labor Egyesület például petíciót indított e cél
érdekében, és több éve harcol az emelésért. Az összefogásra is szükség van,
mivel a rendszerszintű megközelítés és a közösségfejlesztés kulcsfontosságú az
egyenlőtlenségek csökkentésében.