Posted by Mattyasovszky Brigitta
Olvasom, hogy mobil-telefonra letölthető “játék” jelent meg: parlamenti háttér előtt Orbán Viktor azt mondja, hogy minden elismerése, és tiszteletre méltó, ha valaki a feleségét támogatja, de kell nekünk még egy Gyurcsány-korszak? Nekem nincs okostelefonom, így nem láttam – de látatlanban is elhiszem. A Fidesz remekül érez rá a közhangulatra, amelyet egyébként ő maga szít – bár be-besegítenek neki, épp mostanában is…; és amikor úgy érzi, rátesz még egy lapáttal. Minderről Fodor János, a kiváló televíziós szavai jutnak eszembe: ha minden este 8-kor, főműsoridőben megjelenne egy WC-kefe a képernyőn, akkor a nézők először felháborodnának; aztán szép lassan megszoknák, természetesnek tartanák, sőt már tetszene – végül ha nem lenne ott pontosan este 8-kor, már hiányozna nekik.
János a tévéműsorok színvonalára és azok fogadtatására utalt ezzel (megjegyzem, tökéletesen igaza volt) – de ma utalhatnánk velük a politikai kommunikációra és annak befogadására is. Mert hát – bár nem ezt várják tőlünk, sőt! – gondoljuk csak végig, mit is jelent ez: kell-e nekünk még egy Gyurcsány-korszak. Legelőször is azon gondolkodjunk el, Orbánnak VALÓBAN az fontos-e, hogy ne jöjjön el megint a Gyurcsány-korszak – vagy pedig AZ, hogy ne legyen vége az Orbán-korszaknak… Aztán azon gondolkodjunk el, hogy eljöhetne-e egy újabb Gyurcsány-korszak; valóban újabb Gyurcsány-korszak jönne-e el (bár valójában Feleség-korszak lett volna logikus a mondatban – de hát a logika nem /sem/ tartozik őfőméltósága erősségei közé…)
Csak kérdezem: akik beveszik ezt a lózungot vajon nem ugyanabban a cipőben járnak-e, amivel a DK szavazóit vádolják: a tekintélyelvűség cipőjében? Azzal, ha elfogadják, hogy “Gyurcsány-korszak” (de egyébként akár Márki- vagy Donáth-korszak!…) nem ismerik-e el egyben azt is, hogy ők is úgy gondolják: az ország irányítása, sorsa egyetlen ember kezében van? Nem inkább a demokrácia korszaka jöhetne el végre? Amikor a miniszterelnök többé nem isten(!), de még csak nem is kényúr hanem a nép szolgája (ezért is hívják miniszternek). A népé, amelynek akaratát a parlament képviseli (ezért is hívják a tagjait képviselőnek). Csak kérdezem: akik felülnek ennek a lózungnak, belegondoltak-e abba, hogy mi lenne rosszabb, ha az Orbán-korszaknak vége lenne, és eljönne a Demokrácia-korszak?
Talán az, hogy biztosan EU-tagok maradunk, vagy legalábbis nem egy ember döntene arról, hogy azok maradunk-e? Vagy hogy nem egy ember döntene arról sem, mi nevezhető az alkotmányos rend ellen irányuló kísérletnek, és hogy emiatt esetleg szükségállapotot hirdet-e (megjegyzem, “érdekes” gazdaságvédelmi terv jelent meg a kormány internetes oldalán – fejadagokkal, ilyesmikkel…) vagy akár a tömeg közé lövet-e? Rosszabb lenne (lehetne rosszabb?!) az egészségügy? Az ország nemzetközi megítélése? Lehetne még mélyebbre süllyeszteni a környezetet mérgező akkumulátor-gyáraktól hemzsegő gazdaságot? Ami egyébként “migránsok” tízezreinek betelepítésével is jár… És ami legfontosabb: még ha akarná is – tehetné-e még jobban tönkre az országot GYF; ha nem lenne kétharmada. Gondolnak-e arra, hogy anélkül Orbán megtehette volna-e az országgal mindazt, amit művelt vele. És hát gondolnak-e arra, hogy a diktatúránál mennyivel jobb a demokrácia. A gyűlölködésnél a tolerancia; egymás elfogadása.
Hogy bár sok embernek nem tetszik a kék vagy a narancsszín; vagy éppen egyik sem – mégis: a szivárvány az egyik legkellemesebb és legharmonikusabb látvány az emberi szem számára. Attól tartok, hogy akik ezt a játékot pörgetik a telefonjukon, nem gondolnak mindezekre. Semmire sem gondolnak. Nem gondolkodnak. Csak nézik, bámulják a WC-kefét reggel, délben meg este — és hagyják, hogy mossa, pusztítsa az agysejtjeiket, mint monoton hullámverés a partot.