Posted by Fábián András
Orbán Viktor miniszterelnök 2002. április 9-én, a TF-en tartott kampány-beszédében azt mondta: “mindannyian tudjuk, hogy minden ország gazdaságának, így a magyar gazdaságnak is szüksége van nagytőkére is és pénztőkére is. De nem bízhatjuk rájuk az ország kormányát. Azért nem bízhatjuk rájuk, mert ők egyébként érthetően és helyesen csak a saját hasznukat nézik. A kormánynak pedig a polgárok javát kell szolgálnia. És ezt a különbséget fönn kell tartani”.
Azt is mondta egyszer, hogy a magyaroknak (sic!) elegük van a külföldi bankok kizsákmányoló üzletpolitikájából. El kell érni, hogy Magyarországon a bankoknak több mint a fele magyar kézben legyen. Szép tervek, nemzeti tervek, magyar szívnek tetsző, magyar lelket melengető tervek. Ennek ellenére 2002-ben Orbán elveszítette a választásokat. Holott nézzük meg például a cseh sörgyárakat. A németek bekebelezték azokat. És? Jobb lett a cseh sör, mint volt?! Nem, kérem, a cseh sör pont olyan jó, mint azelőtt volt, csak most egy német multi fölözi le a
hasznát. Ám ez a sörözők népét cseppet sem érdekli. Úgy, ha nem épp jobban fogy a cseh sör, mint azelőtt. A cseh kormány sem szomorú, hiszen a német jól adózik, semmi probléma nincs vele. Ámde a bankok! Nos, a bankokkal sem volt semmi baja a magyar embernek, mindaddig amíg az Orbán-Matolcsy duó el nem kezdett matatni körülöttük. A bankolás biztonságos, a pénzkezelés megbízható volt. Minden bank mögött ott állt egy tőkeerős külföldi tulajdonos. Csak egy baj volt ezekkel a bankokkal, hogy nem magyar ember volt az, aki kezelte a kasszakulcsot. Pedig volt ám nekünk szép nagy (megbízható) magyar bankunk, a macis Postabank, amely úgy omlott össze két-három nap alatt, mint a pinty. Elég volt hozzá egy nem túl optimista számvizsgálati jelentés és a denevérszárnyon röppenő rémhír: itt a csőd. És lőn. Voltak aztán más magyar bank csődök is.
Ez év májusában azonban Dancsik Bálint, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője szükségét érezte megjegyezni: “Nemzetközi szinten romlott a pénzügyi környezet az amerikai bankcsődök miatt, ugyanakkor Magyarországon a bankrendszer sokkellenálló képessége erős, a pénzintézetek helyzete stabil.” Mikor az van, hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát, akkor Rejtő
Jenőnél köztudottan kitör a pánik. Én azonban ezt a “sokkellenálló képességet” készséggel el is hiszem, már amennyiben a Magyarországon működő külföldi bankokról van szó. Ami a magyar tulajdonú bankokat illeti, már sokkal rosszabbak a tapasztalataim, beleértve az éppen idézett Magyar Nemzeti Bankot. A júniusi mérleg szerint az MNB 1961 milliárd forint és 2386 milliárd forint közé várta idei veszteségét, ami a GDP 2,5-3 százaléka. Ez megközelíti a központi költségvetés jövő évre tervezett teljes hiányát. Csak az elmúlt évben például 119 milliárd forintba került a bebukott bankok és takarékok ügyfeleinek kártalanítása. Az Országos Betébiztosítási Alap (OBA) vagyona az év eleji 94 milliárdról 11 milliárdra csökkent. 6 (hat) bezárt hitelintézet esetében kellett kártalanítani csaknem 64 ezer betétest, írta a portfolio.hu. Sokan még mindig futnak a pénzük után.
Orbán azonban nem adta fel a magyar ember magyar bankban bankol elvét. No, nem nemzeti érzületből, hanem mert a bank a bankárnak igen jó üzlet. Gondoljunk csak Brecht örökbecsűjére: “Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?!” Egy ügyes bankár akkor is tele zsebbel száll ki a csőd zivatarából, ha az összes ügyfele tönkremegy. Különösen akkor, ha a miniszterelnök tartja felette az esernyőt. Márpedig ezeknek az újsütetű magyar “bankároknak” momentán nincs mitől tartaniuk. És hogy mindez miről jutott eszembe? Természetesen a Magyar Bank Holdingról. A három tagbank fúziója révén Magyarország második legnagyobb bankcsoportja jött létre, amely összesen 2,2 millió lakossági ügyféllel rendelkezik, több mint 920 fiókot működtet, együttes mérlegfőösszege 8424, hitelállománya 3787, betétállománya 5414 milliárd forint. Volt 2021-ben.
Napjainkban ugyanis 60 bankfiók megszüntetésén munkálkodnak, és az ezekben dolgozó munkatársak elbocsájtása is aktuálissá vált. Van viszont csodás elképzelés hatalmas székház építéséről az ezerszer áldott XIII. kerületben. Hatalmas üvegtornyok, fenséges panoráma a Dunára, a budai hegyekre és a Margit-szigetre. Az építő, vagyis az üzlet kedvezményezettje, természetesen a Mészáros (Orbán) család lehet majd. Kicsiny kitérővel elmondom, hogy jómagam a Budapest Bank ügyfeleként kezdtem évekkel ezelőtt, majd lett belőle Magyar Kereskedelmi Bank, hogy aztán Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor magyar hangja bekebelezze és megszülessen belőle az MBH. Hogy ennek a sorsa mi lesz, azt én már nem kívánom kivárni, inkább keresek egy biztonságos, külföldi tulajdonú, megbízható háttérrel rendelkező bankot. Parkinson törvénye szerint, mire felépül az új székház, csődbe megy a cég. Ez pedig egyenesen következik Parkinson második törvényéből: A költségek addig nőnek, amíg fel nem emésztik a teljes bevételt. Mert mit is remélhet az ember egy olyan “bankártól”, aki, amikor megkérdezték tőle, hogy mennyi pénze van, ezt válaszolta: “Nem tudom. Van hogy kevés, van, hogy elég és van, hogy sok.”
Utóirat: Minden esetre az MBH már vett Mészároséknak egy gigantikus, Rose D’Or nevű yachtot – a mi pénzünkből.
Kép: Mészáros Lőrinc felesége a Rose D’Or fedélzetén