Lévai Júlia
Miután diákok, tanárok hónapokon át eredménytelenül tüntettek a lerobbant iskolák normális finanszírozásáért, a tanári bérek rendezéséért és a tanszabadságért, most ezzel áll elő a kormány:
Tessék, itt van 126 elektromos autó és hatvan töltőberendezés, 1,67 milliárdért, a tankerületi központoknak és azok vezetőinek. Az üzenetük persze elsősorban a híveknek szól: azoknak mondja el, hogy mitől is lesz ez a pont az oktatásügyi konfliktus vége. A kormány minden tőle telhetőt megtett, és ha azok a bizonyos, külső erők által felbérelt elemek a pedagógusok között ennek ellenére is elégedetlenkedni fognak, az aztán már tényleg mindennél jobban megmutatja, miféle értékvesztett emberekkel állunk szemben. Most is csak követelőzni tudnak, miközben a kormány a legmerészebb álmaikat is kielégítette. Amikor elirigyelték az úri jólétet, és egyértelmű volt, hogy ők is az arisztokrácia szintjén akartak élni (mert a felbujtóik azt sugdosták a fülükbe, hogy nincs nagyobb szégyen, mint megmaradni a nemzet napszámosának), a kormány ezt is megadta nekik! Drága pénzért kétféle Nissan típusú szolgálati autót is kaptak, a fenekük alá! De nekik ez sem elég, ők még a nemzeti újtőkéseknél is csillogóbb-villogóbb gazdagságot szeretnének maguknak! Na persze a ballibek megint jönnek azzal a belvárosi kifinomult gondolkodásukkal, hogy így meg úgy, ne tegyünk egyenlőségjelet a tankerületi központok és az iskolai tantermek közé, de senki ne hallgasson rájuk. Amit a tankerület kap, az is mind a pedagógia ügyét szolgálja, és ezt egy gyerek is tudja. A pedagógusoknak pedig azt üzenik ezzel, hogy tök mindegy, ők mit szeretnének. Az, hogy nekik még milyen igényeik lennének, nem több az ő személyes szocproblémájuknál. Amihez pedig sem a kormánynak, sem a többi embernek semmi köze.
Örüljenek, ha nem mennek nekik a náluk sokkal rosszabbul élő és reggeltől estig keccsölő tömegek, amiért a tanárok mindenáron fölébük akarnak kerekedni, az életszínvonaluk terén. Adjanak hálát Istennek, hogy ez az áldott jó kormány még márkás autókat is adott nekik, amelyeken igazán könnyedén el lehet menekülni a népharag elől. Szóval fogják csak be szépen a szájukat, és értsék már meg, hogy ebben a helyzetben semmit nem várhatnak, nincs tovább ez az egész. Nem érdemes ugrálniuk, mert odafönn meg se hallják őket, a médiában pedig azt hazudnak róluk, amit akarnak. És ha netán még mindig nem értenék, miről van szó, forduljanak a népi szólásmondásokhoz, úgyis rájuk fér egy kis nemzeti identitás-erősítés. A kormány
ez ügyben a „kutya” címszó alatt összeszedett szólásokat ajánlja figyelmükbe, ezen belül is az E-vel kezdődőket. Nahát, ott az „Egyik kutya, másik eb” igazán könnyen érthető szólása után jön az, amelyik az erősebb kutyákra vonatkozik.
Megvan? Akkor rendben is lennénk. Ettől kezdve a legfontosabb, hogy végre megértsék: itt egyetlen kutya van, aki az erősebb, és az ott megnevezett cselekvést reggeltől estig abszolválja, ez pedig Orbán Viktor. Az viszont már a kormányt nem érdekli, hogy ők milyen stílusbanfogalmazzák meg a mondat állítmányát. Abba, hogy ragaszkodnak-e az eredeti, kissé durvább, egyszavas formulához, netán annak egy szelídebb változatához („cseszik”, esetleg „bagzik”), vagy kedvükre kicirkalmazzák a dolgot a tevékenység szalonképesebb körülírásával, a kormány már biztosan nem szól bele. Ez már hadd legyen az ő legteljesebb szabadságuk megnyilvánulása, és még az alkalmazás gyakoriságát sem fogja megszabni, senki. A helyzet tehát maradjon meg olyannak, amilyennek kis megszakításokkal évszázadokon keresztül is láttuk: hadd ugasson az értelmiség szabadon, a hatalomnál ennek úgysincs különösebb jelentősége. Ott egyébként is épp egy másik kutyás szólásmondás van érvényben: „A kutya ugat, a karaván halad”, és ez még egy ideig így is marad.
(A szerkesztő megjegyzése: és ha ez sem tetszik a tanároknak, akkor majd meghosszabbítjuk Bicskéig, aztán meg Lovasberényig.)
Kép: A Szent István Egyetem elektromos autóparkolója