Nyertesek és áldozatok

Posted by

Diploma előtt / Bartók Színház, Dunaújváros

Bedő J. István

Jó ideje azon gondolkodom, hogy áldozat-e Mrs Robinson. A megfejtés végett nem kizárólag Terry Johnson romantikusnak mondott komédiáját néztem meg a Bartók Színházban, hanem a filmet is, jó néhányszor meghallgattam Simon & Garfunkel világsiker dalát, továbbá majdnem mindent előkerestem, ami egyáltalán elérhető volt. Hiszen a Diploma előtt (The Graduate) valójában kétszereplős darab – a többiek, bármennyire fontosak is a családok szempontjából, itt csak hátteret alkotnak. (Háttér Charles Webb forrás-regénye is.)

Ben (Benjamin) Braddock a hatvanas évek tipikus gyermeke, iskolai kiválóság, szófogadó – legalábbis eddig az volt –, csak éppen a középiskolát záró születésnapi buli döbbenti rá, hogy semmi értelme annak a jövőképnek, amit apja fest elé. Nem akar belépni abba a világba, amelyben apja már jól menő ügyvéd (és olyan autokratikus, mint a Holt költők…-ben Neil Perry apja), anyja háziasszony (vagy csak dekoráció?), ő pedig csupán önálló döntés nélküli másolat, replika lehet.

Így aztán a buli jópofizása helyett búvárszerkót húz magára, és amúgy gumiruhában, szájában légzőpipával vonul vissza megszállott módjára dobolni. (Az európai olvasó ilyenkor már gondolhat Günther Grass Bádogdobjának legendává vált hősére, Oscarra, aki a világgal való szembenállás eszközéül szintén dobot ragadott.) És Ben dobol szinte mindig, ha a feszültségét ki akarja űzni magából. Feszültség pedig van bőven.

Ben (Csiby Gergely) nem kér az apai (Őze Áron) taácsokból

Ben jó fiú, sőt jófiú, a buliról hazakíséri apja cégtársának alaposan becsípett feleségét, és hát – elcsábul. Mert Mrs Robinson (Judith) igen mutatós negyvenes asszony, azonkívül látja, hogy a skalpjai között ilyen még nem volt, és némi szelíd erőszakkal maga fölé teperhető

Csiby Gergely a (meglehetősen nehezen) elcsábítható még-nem-egyetemista, és Dobó Kata a kissé alkoholista asszony, aki magát még nimfomániásként is definiálja. Ben/Csiby nagyon jól hozza a végzőst, aki hihetetlenül rühelli a jövőjét. Unatkozó és tanácstalan, ugyanakkor robbanékony, ha nem hagyják önállóan dönteni – csakhogy ehhez még nem nőtt fel. Itt rögtön meg kell említeni Dicső Dániel kitűnő rendezését – ahogyan megjelenítteti figuráival a nehezen születő döntést, aztán a sodródást, ahogy Benjamin szinte tehetetlenül belemegy vagy éppen beleragad a szituációkba. Hezitálása nem kizárólag elcsábulása során mutatkozik meg – a párbeszédekben a hosszú szünetek, a nem igazán sikeres elszökés a szép asszony elől inkább csak jelzi, még ha el is hangzik, hogy nem tartaná etikusnak a következő lépést.

Dobó Kata tulajdonképpen a buli első pillanataitól színpadon van, de csak a háttérben sétál, kortyol, veszettül unja a protokoll-jelenlétet, senkivel nem kommunikál, mintha csak a ruháját akarná megmutatni a vendégseregnek. Játszani akkor kezd, mikor a csődület elment. És innentől érdekes Mrs Robinson, a cégtárs neje. Nem tudni, hogy mindent kitervelt-e, de kicsit rá is játszik, hogy ő mennyire részeg, és úgy tűnik, menet közben fundálja ki, mi is legyen ezen a éjszakán közte és a Braddock-gyerek között. Mert egy kicsit gyereknek tekinti Bent, Ben is nagyon sokáig csak Mrs Robinsonnak szólítja – vagyis fölötte lévő, felnőtt státuszúnak tekinti a nőt.

Dobó Kata (szóban) mindent bevet, de komolyan vehető szeretkezésre nem azonnal kerül sor – és amikor később igen, azt is igen elegánsan oldotta meg a rendező: hangokkal, Kata vetített arcával (míg ő maga alig mozdulva, egyedül fekszik az ágyon csinos, ám mindent takaró alsóneműben). A korábban említett etikai kérdés helyébe másfajta kérdés lép a garniszállóbeli randevúk – ki tudja, mennyi ideig fenntartott – sorozata közben: ’mi jön ezután?’ Mert ez ugyebár nem szerelem, hanem vágy és kielégülés. Tehát üres és megunható.

Mrs Robinson pedig, mikor a fiú megunta, eleganciáját veszítve számol be otthon a történtekről – csak kicsit meghamisítva a valóságos történetet. Mert az előadott verzióban Ben a „leitató erőszaktevő”.

Ettől kezdve lánya, Elaine – a kitűnő Gombó Viola – válik az események főszereplőjévé. Előbb vad gyűlölettel fordul a neki „fölvezetett” Ben ellen, sőt dacból még férjhez menni is készül, mígnem aztán Ben – szenvedélyes szerelme bizonyságául – el nem rabolja éppen az oltár elől.

Valami mégis alakul Elaine (Gombó Viola) és Ben között

Dicső Dániel rendezésének egyik sarkalatos pontja, hogy az optimista befejezést vetítéses módszerrel tárja elénk. Optimista? Ebben nem vagyok bizonyos. A kétórányi sűrű történet lezárása követi a regényt meg a filmet, ugyanakkor fricska a nézőnek: „Kéretik kicsit elgondolkodni azon, hogy ez a nagyon éretlen fiatalember mennyi boldogtalanságot fog még okozni ennek a lényegesen érettebb, okos, szép lánynak.” Mert bizony Elaine pontosan felismerte, hogy Ben mennyire nem, tud semmit a világról, a felelősségről, és menekül a jövő elől. Igaz, ebben párdarabja Mrs Robinsonnak, aki a közelítő időskor elől menekül a kalandokba (a férje üzletfeleivel, vagy adott esetben az ifjú Bennel).

A rendezésnek amúgy is igen sok szikrázóan jó megoldása van: az indítás, ahogy a befelé áramló nézőket Mr Braddock (Őze Áron) kézfogással, barátságos szavakkal üdvözli – vagyis vendégként is vagyunk jelen a szülinapi bulin, meg a (már említett) kitartott szünetek Elaine-nel is! Igen leleményes és elegáns a garniszálló portáján zajló jelenet, amiben a tapasztalt Judy Robinson és a tapasztalatlan Ben Braddock végül is eljutnak a kulcs átvételétől az ágyig. De hasonlóan szellemes minden színváltozás – és ebben Rákay Tamás színpadképe erősen rásegít a sok helyszínes szövegre. A fényekkel kiemelt színpadrészletek képesek akár egy pillanat alatt Ben dobszerkós szobájaként, Braddockék vagy Robinsonék házaként, hotelszobaként, templomként vagy transz-mulatóként bemutatkozni.

Kevés lehetőséget ad a darab Mr Robinsonnak (Marton Róbert), csak a kifakadása erős, mikor is helyi erkölcsök szerint a házassága tovább fenn-tart-ha-tat-lan (pedig komoly része volt benne sűrű távolléteivel). Nem jár jobban Mrs Braddock (Holecskó Orsolya) sem, ő is árnyéka kényszerül lenni hangsúlyosabb házastársának. Viszont meg kell említeni egy mellékszereplőt: Hajnal Jánosnak a több kisebb szerep egyikeként van egy reflektorfényes perce, talán annyi sem, poénkodó nőimitátorként a melegbárban, ahova Ben elhurcolja Elaine-t: Hajnal őrületesen jó – azzal meg egyenértékű Gombó döbbent (?), iszonyodó (?) reakciója.

Leánykérésféle a vőlegénytől (Hajnal János)

Mindenkinek jut látni- és mulatni való a Diploma előtt Bartók Színházi előadásában. De jó lenne, ha néhány befogadó színházban is megnézhetnék a közeli és távolabbi megyékben meg a fővárosban! Az elmélkedő hajlamúak meg eltöprenghetnek azon, mi minden eshetett meg a történet szereplőivel a születésnap előtt és a lányszöktetés után.

Fotók: Ónodi Zoltán

Címkép: A garniszállóban még a portás is jobban tudja, mi kell Mrs Robinsonnak és Bennek

A KULTÚRAKIRAKAT
%d