Nyertesek és áldozatok

Jó ideje azon gondolkodom, hogy áldozat-e Mrs Robinson. A megfejtés végett nem kizárólag Terry Johnson romantikusnak mondott komédiáját néztem meg a Bartók Színházban, hanem a filmet is, jó néhányszor meghallgattam Simon & Garfunkel világsiker dalát, továbbá majdnem mindent előkerestem, ami egyáltalán elérhető volt. Hiszen a Diploma előtt (The Graduate) valójában kétszereplős darab – a többiek, bármennyire fontosak is a családok szempontjából, itt csak hátteret alkotnak. (Háttér Charles Webb forrás-regénye is.)

Ben (Benjamin) Braddock a hatvanas évek tipikus gyermeke, iskolai kiválóság, szófogadó – legalábbis eddig az volt –, csak éppen a középiskolát záró születésnapi buli döbbenti rá, hogy semmi értelme annak a jövőképnek, amit apja fest elé. Nem akar belépni abba a világba, amelyben apja már jól menő ügyvéd (és olyan autokratikus, mint a Holt költők…-ben Neil Perry apja), anyja háziasszony (vagy csak dekoráció?), ő pedig csupán önálló döntés nélküli másolat, replika lehet.

Így aztán a buli jópofizása helyett búvárszerkót húz magára, és amúgy gumiruhában, szájában légzőpipával vonul vissza megszállott módjára dobolni. (Az európai olvasó ilyenkor már gondolhat Günther Grass Bádogdobjának legendává vált hősére, Oscarra, aki a világgal való szembenállás eszközéül szintén dobot ragadott.) És Ben dobol szinte mindig, ha a feszültségét ki akarja űzni magából. Feszültség pedig van bőven.

Ben jó fiú, sőt jófiú, a buliról hazakíséri apja cégtársának alaposan becsípett feleségét, és hát – elcsábul. Mert Mrs Robinson (Judith) igen mutatós negyvenes asszony, azonkívül látja, hogy a skalpjai között ilyen még nem volt, és némi szelíd erőszakkal maga fölé teperhető…

Csiby Gergely a (meglehetősen nehezen) elcsábítható még-nem-egyetemista, és Dobó Kata a kissé alkoholista asszony, aki magát még nimfomániásként is definiálja. Ben/Csiby nagyon jól hozza a végzőst, aki hihetetlenül rühelli a jövőjét. Unatkozó és tanácstalan, ugyanakkor robbanékony, ha nem hagyják önállóan dönteni – csakhogy ehhez még nem nőtt fel. Itt rögtön meg kell említeni Dicső Dániel kitűnő rendezését – ahogyan megjelenítteti figuráival a nehezen születő döntést, aztán a sodródást, ahogy Benjamin szinte tehetetlenül belemegy vagy éppen beleragad a szituációkba. Hezitálása nem kizárólag elcsábulása során mutatkozik meg – a párbeszédekben a hosszú szünetek, a nem igazán sikeres elszökés a szép asszony elől inkább csak jelzi, még ha el is hangzik, hogy nem tartaná etikusnak a következő lépést.

Dobó Kata tulajdonképpen a buli első pillanataitól színpadon van, de csak a háttérben sétál, kortyol, veszettül unja a protokoll-jelenlétet, senkivel nem kommunikál, mintha csak a ruháját akarná megmutatni a vendégseregnek. Játszani akkor kezd, mikor a csődület elment. És innentől érdekes Mrs Robinson, a cégtárs neje. Nem tudni, hogy mindent kitervelt-e, de kicsit rá is játszik, hogy ő mennyire részeg, és úgy tűnik, menet közben fundálja ki, mi is legyen ezen a éjszakán közte és a Braddock-gyerek között. Mert egy kicsit gyereknek tekinti Bent, Ben is nagyon sokáig csak Mrs Robinsonnak szólítja – vagyis fölötte lévő, felnőtt státuszúnak tekinti a nőt.

Dobó Kata (szóban) mindent bevet, de komolyan vehető szeretkezésre nem azonnal kerül sor – és amikor később igen, azt is igen elegánsan oldotta meg a rendező: hangokkal, Kata vetített arcával (míg ő maga alig mozdulva, egyedül fekszik az ágyon csinos, ám mindent takaró alsóneműben). A korábban említett etikai kérdés helyébe másfajta kérdés lép a garniszállóbeli randevúk – ki tudja, mennyi ideig fenntartott – sorozata közben: ’mi jön ezután?’ Mert ez ugyebár nem szerelem, hanem vágy és kielégülés. Tehát üres és megunható.

Mrs Robinson pedig, mikor a fiú megunta, eleganciáját veszítve számol be otthon a történtekről – csak kicsit meghamisítva a valóságos történetet. Mert az előadott verzióban Ben a „leitató erőszaktevő”.

Ettől kezdve lánya, Elaine – a kitűnő Gombó Viola – válik az események főszereplőjévé. Előbb vad gyűlölettel fordul a neki „fölvezetett” Ben ellen, sőt dacból még férjhez menni is készül, mígnem aztán Ben – szenvedélyes szerelme bizonyságául – el nem rabolja éppen az oltár elől.

Dicső Dániel rendezésének egyik sarkalatos pontja, hogy az optimista befejezést vetítéses módszerrel tárja elénk. Optimista? Ebben nem vagyok bizonyos. A kétórányi sűrű történet lezárása követi a regényt meg a filmet, ugyanakkor fricska a nézőnek: „Kéretik kicsit elgondolkodni azon, hogy ez a nagyon éretlen fiatalember mennyi boldogtalanságot fog még okozni ennek a lényegesen érettebb, okos, szép lánynak.” Mert bizony Elaine pontosan felismerte, hogy Ben mennyire nem, tud semmit a világról, a felelősségről, és menekül a jövő elől. Igaz, ebben párdarabja Mrs Robinsonnak, aki a közelítő időskor elől menekül a kalandokba (a férje üzletfeleivel, vagy adott esetben az ifjú Bennel).

A rendezésnek amúgy is igen sok szikrázóan jó megoldása van: az indítás, ahogy a befelé áramló nézőket Mr Braddock (Őze Áron) kézfogással, barátságos szavakkal üdvözli – vagyis vendégként is vagyunk jelen a szülinapi bulin, meg a (már említett) kitartott szünetek Elaine-nel is! Igen leleményes és elegáns a garniszálló portáján zajló jelenet, amiben a tapasztalt Judy Robinson és a tapasztalatlan Ben Braddock végül is eljutnak a kulcs átvételétől az ágyig. De hasonlóan szellemes minden színváltozás – és ebben Rákay Tamás színpadképe erősen rásegít a sok helyszínes szövegre. A fényekkel kiemelt színpadrészletek képesek akár egy pillanat alatt Ben dobszerkós szobájaként, Braddockék vagy Robinsonék házaként, hotelszobaként, templomként vagy transz-mulatóként bemutatkozni.

Kevés lehetőséget ad a darab Mr Robinsonnak (Marton Róbert), csak a kifakadása erős, mikor is helyi erkölcsök szerint a házassága tovább fenn-tart-ha-tat-lan (pedig komoly része volt benne sűrű távolléteivel). Nem jár jobban Mrs Braddock (Holecskó Orsolya) sem, ő is árnyéka kényszerül lenni hangsúlyosabb házastársának. Viszont meg kell említeni egy mellékszereplőt: Hajnal Jánosnak a több kisebb szerep egyikeként van egy reflektorfényes perce, talán annyi sem, poénkodó nőimitátorként a melegbárban, ahova Ben elhurcolja Elaine-t: Hajnal őrületesen jó – azzal meg egyenértékű Gombó döbbent (?), iszonyodó (?) reakciója.

Mindenkinek jut látni- és mulatni való a Diploma előtt Bartók Színházi előadásában. De jó lenne, ha néhány befogadó színházban is megnézhetnék a közeli és távolabbi megyékben meg a fővárosban! Az elmélkedő hajlamúak meg eltöprenghetnek azon, mi minden eshetett meg a történet szereplőivel a születésnap előtt és a lányszöktetés után.

Fotók: Ónodi Zoltán

Címkép: A garniszállóban még a portás is jobban tudja, mi kell Mrs Robinsonnak és Bennek