● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

Kása-Bókkon Tímea |

Aki még nem olvasott ausztrál krimit, nem fogja megbánni, ha ezzel a könyvvel kezdi. Persze ha a humorérzéknek esetleg híján lenne, akkor még tekintheti a könyvet intenzív tanfolyamnak. Az egész történetet áthatja az irónia (meg minden, ami megnevettet), hiszen a szerző, Benjamin Stevenson stand-upos, és mellette ír. Illetve nem tudnám megmondani, melyik a fő tevékenysége. A családomban mindenki gyilkos a harmadik regénye, remélem, nem az utolsó.

A könyv a klasszikus krimik szabályaival dolgozik. Már az első oldalakon idézi az 1930-ban alapított Detektív Klub tagjainak esküjét, továbbá A detektívregény tízparancsolatát, melyet a krimiszerző (mellesleg katolikus pap) Ronald Knox írt 1929-ben, s amelyből azonban elhagy egyet. Meg is indokolja: az ma már kulturális szempontból sértő lenne. (Utánakerestem: tényleg jobb ezzel vigyázni.)

Ahogy a történetet elmesélő főhőssel, Ernest Cunninghammel is. Hiszen a neve már megelőzte őt, ugyanis a családjában mindenki gyilkos. De tényleg. Ő pedig – aki kézikönyveket ír magánkiadásban arról, hogyan írjanak krimit mások, illetve elődei munkáját és a műfaj klasszikus sémáit kellő kritikával illeti, de nem kíméli a szerkesztőket sem – épp egy sajátságos összejövetelre tart. Erre kivétel nélkül minden családtagot meghívtak, a megjelenés pedig egyenesen kötelező a helyszínként szolgáló síparadicsomban. (Hoppá: ez is klasszikus krimihelyszín!) Mire is jó egy olyan összejövetel, amit a ,meghívottak közül többen még a hátuk közepére se kívánnak? Például cinkostársat lehet keresni a mostohahúg személyében, aki ugyanúgy listát vezet arról, mi is fog megtörténni, amíg a társaság együtt van. És lehet kíváncsian várni, mikor írhatják valaki neve mellé, hogy „bingó”. A listán természetesen szerepel olyan pont is, hogy „Törött Csont (VAGY Valaki Meghal)”. Ilyesmire nem is kell sokáig várni…

• Olvass bele!

De mi köze a Cunningham családnak a síparadicsombeli halálesethez? Ez már az utolsó eset volt vagy az olvasó számíthat még több holttestre és véres részletre? Erre az indiszkrét kérdésre már az előszóban választ kapunk. Bizonyára ismerős mindenkinek az olyanfajta olvasó, aki azonnal az utolsó oldalakra lapoz, hogy megtudja, mi lesz a történet vége. De az sem ritka, aki csak a véres jelenetekre és a gyilkosságokra kíváncsi. A történet elbeszélője, aki a főszereplő is egyben, nem hagyja kétségek között egyik olvasóját sem.

Az egyszerre narrátor és nyomozó szerepben is működő Ernest Cunningham kötelességének tartja, hogy az olvasó felé fordulva feltárja a rejtélyeket, így már rögtön a bevezetőben megteszi ezt a megfelelő oldalszámok ismertetésével. „Az aranykor aranyszabálya a fair play.” Ehhez ragaszkodva nem maradnak támpont nélkül a lassabb felfogású olvasók sem, Ernest betűzdel úgynevezett „félfejezeteket”, ahol összefoglalja az addig történt eseményeket.

Hogy alaposabban megismerkedjünk a családtagokkal és a bűneikkel, mind kapnak néhány bekezdést a könyvben, persze akad, aki ilyesmiből is csak egy mondatot érdemel. A családi összejövetel a múltban történt események ellenére mégsem a gyűlölködésről szól. Végül is derék, összetartó család ez, bizonyos rejtélyekre együtt derítenek fényt, még akkor is, ha mindenki gyanús és a múltja alapján mindenkinek kiosztható jó néhány év. Vagyis a közösséghez tartozás sok mindent felülír. „A család nem azt jelenti, hogy kinek a vére folyik az ereidben, hanem hogy kiért vagy hajlandó vért ontani.”

Amint az eddigiekből sejthető, Stevenson könyve egyszerre valódi krimi és annak a paródiája is, komolyan is vehető, de ötletes csavarjaival emlékeztet a Rejtő Jenő-i világ(torz)képre – bár aligha ismerhette műveit. (De még ebben sem lennék biztos.)

A tartalmat, mármint hogy mi volt az életet kioltó eszköz, hogy miért kapta, aki kapta, és hogy a bűn után van-e bűnhődés, őszinte sajnálatomra nem mondhatom el. (Nem szeretnék hivatkozni egy fenyegető hangú névtelen levélre, amiben valaki felemlegette, hogy mi lesz, ha elpofázom a poént – mindenesetre a benne írt utasításnak megfelelően elolvasás ELŐTT elégettem.) Inkább azoktól idézek, akik írhattak róla:

„Bárcsak több tagja lett volna a Cunningham-klánnak, hogy ez a féktelen, páratlanul szórakoztató krimi tovább tartson.” – AJ Finn

„Rafinált, csavaros, vicces és épp olyan precíz, akár egy vérszomjas órásmester.” – Stuart MacBride

Könnyed, fordulatos történet, sok humorral ízesített krimi ez egy nem igazán hétköznapi családról. Nem üres ígéret, ha jó szórakozást kívánok hozzá!

Benjamin Stevenson:
A családomban mindenki gyilkos
Fordította: Orosz Anna
Agave Könyvek, Budapest, 2023
384 oldal, teljes bolti ár 4980 Ft,
online ár a kiadónál 3984 Ft,
e-könyv változat 3480 Ft
ISBN 978 963 598 1717 (papír)
ISBN 978 963 598 1724 (e-könyv)

* * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A családomban mindenki gyilkos – Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat.
Az ausztrál Benjamin Stevenson rendkívül eredeti és humorban bővelkedő műve hazája egyik legnépszerűbb megjelenése volt tavaly: vezette az eladási listákat, és nem meglepő módon az HBO jelentkezett be a megfilmesítési jogokért.