Posted by ● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●
kistibi
Fónyad Gábor izgalmas személyiség. Szülei magyarok, anyanyelve magyar, de németül ír, Bécsben él. (Életrajzát lásd lejjebb, a fülszövegben.) Idén negyvenéves, ez a legjobb alkotói korszak, amikor az írónak már van jelentős élettapasztalata, szellemileg és fizikailag még teljesen friss.
A mű eredeti címe: Als Jesus in die Puszta kam, tükörfordításban: Amikor Jézus a pusztába jött. A magyar olvasó számára a Hortobágy a klasszikus puszta, ez viszont a német anyanyelvűnek nem mondana eleget. Így alakult át az eredeti cím.
A kötet főhőse Ludwig, aki Bécsben él, de nem csinál, nem is akar semmit. „Nem alakítója, hanem elviselője önnön sorsának.” Teszetosza figura, egy játékboltban dolgozik, nem is lát más célt, csak a túlélést. Egyes szám első személyben ő narrálja a történetet, előadásmódja épp olyan, mint ő maga. Unalmas, egyhangú, meglepetésre nem képes. Életében akkor történik a nagybetűs Valami, amikor felkeresi őt az Ősmagyarok Gyülekezetének néhány képviselője.
A Gyülekezet jeleket kutatott, így bukkantak rá. És sorjáznak az ostobánál ostobább állítások. Felvilágosítják (!), hogy Jézus nem zsidó, hanem magyar. Utánanéztek Ludwig születése körülményeinek: „Azon a napon, amikor megszülettél, Indonéziát szökőár sújtotta… Az áll továbbá az írásban, hogy az Emberfia felhőből ereszkedik majd alá… Abban a percben, amikor napvilágot láttál, felhők borították az eget… A születésed körüli percekben fényesen felvillanó mennykőcsapásokat jegyeztek fel.” Röviden tehát: Te vagy Jézus, aki újra a földre szállt.
Na még kicsit az Ószövetségből: Noénak nem három, hanem négy fia volt, a negyedik Zoltán, a magyar nép ősatyja. Zoltánnak annak idején menekülnie kellett, mert a másik három testvér nem fogadta el őt, egyedül nem tudott hajót építeni. „Isten azonban nem hagyta magára. Megmutatta neki az utat, amely egy magas hegyre vezetett, ennek csúcsát sosem érte el a víz… Ekkor azonban csoda történt: levált a hegy csúcsa és önálló földdarabként úszott a vízen, Zoltánnal a tetején.” Ez lett a későbbi Atlantisz.
De képzeljék el: még Isten is magyar. A mitológiából talán ez a legszebb csemege. „Kezdetben volt az Ige,… az Ige Istennél volt,… és Isten volt az Ige – Még azelőtt találta fel Isten a nyelvet, hogy bolygónkat emberi láb érintette volna… És amikor megteremtette az első emberi lényeket, kézenfekvő, hogy saját nyelvét adta nekik… Mint tudjuk tehát, az első emberek magyarul szólaltak meg. Ebből adódik a fordított következtetés: Isten magyarul beszélt. A mi anyanyelvünkön. Kezdetben vala a magyar nyelv. A magyar nyelv pedig Istennél vala.”
Aki még nem dőlt ki, folytathatja: Az Ősmagyarok Gyülekezetének három vezetője van. István, az ész: nem kedveli az erőszakot, telkén mértani formákba szorított erdőt telepít, csavaros észjárású. Béla az erő: már gyermekkorában szadista volt, disznóöléskor kínozta és kivégezte a disznókat, de más háziállatokat is. Attila a szó embere: református lelkész volt, mígnem a felettesei eltávolították hivatalából vállalhatatlan gondolatai miatt. Ők hárman alkotják az Ősmagyarok Gyülekezetének magját, ők szemelik ki Ludwigot, és veszik rá arra, hogy jöjjön Szentkukacra, a Kiskunfélegyháza melletti kis porfészekbe, a magyar pusztára.
Ludwig/Jézust mindennel kiszolgálják. Finomakat ehet, kap szállást, és mindezért nem kell csinálnia semmit. Közben a különböző magyarság-elméletekkel tömik a fejét: a magyar nehéz nyelv, csak az tudja megtanulni, akinek megvan a sajátos „magyar-gén” a DNS-ében. Ez pedig csak a magyar faj képviselőiben található. Sőt: az első magyarok értettek az állatok nyelvén. Ez is bizonyíték arra, hogy Ludwig = Jézus, hiszen a Gyülekezet vezetői megfigyelték, amint a játékboltban beszélgetett a plüssállatokkal.
Aztán néhány nap múlva kezdenek gyülekezni a viharfelhők. Ludwig nem jut hozzá a világhálóhoz. Bármire kattint, mindig a Gyülekezet által támogatott oldalra jut. A szobájából nem mehet ki, őr áll az ajtaja előtt.
Kiderül, hogy a szentkukaci katolikusok ellenségek, mert megtagadják az ősmagyarok hitét. „A lutheránusok és a reformátusok szintén a Vatikán csatlósai.” És ahogy már ilyenkor lenni szokott, nemcsak ők, hanem a buzik, a zsidók, a Soros-bérencek, a balliberálisok, és hosszú a sor.
Olyan világkép, olyan politika kezd kirajzolódni, amit elszenvedőként mi túl jól ismerünk, de így, külső szemlélő által megmutatva talán még borzasztóbb. Ilyennek látnak bennünket Nyugatról? Igen, ilyennek. Mert hagytuk, hogy ez legyen a hírünk, mert mindig elviseltük, amikor a magyar politika egy másik társadalmi réteg fejére taposott, és örültünk, hogy nem mi vagyunk kipécézve – azon felül pedig nem tettünk semmit.
Az Ősmagyar Gyülekezet híre hamar túlmegy Szentkukac határain, és természetesen sorjáznak a sajtótájékoztatók.
„Horváth Ildikó vagyok a Budapesti Hírexpressztől. Nem vagyok biztos benne, hogy jól értettem-e? Tehát azt akarja állítani, hogy Isten magyar? Már megbocsásson, de ezt komolyan gondolja?
– Fogd be, boszorkány – csattan fel valaki. – Ha hitetlen vagy, húzz el!
– Budapesti Hírexpressz: ez biztosan valamilyen liberális lap. Dobjátok ki! – hangzott a közönség soraiból.
– Ki az összes kommunistával!… Biztosan a Rothschildok fizetik a kurvát!… Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!”
Aztán természetesen létrejön az Ősmagyar TV – az igazi magyarok csatornája is. „Szeretnél cenzúrázatlan híreket hallgatni? Akkor nézd az Ősmagyar TV-t!” – minden más csatornából a hazugságok dőlnek, igazat csak ők mondanak. (Mintha csak Magyarországon lennénk: hiszen rendszeresen látunk, hallunk olyan tudósításokat, ahol a tisztességes újságíró válaszra próbálja bírni a kormánypárti politikust, de csak átnéznek rajta, megalázzák, lenézik, lekezelik.)
Megszerveződik az Ősmagyar Gárda, ők garantálják, hogy bajkeverők, liberálisok sem az istentiszteletet, sem a sajtótájékoztatókat nem zavarhatják meg. Szentkukac kezd elnéptelenedni, sokan elköltöznek. Nem is saját akaratukból, de az Ősmagyar Gárda nagyon ért a meggyőzéshez.
Ludwig, ahogy korábban is, csak sodródik az eseményekkel. Egyetlen szerencséje, hogy az elcsapott református lelkész, Attila Budapesten élő lánya, Tina időnként hazalátogat, de lényegesen kevésbé befolyásolható az apjánál. Megsajnálja ezt a tehetetlen Ludwigot, ezért segít neki. Talán ő az egyetlen szerethető figurája a regénynek. Kezdettől fogva átlát a Gyülekezet szándékain, és képviseli az ellenpólust – bár kevés sikerrel. Senki és semmi nem tud ellenállni ennek az „ősmagyar virtusnak”, ami a teljesen egyértelmű hazugságok következetes ismételgetésével „igazsággá” változtatja a legnagyobb baromságokat.
Ha a szó szoros értelmében vett cselekményt keresünk: olyat nem találunk. Hiszen az egy rövid mondatban összefoglalható: Ludwig elmegy Szentkukacra, egy darabig eljátssza Jézust, aztán lassacskán átlát a szitán…
Ami az olvasó számára igazán fontos: megérti, miként épül fel ez a világ. Megetetik velünk, hogy a világot háttérhatalmak irányítják, és mi, magyarok, azért vagyunk elszenvedői a háttérhatalmak gonoszságának, mert mi Isten választott népe vagyunk, és az irigység miatt kell pusztulnunk, de mi ellenállunk, és az igazság csak és csakis a mi oldalunkon áll.
A regény azonban valamire alkalmas, tükörré válik, mert a mai magyar politikacsinálás tökéletes paródiája. Fónyad nem túloz: teremtett egy alternatív valóságot, és aki ezzel a valósággal nem tud, nem bír, nem akar azonosulni, az áruló, nemzetvesztő, külföldi ügynök, satöbbi. Bizonyos értelemben Orwell lehetett a mintája, noha az Állatfarm és az 1984 a diktatúra általános vonásait veszi górcső alá, s ettől érvénye is általánosabb. (Van még benne egy kevés a Hannibál tanár úr Töhötömistáiból is.) Fónyad pamfletje – persze az is játszhat fontos szerepet! – a közelmúlt tizenhárom évére koncentrál. És ettől sajnos nem tud felnőni a mintáihoz. Ha lecsupaszítjuk a szöveget, a kormányfő heti mantrái, külhoni és hazai megszólalásai jönnek szembe, önmagukban is félelmetesen. „Minket azért bántanak, mert meg akarjuk tartani identitásunkat, mert őszinték vagyunk, mert meg akarjuk tartani magyarságunkat, nemzetállamunkat...” Nem pedig azért, mert…
A regényt Toronyi Attila fordította, kiválóan.
Fónyad Gábor (Fotó: Christoph Slamenik)
Fónyad Gábor: Amikor Jézus a Hortobágyon járt
Fordította: Toronyi Attila
Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2023
222 oldal, teljes bolti ár 4290 Ft,
online ár a bookline.hu-n 3647 Ft
ISBN 978 963 557 0713
* * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Fónyad Gábor antihőse nem igazán vallásos ember, nem tartozik a világjobbítók közé, és főleg nem mondható szentnek! Mégis őt szemeli ki magának egy magyarországi szekta, amely szenzációs felfedezésnek szánja, hogy megtalálta a közénk visszatért Messiást.
Ludwig konfliktuskerülő, így az egyszerű bécsi bolti eladó, akit az „ősmagyarok” Üdvözítőjüknek tartanak, egyre mélyebbre bonyolódik bele kilátástalannak látszó helyzetébe.
Könyvében a szerző érzékelteti: hajszál választja el az igazságot az őrülettől, a hitet a fanatizmustól, a rajongó embert a passzív együttműködőtől.
Fónyad Gábor (*1983) Bécsben született. Szülei Magyarországról vándoroltak ki Ausztriába. A bécsi egyetemen finnugrisztikát, germanisztikát hallgatott, tanári oklevelet szerzett. Jelenleg Alsó-Ausztriában gimnáziumi tanár és a bécsi egyetem oktatója.
Címkép: Kurultaj sámánok