Posted by Napjaink megrázó történelmi eseménye a Hamász terrorszervezet támadása Izrael ellen. A mai hatvanasok még átélhették az egyik előzményt, az 1972-es müncheni olimpia tragikus történéseit: szeptember 5-én hajnali 4 óra 10 perckor a Fekete szeptember palesztin terrorszervezet nyolc tagja átmászott az olimpiai falu kerítésén, behatolt az izraeli csapat szállására. Túszokat ejtett és gyilkolt.
A müncheni történések
1972. szeptember 5-én hajnali 4 óra 10 perckor a Fekete szeptember palesztin terrorszervezet nyolc tagja átmászott az olimpiai falu kerítésén a 25A jelű kapu közelében, és behatolt az izraeli csapat Connollystraße 31. alatti szállására. A gépfegyverekkel felszerelkezett túszejtőknek nem került nagy fáradságába, hogy az ott lakó sportolókat ártalmatlanná tegyék, hiszen az ajtókat nem zárták be. A biztonsági intézkedések is sokkal lazábbak voltak, mint az 1936-os berlini olimpia idején, a németek ezzel kívánták jelezni, hogy ez már egy másik ország.
A terroristák tizenegy túszt ejtettek. Moshe Weinberg birkózóedző és Yossef Romano súlyemelő megpróbált ellenállni, két terroristát meg is sebesített, mielőtt lelőtték őket. A bajor rendőrség az akció során nem volt tekintettel a következményekre, amiről a világ az élő tv- és rádióközvetítésből értesült. Később állították fel a GSG9 német terrorelhárító csapatot.
A német politikusok, pontosabban Willy Brandt szövetségi kancellár (SPD) és Hans- Dietrich Genscher belügyminiszter (FDP) visszautasította az izraeli kormány ajánlatát, hogy a különleges egységeik segítsenek a túszok kiszabadításában. A közvélemény felé ezt a belügyekbe való be nem avatkozás indokával támasztották alá. A német biztonsági erők azonban a biztonságos megoldásnak még a közelébe sem jutottak, mert nem voltak felkészítve ilyen vészhelyzetre. Az akkori bajor belügyminiszter – Bruno Merk – szerint, ha német politikusok megadták volna az engedélyt, akkor még aznap akcióba léphettek volna az izraeli terrorelhárítók. A túszejtők már a tett elkövetésének napján el akarták hagyni a várost, hogy az izraeli különleges erőknek ne legyen idejük beavatkozni, amint azt tették a május 9-én, a Sabena-repülőgép elleni palesztin támadáskor Tel-Avivban.
A terroristák először reggel 9 óráig adtak határidőt 232, izraeli börtönben lévő palesztin fogoly, továbbá a német Andreas Baader és Ulrike Meinhof, illetve a japán Kozo Okamoto szabadon bocsátására. Izrael egyértelműen visszautasította a tárgyalásokat. Walther Tröger, az olimpiai falu polgármestere, Willi Daume, a Német Olimpiai Bizottság elnöke, Manfred Schreiber rendőrfőnök, aki a XX. olimpiai játékok biztonságáért volt felelős, Bruno Merk bajor belügyminiszter és Hans-Dietrich Genscher felajánlotta magát túsznak az izraeli sportolók szabadságáért. Az ajánlatot a palesztinok nem fogadták el.
A terroristák negyedórával az első ultimátum lejárta előtt három órára meghosszabbították, déli 12-ig. Az újabb határidő közeledtével a német válságstáb felújította a tárgyalásokat az elrablók vezetőjével, aki magát Issának nevezte. (Issa édesapja nem tudta a fiáról, mire készül, de később büszke volt rá.) Az arab liga és az egyiptomi küldöttség segítségével az ultimátumot további öt órával, 17 óráig meghosszabbították.
Az elkövetők ezután kijelentették, hogy a túszaikkal együtt Kairóba akarnak távozni. A német tárgyalópartnerek először busszal kívánták őket elszállítani, de miután a palesztinok nem vállalták a kockázatát, hogy mélygarázsban szálljanak be, így a terroristákat és a túszokat két helikopterrel szállították a közeli fürstenfeldbrucki katonai repülőtérre, A Lufthansa egy Boeing 727-ese várt rájuk. A németek a repülőtéren kívántak lecsapni. A helyszínen csupán öt lövész várakozott, mindenféle védőfelszerelés nélkül, miközben a túszejtők nyolcan voltak. A lövészek, akik a repülőtér épületének tetején és a kifutópályán
foglalták el állásaikat, nem estek át mesterlövés-kiképzésen. Fegyvereik is csak kapkodva összeszedett G3 típusú sorozatlövők voltak. Mint egy lövész később elmondta, a legrosszabb az volt, hogy lelkileg sem voltak felkészülve arra, hogy embereket öljenek.
Páncélozott járműveket csak a két órán keresztül elhúzódó lövöldözés hatására hívtak, de azok a sűrű forgalomban elakadtak, és csak félórás késéssel értek oda.
A lövöldözés 23 óra tájban kezdődött, amikor két terrorista (Issa és Tony) a meneküléshez kapott repülőgépet megvizsgálta, és megállapította, hogy nincs rajta személyzet vagy más veszélyforrás. A rendőrség a lövöldözés megkezdéséhez fényszórókkal világította be a kifutópályát. A terroristák először a fényszórókat lőtték ki. A lövészeknek nem volt rádiókapcsolatuk egymással, koordinálatlanul választottak ki célpontokat. Nem rendelkeztek éjjellátókészülékkel és védőfelszereléssel. Az első sortűz során csak egy terroristát találtak el, Tonyt, a támadás irányítóját. A társa, Issa a sebesültet hátrahagyva, visszament a többiekhez. Hárman közülük a helikopterek mögött találtak fedezéket, a távcsöves puskások látótávolságán kívül. A tűzharc már közel egy órája tartott, amikor a
Münchenből hívott páncélozott rendőri járművek megérkeztek. Akkor a terroristák kézigránátot dobtak az egyik helikopterben rekedt túszokra, a másikban
géppisztolysorozatokkal kivégezték a megkötözött sportolókat.
A gyászünnepség
A folytatást a Népsport szeptember 7-i számából idézzük fel. A címoldalon a főcím: Félárbocon az olimpiai lobogó.
„Alig 24 órával később (az olimpiai faluban elkövetett merénylet után), szeptember 6-ára virradóan a terroristák akciója még tragikusabban zárult. A fürstenfeldbrucki repülőtéren, ahová a terroristák túszaikkal együtt helikopteren érkeztek az olimpiai faluból, véres összetűzésre került sor, a provokátorok megölték kilenc izraeli foglyukat, így az áldozatok száma 11-re emelkedett. A tűzharcban négy terrorista és egy nyugatnémet rendőr meghalt.
Három banditát foglyul ejtettek, ők a rendőrség őrizetében vannak. Az egyik helikopter pilótája életveszélyes sebesüléseket szenvedett. A véres éjszaka után szomorúan gyülekeztek szerdán délelőtt az olimpiai stadionban a gyászünnepségre érkezők. Az olimpiai lobogót félárbocra eresztették. Az emberek szavaiban, a stadion hangulatában megrendültség volt tapasztalható. A zöld gyepen, ahol augusztus 26-án csaknem tízezer sportoló sorakozott, ezúttal négyezer széket helyeztek el, s az olimpián résztvevő országok küldöttségei foglaltak helyet.”
… és mégis folytatódott az olimpia
Volt vita arról, hogy a tragikus események dacára folytassák-e a Játékokat. Fontos volt, hogy végül megszületett az igen, mert fennált a veszély, hogy – ha végét vetik – hosszú évekig lehetetlen lesz ismét olimpiát rendezni. Münchenben egy nap kiesett, így eggyel meghosszabbították a programot. Vasárnap helyett hétfőn ért véget.
De lezajlott! A sport diadalmaskodott.
A következő olimpia, 1976-ban Montrealban, megsínylette a Münchenben történteket. Olyan szigorú biztonsági intézkedéseket hoztak, amelyek erősen korlátozták minden résztvevő szabad mozgását. Nemritkán az önkéntesek – fegyveres kísérőkkel – a létesítmény bejáratótól száz méterre sem lévő lelátókig vagy sportolói öltözőkig háromszor-négyszer is ellenőrizték az érkező vendégek és szereplők személyazonosságát, átkutatták a táskáját.
Azóta minden olimpián a biztonság áll a rendezés középpontjában.
A sport megtanult együtt élni az elvadult világgal.
A címkép forrása: hvg.hu