Posted by Sz. I.
>A számítógépes világ kitermelte a maga játékait és vetélkedő formáit. Nincs ezzel semmi baj. Ugyanaz lett a szerepe, mint a kártyának, a sakk- és egyéb tábláknak, amelyeken faragott figurák vagy kis korongok tologatásával emberek folytatnak játékos logikai küzdelmet. Az e-sport digitális bábjáték. A művelői nem személyesen csapnak össze, hanem az általuk mozgatott, virtuális figurák révén. Nem mozgás formájában, hanem fejben.
Nevezhetjük persze sportnak, belefér. Csakhogy a története ma már ott tart, hogy a legbuzgóbb hívei szerint fel kellene venni az olimpiák programjába is. Nem bizonytalan távlatokról van szó. Az idei Ázsiai Játékokon, a kontinens négy évenként sorra kerülő olimpiáján, a kínai Hangzhouban (Hangcsou) már lezajlott hét e-sportesemény, olyan játékokkal, mint a DOTA, a Dream Three Kingdoms 2 és a Streetfighter V. Egy értékelés szerint „ez a történelmi pillanat megmutatta az e-sport növekvő befolyását és legitim sporttevékenységként való elismerését. Mert a technológia és a játék mélyen összekapcsolódik a hagyományos sportokkal.”
Ázsiában lett nagy divat, különösen Kínában. A többszintű stratégiai játék, a League of Legends (LoL) a rendezvény vonzza a játékosokat (és a szponzorokat), akik a telefonjukkal aktívan részt vesznek a mérkőzéseken. Az Ázsiai Játékokon a helyszín a Beijingyuan Ökológiai Parkban található Hangzhou E-sport Központ volt. Színes, kör alakú színpad előtt, asztalok mellett foglaltak helyet a játékosok és a nézők. Óriási tv- képernyők, számítógépek és telefonokon játék képernyője volt látható. A nézők egyszerre voltak jelen a helyszínen, és követték tv-közvetítésben is az eseményeket.
Modern falanszter.
A fiatalokat ugyanúgy vonzza, mint a keleti küzdősportok misztikuma. Minél távolabb a hétköznapok valóságától.
A Facebook-on is terjed a bölcs megállapítás: „A valóság az, ami körülötted történik, miközben az okostelefonod gombait nyomogatod”. Nem kívánom túldimenzionálni, de társadalmi méretű szenvedélybetegség-járvány is fenyeget. Néhány éve a közelünkben, az utcán találkoztam véletlenül egy mamával és öt-hatéves, duci kisfiával. Az anyuka azzal dicsekedett a közös ismerősünknek, hogy „ez a gyerek nyolc óra hosszat is képes játszani a számítógépen”. Belőlem ösztönösen kitört a tiltakozás: „Ne engedje! Legalább a fele időben szaladgáljon, labdázzon, írassa be ügyesítő tornára!” A mama nem is értette, megsértődött.
Az e-sport hazai művelői váltig erősítik, hogy ők a számítógépes játék mellett aktívan, sőt intenzíven sportolnak; nem féloldalas a szenvedélyük. Rendben van, csak hát ez az üzenet a „kis majmokhoz” nem jut el, a gyerekben nincs meghatározó egészségtudatosság.
Egyebek között ezért rejt veszélyeket, hogy az e-sport olimpiai polgárjogot kapjon. A minta a sakk lehet. Elismert olimpiai sportág, anélkül, hogy a Játékok programjába kerülne. Megkapta viszont azt a lehetőséget, hogy a kétévente rendezett csapat- világversenye a sakkolimpia nevet viselje. Ennél tovább az e-sportnak sem lenne szabad továbbmennie.
A címképen az e-sport színhelye az Ázsiai Játékokon. Forrás: en.hangzhou.com