Serényi Péter
>Iszonyú dühösen morgolódom, amikor – szinte túlzás nélkül – napi rendszerességgel olvasok ilyen, meg ehhez hasonló cikkeket…
Az „ehhez hasonlók” sorolgatását mellőzöm, mert kerülném a felesleges hangulatkeltést.
De nem a levegőbe beszélek, ezért konkretizálok:
– a Sebestyén Júlia műkorcsolya edző viselt dolgaival
– a Deutsch Péter atlétikai szövetségi vezérigazgatóvá kinevezésével
– a veszprémi kézilabdaklub egyiptomi akadémia-alapításával
– az öttusaszövetség gazdálkodásának kriminalizálódásával
– a futballszurkolók hazai és külföldi botrányaival
– végül, de nem utolsósorban a Milák-üggyel…
kapcsolatos írásokra, fejleményekre gondolok!
És akkor befejezem a félbehagyott mondatomat: a morgolódásaim közben az jár a fejemben, hogy az általam (és persze sokak által) hőn szeretett magyar sportban, sajnos, pontosan ugyanakkora (azaz minden józan mértéket felülmúló) a kupleráj, mint sok minden másban (oktatás, egészségügy, közlekedés stb.)!
A magam részéről maradok a sportnál, ahhoz talán konyítok kicsit, ezért megkockáztatom: a helyzet – csődközeli!