Posted by Weitz Tercsi
>Túlfogyasztottuk a Földet. Kiéltük, leamortizáltuk, teleszemeteltük,
megerőszakoltuk, meggyaláztuk. Azért van remény.
Mennyi tartalék maradt?
Nem tudni, 20-30 évet mondanak a kutatók.
És akkor mi lesz?
Kérdezik még kételkedve, bízva abban, hogy hátha tévedés ez az egész.
Ha nem lesz áram, semmi sem lesz. Megáll az élet. Az emberből kitör az
állat. Volt már rá példa Amerikában.
Emlékszel a Bibliából a sáskajárásra?
Ha elfogy az élelem, a víz a Föld túloldalán, és elindul az éhező
emberáradat a gazdag Nyugatra, nem fognak sem szögesdrótok, sem
falak megvédeni minket a milliárdnyi éhezőtől.
Majd a fegyverek?
Sokan bíznak abban, hogy a tudomány megoldja. Mit? Ha egyszer nincs
a földben ásványi anyag, amiből, amivel energiát nyerünk.
Mit tesz a tudomány? Hiteget. Negyven évvel ezelőtt azt mondták, majd
a fúziós energia. Szerintem ők sem hittek benne.
Hogy jutottunk idáig? Elmondom. Ez az én meggyőződésem, a hitem.
Ha akarod, elgondolkodsz rajta.
Mert mi a probléma gyökere?
Elhangzik minden riportban: a fogyasztás.
Hogyan lettünk oly mértéktelen fogyasztók, hogy elfogyasztottuk magunk
alól a földanyát?
Erre tanítottak.
Kik?
Ők, a telhetetlenek, akiknek haszna van abból, hogy fogyasztunk. Még
többet, még jobbat, még gyorsabbat, még gyorsabban. Ez a jelmondat,
amit a tudatalattiba elültettek.
Elhitették veled, hogy a boldogságot odakint találod, a vásárlásban,
utazásban, önromboló szórakozásban. Szórod magad darabokra,
értelmetlenül fecsérled az életidődet.
Születésedkor három dolgot hoztál odafentről, a Teremtőtől.
Életfeladatot, ahhoz adottságot és életidőt. De eladtad.
Az életidőd fogy. Egyre gyorsuló ütemben. Érzed már?
Teljesítetted a terved? Úgy halsz meg, hogy azt mondod: megcsináltam?
Várjuk a megoldást a politikusoktól. Várjuk a tudománytól. Várjuk
tudósok világmegváltó ötletét. Válaszuk van! Visszafogni a fogyasztást.
Lehet?
Azt mondják: Az ember önként nem teszi meg, majd a kényszer, ha nem
lesz annyi, s oly drága lesz, hogy megfizethetetlen.
Én merészeltem tovább gondolkodni. Miért fogyaszt az ember?
Mert nem boldog.
Miért nem boldog?
Mert nem az életfeladatát éli, nem azt a munkát végzi, ami a
lélekfeladata. Ettől szenved hétfőtől péntekig. Életének idejéért pénzt
kap, amiből fogyaszthat, hogy odakintről pótolja a boldogságot. Vásárol,
iszik, drogozik, játszik, munka-alkoholizál, sorozatokba és social
médiába dugja a fejét, hogy ne fájjon. Utazik, röpköd a világban, s a
háromnapos álboldogságát közszemlére posztolja.
Mióta hozza el a magamutogatás a boldogságot?
Hogy történhetett ez meg?
Nem tudod, hogy mit akarsz, mi végre születtél, mi az életfeladatod,
miért vagy itt. Nemcsak te vagy felelős ezért, ne vádold magad!
Ez a terv része: Aki belül találja meg a boldogságot, a munkájában,
elvégzi azt, amiért született, az nem fog fogyasztani. Már nem kívül
keresi a jólétet.
Én látok egy olyan világot, ahol sokan, egyre többen, oly bátrak, hogy
végre normálisan élnek. Képzeld el te is!
Milyen lenne az a világ, ahol anya, apa a munkából feltöltődve érkezik
haza, és így nevelik a gyereküket. Ezt a példát mutatják.
Ilyen létállapotban képesek lennénk embertársainkkal együttműködni,
nem szétszaggatni, porig alázni a másikat.
A Teremtő tudta, mit csinál.
Minden egyes ember olyan képességet kapott, ami másnak nincs. Az
összkép egy puzzle darabkája. Mindenkinek helye van a képen. Lehet,
hogy középen, lehet, hogy a szélén, de helye van.
Remélem, eljutottál idáig, nem csak az olvasásban, hanem addig a
kérdésig is, hogy oké, de mit akarok?
Ha igen, akkor ebben tudok segítségedre lenni. Az október végén
megjelenő Ki-csoda vagy? című könyvemmel is. Mert ez az én
életfeladatom, átadni az üzenetet, a gondolataimat.
Tegye meg mindenki az első lépést, találják meg sokan az
életfeladatukat, hogy szerethető életet teremtsünk magunk körül.