Posted by Pársoros jegyzetek
>Nagy Bandó András
Bevallom, hetek óta tologatom, hogy megírjam-e ezt a pársorost,
lévén nem akarok és nem is szeretek „viccelődni” senki alkatával,
nevével, hiányosságaival, egyebekkel, mert egyrészt ezt tanultam a
hajdan műhelyként működő Rádiókabaré szerkesztőitől, másrészt, a
kibeszélendő, azaz a föltétlen elmondandó dolgok függetlenek az efféle
jellemzőktől.
Az, hogy egy híresség alacsony termetű, semmit sem
számít a karrierjében, aligha vitatná bárki, hogy a kistermetű Földi Imre
óriás volt a saját súlycsoportjában. Sorolhatnék még példákat,
fölösleges, az Olvasóra bízom, kik jutnak eszébe, nagy a választék
különleges emberekből. Csak közbevetőleg mondom: bárhol léptem föl
kis hazánkban és más országok magyarjai előtt, akik csak a „becsapós”
képernyőről ismertek, ha szóba elegyedtünk, legtöbbször ezzel nyitottak:
„Azt hittem, magasabb vagy…!” Hát nem. 174 centinél magasabbra nem
jutottam, s az utóbbi pár évben már ebből is elkoptattam nagyjából 5-6
centit, tehát a korom előrehaladtával a „kisebbséghez” tartozom.
Bevezetőmmel csak azért szöszöltem ennyit, hogy érzékeltessem
és tudassam az Olvasóval: nem ítélkezem, mindenkit úgy fogadok el,
ahogy van, s olyannak, amilyen. Amiről írok, annak más a tartalma,
szóba se hoznám, ha nem lenne általam „igaznak” mondott része.
Szóval, hogy végre mesémbe (elbeszélésembe) fogjak, úgy 20-25 éve
került a kezembe egy újságcikk, melyben igen érdekes történetet
olvastam, jelesül egy (bocs, de elfeledett nevű) német városkáról, ahol
egészen sajátos, mondhatni különleges módja van a
polgármesterválasztásnak.
Hagyomány, hogy a választások előtt egy-két
nappal összegyűlnek a városka polgárai a főtéren, hogy meghallgassák
a regnáló polgármester beszédét, aki természetesen azt szeretné, ha
továbbra is ő ülhetne a bársonyszéken. A beszéd a szokásos: az elmúlt
évek eredményeinek fölsorolása, a kitűzött célok elérése vagy el nem
érése, mire költötték el a városka pénzét, hol építettek és hol javítottak
utakat, és hát mit ígér a következő évekre, ha őt választják meg a
polgárok. Ha tetszik, ha nem, tapsolnak, és alig várják, hogy végre az
urnákhoz vonulhassanak, bár ennek már szinte semmi jelentősége
nincs, ugyanis a „döntés” már ott, a városháza előtt eldőlhet. Most már
elárulom, hogyan: a polgármester a Városháza erkélyéről beszél,
közvetlenül a baluszterekkel ékesített korlát mögött. A polgárok odalent
hallgatják, nézik, és ha egy adott szögből nem látszik az arca, a feje,
akkor nagy valószínűséggel nem választják újra, lévén akkorára nőtt a
pocakja, hogy nem fér a baluszterek közelébe, azaz túlzottan is
megszedte magát, ezért és emiatt azt mondják: elég volt belőle, jöjjön
más a helyébe!
Itt és most elakadtam, azt hiszem, Cavintont kell szednem, mert
nem emlékszem, mért is meséltem ezt el. No, mindegy. Annyi biztos,
hogy jövőre nálunk is választások lesznek, és lentről föltekintve a
Karmelita erkélyén maximum kis ősz tincseket láthatunk.