Posted by Szakonyi Péter
– Jöjjön vissza egy óra múlva! – közli kedvesen egy floridai étterem
főnöke. Szétnézek, és nem értem. A terem ugyanis szinte üres, alig pár
asztalnál ülnek vendégek. Vagyis látszólag nincs oka a várakozásnak.
Nem hagyom magam és a miértre kérdezek. Némi habozás után,
megvan a válasz: nincs se elég szakács, sem elég pincér (szocialista
terminológiával: felszolgáló). Márpedig a bérek nem rosszak, és mégis…
Aztán körbe nézek és körbe kérdezek a városban és döbbentem
konstatálom, hogy valóban nincs munkaerő – ott sem. Keresnek immár
nem csak szobafestő-mázolót, villanyszerelőt vagy burkolót, de pincért
vagy takarítót is – éppen úgy, mint Magyarországon vagy Nyugat-
Európában.
Ez a jelenség számomra legalábbis érthetetlen. Egyrészről ugyanis jól
érzékelhetően megmaradt s látható a munkanélküliség, s van, ahol ez
továbbra is nagyon komoly probléma. Ezzel együtt vagy inkább ezzel
párhuzamosan ott van a hiány is. És nem csak informatikusból, vegyipari
szakmunkásból vagy repülőmérnökből van hiány, de mondjuk olyan
“high-tech” szakemberből is mint a konyhai mosogató. Hazatérve elhűlve
hallottam barátomtól, hogy a nyári hónapokban azért kényszerült bezárni
balaton-parti éttermét mert havi félmillió nettóért (plusz szállás) sem talált
mosogatót, arról nem is beszélve, hogy a séfnek másfél milliós ajánlat
sem volt elég vonzó.
Az elég közhelyes, hogy milyen rosszul-gyalázatosan fizetett a tanári
szakma, és hogy milyen elképesztően rosszul keresnek mondjuk a
kórházi nővérek is (például 30 éves munkaviszony után havi 300 ezer
nettó) és ezért mindenütt hiány van. Az iskolákban és a kórházakban is.
Na de, hogy mindenütt?
Nem értem, hova tűntek a dolgozók? Hol bujkálnak azok, akiknek még a
félmilliós mosogatói bér sem elég vonzó? Elmentek Angliába vagy
Németországba? Oké, értem, de akkor ott miért van most is hiány –
miközben a hazai fizetés két-három-négyszeresét fizetik a magyar
vendégmunkásnak is?
Apropó Németország. Egy ottani felmérés szerint évente 400 ezer új
munkavállalóra lenne szükség ahhoz, hogy az ottani ipar működőképes
maradjon. De, nincs ennyi. Még úgy sem, hogy tízezer szám érkeznek
gazdasági és politikai menekültek Berlinbe, Münchenbe és Frankfurtba.
És ugyanez – vagy még súlyosabb! – a helyzet Angliában. Az unióból
való kiugrást követően drámai helyzet alakult ki az egészségügyben és a
szolgáltatások területén is.
Valami nagyon nincs rendben, valami nagyon megborult a világban – és
ami minket közvetlenül érint Magyarországon is. Egyrészt velünk van az
iszonyatos szegénység, a nyomor is, és ugyanakkor varázslatos
bérekért sem lehet találni még egyszerű betanított munkára sem
embereket. A szakértők, elemzők és mi újságírók sem értjük azt, hogy mi
történt? Hova tűntek a munkások?
Végső tanácstalanságomban csak egyre gondolhatok, ami egy film
főcíme volt az elmúlt század hetvenes éveiben:
A munkásosztály a paradicsomba megy…
Vagy ment, csak nem vettük eddig észre…