Posted by Hegyi Jutocsa
>Ezt a „kalandot” azért tartom fontosnak elmesélni, mert jóval túlmutat a
történeten és mélyen jellemzi a magyar kulturális közállapotokat.
Történt pedig, hogy hosszú, éjszakákba nyúló egyeztetési munkával
összeállítottuk a szezon játszási tervét. Ez roppant körültekintő szakmai
munkát igényel, patikamérleggel kiszámítva, hogy mikor melyik darab
menjen, ki énekeljen, ki dirigáljon, a műszaknak legyen ideje bontani és
építeni a nem ritkán horribilis méretű díszleteket, a vendégtenor még
akkor is jusson egy színpadi próbához, ha késik a gépe.
A műsortervbe természetesen bele iktattuk Csányi Sándor úr OTP vezér
egy napját, amikor övé az egész ház, a Gundel étterem szállítja a
vacsorát, és Csányi úr vendégei, – többnyire befolyásos bankárok az
egész világból, – komplex élvezetben részesülnek; csak számukra el is
játszunk egy operát, és ők kedélyesen megbeszélik egymás közt a világ
dolgait.
Az ugyan nem volt számomra világos, hogy ez mért jár Csányi úrnak,
hiszen mások is ki tudták volna fizetni az operaház egynapi bérét – de
hát persze értettem, hogy az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb
magyar embernek ez tradicionálisan – és „politikailag” – jár.
Egyszer csak bejelentkezik Csányi úr képviseletében két hölgy, akik
ezeket a megmozdulásokat Csányi úr birodalmában szervezik.
Gondoltam, a részletek megbeszélése miatt jönnek, mikor kezdjük az
előadást, hol akarnak vacsorázni, a színpadon vagy a foyer-ban,
akarnak-e találkozni az előadás közreműködőivel…stb. (Ez az egész
rongyrázás persze személyes ízlésemtől igen távol állt, de hát
Magyarországon vagyunk, Európa szélén – a Balkánon még cifrább
dolgok is megesnek.)
Kiderült, azért jöttek a hölgyek, mert az előzetesen egyeztetett időpont
Csányi úrnak nem felel meg – máskor legyen az esemény. (Ráadásul
egy olyan napon, amikorra egy igen kényes és igényes szereposztású,
több vendégművésszel megszervezett és már egy éve leegyeztetett
előadást terveztünk.)
Elmagyaráztam a hölgyeknek, hogy ez már lehetetlen, a jegyek el
vannak adva, az előkészületek megtörténtek, az előadást nem lehet
elhagyni, szinte lehetetlen lenne egyeztetni másik időpontot, ráadásul a
közönség és a kritikusok is nagyon várják ezt az előadást, a
leegyeztetett vendégművészek nem érnek rá máskor…stb.
A két hölgy tartózkodó mosollyal közölte, hogy ez Csányi úr akarata, – és
éreztették, hogy jobb, ha nem ellenkezem.
Ekkor elfogott valami – nem a pozíciómhoz illő, – vad undor és
felháborodás. Meggondolatlanul közöltem velük, hogy nem hagyjuk el az
előadást még Csányi úr kedvéért sem, de egy másik időpontot
megpróbálunk egyeztetni. A hölgyek közölték, hogy ez nem lesz rendben
– és távoztak.
Még aznap este felhívott Bozóki miniszter úr. Közölte, hogy Csányi úr
felhívta őt és ingerülten kérte, hogy „ne szórakozzon vele ez a Jutocsa,
akit ő, Bozóki nevezett ki, mert kő kövön nem marad, ki lesz rúgva a
Jutocsa meg az is, aki kinevezte!
Nem volt mit tenni.
Elhagytuk az előadást Csányi úr kedvéért.
És kirúgták Bozókit is, meg engem is. (nyilván egyikünket sem csak
ezért…)
(FB)
/A szerző DLA színházrendező, az Operaház egykori igazgatója/
Címkép: Hegyi Árpád Jutocsa