Posted by David Remnick
>A Hamász október 7-i támadása városok, kibucok és egy zenei fesztivál ellen Izraelben – a csoport által Al-Aksza Áradásként emlegetett művelet -, valamint Izrael válasza, a Gázai övezetben végrehajtott csapások számtalan embert gyászba borítottak, a régió pedig a mélységes instabilitás állapotába került. A The New Yorker újságírói és szerkesztői a kezdetektől fogva arra törekedtek, hogy az olvasókat a lehető legtöbb információval, háttér anyaggal és helyszíni tudósítással lássák el.
Peter van Agtmael / Magnum a The New Yorker számára
Ruth Margalit üzenetet küldött tel-avivi otthonából, már akkor, amikor a mészárlásról szóló hírek még mindig nem értek véget. “Miközben ezt írom, militánsok tucatjai rohamozzák meg még mindig Izrael utcáit” – fogalmazott. “Palesztin fegyveresek továbbra is jönnek befelé Gázából Izrael határkerítésén át, amelyet mostanra ténylegesen áttörtek”. Margalit folytatta tudósításait, a re’imi Nova zenei fesztivál túlélőivel beszélgetett. Később megdöbbentő beszámolót tett közzé egy kibuc, Be’eri pusztulásáról, úgy ahogyan azt a túlélők leírták.
Röviddel a támadások után Benjamin Netanjahu miniszterelnök kijelentette, hogy Izrael háborúban áll, és az ország hadserege “erőteljesen megbosszulja ezt a sötét napot”. Susan B. Glasser írt Biden elnök egynapos izraeli útjáról, és arról, hogy megpróbálta támogatni az országot, és lebeszélni annak vezetését arról, hogy olyan, dühből fakadó döntéseket hozzon, amelyek a 9/11 utáni hetekben, hónapokban és években olyan károsnak bizonyultak. Masha Gessen izraeli megszállásellenes aktivistákkal beszélgetett arról, hogyan birkóznak meg a gyász bonyolult érzésével, amelyet a Hamász támadása és az azt követő gázai ostrom okozott, amely miatt kétmillió palesztin maradt üzemanyag, víz, energia és élelmiszer nélkül. Adam Rasgon és David D. Kirkpatrick interjút készített Mousa Abu Marzoukkal, a Hamász egyik magas rangú politikai vezetőjével, aki elmagyarázta a militáns csoport Izrael lerohanásának stratégiáját. Beszéltek továbbá egy dél-gázai kórház orvosaival is, ahol a körülmények rohamosan romlanak.
.A The New Yorkerben Eren Orbey beszámolt a Harvardon tanuló diákok által közzétett palesztinbarát levél következményeiről, amelynek aláírói a szerint ez annak a példája , hogy az Izraellel szembeni kritikát összemossák az antiszemitizmussal. Steve Coll megkérdőjelezte, hogy Biden elnök Izrael-politikája a palesztinokat is megvédheti-e. Mosab Abu Toha Gázából írt, ahol azt kérdezte: “Vajon én is statisztika leszek a hírekben? Elképzelem, ahogy meghalok, miközben a saját nevemet hallom a rádióban”. Raja Shehadeh, az emberi jogi ügyvéd, aki Ciszjordániában él, újabb figyelemre méltó tudósítását küldött be, amelyben leírja a megszállás alatti életet a Hamász támadásai előtt és után. Rania Abouzeid pedig Dél-Libanonból tudósított, és a Hezbollah harcosai és az izraeli hadsereg között zajló, veszélyekkel teli, egymásnak feszülésről, amelyek egy nagyobb regionális konfliktus kirobbanását kockáztatják.
Az Izraelből készített tudósításom során bárhová néztem, és bárkivel beszéltem, mindenhol gyötrelemmel, a sokk érzésével és dühvel találkoztam – a Hamász mészárlás túlélőivel és az áldozatok családjaival, az igazságtalanságot elítélő palesztinokkal, és sokakkal, akik a folyamatos gyásszal és terrorral szembesülnek. Az elkövetkező napokban továbbra is foglalkozni fogunk a kibontakozó helyzettel.
Címkép: David Remnick