Lévai Júlia
>„Klímabajnok”! Ezt a nemlétező fogalmat sikerült Orbánnak kínjában kitalálnia, miután már számára is egyértelművé vált: mára ő számít Európa első számú politikai szörnyetegének. Akit pedig minden mérvadó helyen elkerülnek. Persze végül is logikus, hogy ilyenkor kell itthon szétkürtölni a követőinek valamit úgy, mintha az egy orbitális sikert jelentene. Hát akkor legyen az, hogy „Magyarország klímabajnok”. Eddig még ilyesmiben úgysem győztünk. Így most népünk egyik fele, arcán a mindenkori győztesek üdvözült mosolyával, egy ideig annak tudatában élhet, hogy mi vagyunk a világ legjobb klímázói. Talán már neki is láttak, hogy megszervezzék a hungarista műszakokat, amelyek alkalmával
minimum 110, de inkább 128 százalékra teljesítenek az élklímások a klímaharcban. Jelszavaik leendnek: „akku és haladás”, mozgalmukhoz pedig a „Gyűjtsd az akkut és a fémet, ezzel is az Orbánt véded!” felszólítást választották ki, hogy így mozgósítsák a türk, kipcsak és illib tudatú hajrámagyarokat.
Mi is épp kezdenénk hozzászoktatni magunkat ahhoz, hogy szinte már irigykednünk kell erre a hihetetlen összetartásra, kreativitásra és kitartó aktivitásra, amelyektől ők ilyen mélyen átélhetik az összetartozást. Amikor azonban jön a legújabb hír, és abból kiderül, hogy már nem is a „klímabajnokság” az a közösségteremtő fogalom, amely egy egész politikai blokkot képes masszívan összekovácsolni. Hanem egy, még annál is sokkal izgatóbb kifejezés: a „védelemgazdasági alapterv”. És ennek kapcsán ráadásul még olyan, további fogalmak is elhangzanak, mint például a „békeidőszakban és gazdaságmozgósítási helyzetenként”, a „természeti vagy katonai katasztrófa”, a „követelménytámasztó- és tervezőtáblázatok”,
a „követelménytámasztásban érintett szervek”, a „gazdaságmozgósítási helyzet”, vagy „a lakosság alapellátásához szükséges termékek havi fejadag normái”. (https://24.hu/…/vedelemgazdasagi-tervezes-kormany…/ )
Nálam viszont ez az a pillanat, amelyben minden irigykedésem elszáll, sőt, kifejezetten szánni tudom azokat, akiket Orbán az orruknál fogva vezet. Mert képzeljük csak el: mennyivel nehezebb az említett fogalmak jelentését már csak felfogniuk is mindazoknak, akik mindeddig őszintén hitték, hogy itt komolyan vehető kormányzás folyik. Amelynek
sikere pedig kizárólag azon múlik, hogy ők meg a Vezér milyen mértékben tudnak összeforrni egymással, az olyan kifejezések átélésében, mint amilyen például ez a „klímabajnokság” is. Most viszont az újabb kifejezések hallatán akár az elkerülhetetlen nemzethalál víziójának is fel kell merülnie a fejükben. És ezúttal már nem pusztán az ideológia szintjén, hanem a saját, konkrét életük viszonyait illetően. Hogy tudnak majd ők mindezzel megbirkózni?!
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a kérdésem értelmetlen, hiszen könnyen kiszámítható: az Orbán-hívők erről egy percig sem értesülnek, mert a média zömét lefedő propaganda-sajtónak esze ágában sincs ismertetni a hírét. Ha pedig ezt véletlenül mégsem tudják elkerülni, akkor viszont olyan interpretációban teszik majd a nézőseregük elé, amely szerint ez kifejezetten az Orbán-kormány jótéteménye, a népről való, atyai gondoskodás legnemesebb kifejeződése. És mivel ezek az emberek minden aggály nélkül bújnak bele a gyermeki státuszba, amikor az állampolgári mivoltukról van szó, ezért ezt minden további nélkül be fogják venni. Sőt, tetszeni fog nekik és még büszkék is lesznek rá,
hogy nekik ilyen jó kormányuk van. Mindezek okán tehát föl sem merül annak kérdése, hogy nekik itt bármivel is meg kéne birkózniuk. Viszont az ország együtt fog ránk dőlni, mindegyikünkre, és akkor baromira mindegy lesz, hogy addig melyik tömb közepén álltunk.
Nem kéne végre már az erre hivatottaknak nekilátniuk, az elhülyítettek szervezett felvilágosításának?