Parászka Boróka
>Drámai, hogy a most Izraelben és Gázában zajló háborús események, és az azok körül kavargó viták milyen más perspektívába helyezik az elmúlt évek magyar-magyar vitáit is.
Éveken át folyt az állampolgársági vita. A legerősebb érv a határon túli magyarok számára biztosított állampolgárság mellett, hogy a jogaikat, “a magyarok” jogait a magyar állam biztosítja. Az nyújt valódi védelmet.
Kisebbségben voltunk olyanok, akik azt mondtuk: nem szabad az emberi, kisebbségi jogokat függővé tenni az állampolgárságtól. Nem szabad a nemzetállamok számára lehetővé tenni az etnikai, nemzeti diszkrimináció semmilyen formáját. Nem azért, mert “megadnánk” magunkat, lemondnanánk bármiről is. Hanem mert kiterjesztjük a jogi felelősséget. A román állam felelőssége a területén élő kisebbségek védelme. A magyaroké is.
Az is igaz, hogy határozottan sokan voltak olyanok, akik a határon túli magyarok igényét arra, hogy saját nemzet-államuk állampolgárai legyenek megkérdőjelezték. Megbélyegezték, megszégyenítették azokat, akiknek a magyar állampolgárság adott jogi, érzelmi biztonságérzetet.
Olyanok is kevesen vannak, akik elismernék: az állampolgárság kiterjesztése, a nemzetállami határok feszegetése egyáltalán nem javította a kisebbségi jogokat, viszonyokat, sőt. Mára a magyar intézményhálózatok zsugorodtak, a demográfiai mutatók romlottak, a politikai konfliktusok viszont kiterjedté váltak.
Próbáljuk meg ezeket a vitákat, az egykori és mai magyar állam egykori és mai állampolgárainak vitáit átírni a mai Izraelre, a határain kívül és belül élők viszonyára.
És gondoljuk végig újra: nem a kulturális, nem a vallási, nem az etnikai, nem a vérségi (!) viszonyok miatt felelős az állam állampolgáraiért, a területén élőkért, hanem a jogrend miatt. Egy jogállamban a jog előtt nemre, fajra, vallásra, származásra való tekintet nélkül mindenkit egyenlő bánásmód illet meg. Mi minden következik ebből a mai Izraelre nézve?
És mi a mai Romániára, Magyarországra nézve?