Ádám, hol vagy?

Posted by

Tamás Ervin
Vannak emberek, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy befejezzék azt, amibe belekezdtek – különösen akkor, ha igazságérzetük sérül akkor, ha feladják. Rengeteg dráma, regény készül róluk, van, ahol győznek, akad, amikor elhullnak. Ádám Zoltán docens úr harca ezeknél kisebb ívet ír le, s kollégái közül sokan nem értik, miért nem adta fel, miért nyitotta ki a száját. Mint ismert, a Corvinus egyetem oktatója és korábbi tanszékvezetője az év elején kezdeményezett etikai vizsgálatokat, miután egy befolyásos családból származó hallgatója annak ellenére vizsgázhatott le az egyik tantárgyból, hogy nem teljesítette a félév során előírt tantárgyi követelményeket. A hallgató MOL-részvényekkel jól ellátott szülei a hírek szerint személyesen és emailben is próbáltak nyomást gyakorolni és közbenjárni az egyetem vezetőinél, hogy a gyerekük kapjon még egy lehetőséget. A témában megjelent újságcikkek szerint a hallgató végül a többiektől elkülönítve, egy kifejezetten neki készített vizsgasor alapján tehetett vizsgát. Az ügyben befolyásolás gyanúja miatt indított vizsgálatok első fokon elmarasztaltak, másodfokon viszont felmentettek három egyetemi vezetőt, köztük a Corvinus július végén, alig két év után távozó rektorát, Takáts Elődöt. Végül pedig a héten Ádám Zoltánt elbocsátották állásából, nyilván elsősorban azért, mert kivitte az ügyet az egyetem falai közül.
Bár a Magyarázat mindenre című nagysikerű és államilag nem támogatott film esetében azt hinné az ember, hogy Reisz Gábort ez az eset indította el, de nem, a történethez elég volt
ismernie a magyar közállapotokat. A Corvinus-on történtek különben is durvábbak a forgatókönyvnél, mivel a szülők tekintélyük teljes súlyával szálltak be a folyamatba és el sem
tudták képzelni, hogy ebből nem egy egyszerű és hétköznapi kivételezés lesz, hanem jókora nyilvános botrány. Gondolom a két éve Svájcból hazatérő, nagy tudású rektort is meglepte a
szokatlan fordulat, de lehet, hogy más természetű tapasztalatai is arra intették, jobban teszi, ha visszamegy Svájcba. Eddig is lehetett hallani az elsőként alapítványivá tett intézmény belső torzsalkodásairól, a kuratórium néha önkényes és rapid átalakítási terveiről, de minden kezdet nehéz, voltak a dolognak előnyös oldalai is (például a pénz) – bár az nem biztos, hogy egy egyetem dolgait ugyanúgy kell intézni, mint egy nagyvállalatét. Szólhatna a botrány arról, hogy miként csorbult az egyetemi autonómia, de az ügy még ennél is tágabb sugarú, már, ami a látszat- büntetéseket és a docens mondvacsinált kirúgását illeti, aki minden bizonnyal a bíróságon keresi majd igazát.
Végtelenül szomorú még akkor is, ha győz. Tegnap egyébként dolgozói fórumot tartottak az egyetemen, s közös állásfoglalásban nevezték szégyennek az egyetemi vezetés döntését, követelik Ádám Zoltán azonnali visszavételét. a szakszervezet pedig próbál alternatívát találni egy enyhébb kiúthoz. Úgy tűnik, hogy azonban, hogy sokan még mindig félnek nevükkel felvállalni a nyilvánosságot, szervezetek mögé bújnak, ahogy eddig is inkább hallgattak, vagy zárt körben terjedtek a pletykák. Piroska Dóra, a CEU adjunktusa, aki 2020- ig a Corvinus oktatója volt, azt mondta, Ádám Zoltán két fontos ügyet is felvállalt az elmúlt években: az egyik az alapítványi modellváltás „nagyon részletes, világos kritizálása, elemzése”, a másik a „fontos” hallgató vizsgáztatása körüli etikai ügy. „Ádám Zoltánt pontosan azért rúgták ki az alapítványi egyetemről, ami miatt az alapítványi formát kritizálta.
Az alapítványi formával minden modellváltó egyetem autonómiát veszített, mivel az alapítványoknak lehetőségük van széles körben kívülről beleszólni az egyetemek működésébe, és ezek szerint ez a befolyás kiterjedt oktatók menesztésére is” – fogalmazott a 24.hu-nak a Corvinus Egyetem korábbi oktatója. Piroska szerint sok modellváltó egyetemen viszonylag keveset érzékelnek abból, hogyan szűkül az autonómiájuk. A történet azt mutatja, ha valaki nagyon nyíltan, esetleg nyilvánosan kritizálja ezt a rendszert, akkor az ő állása nincs biztonságban.