Posted by Ady Endre Párizsban
Nyáry Krisztián
Ady Endre párizsi tartózkodása alatt többnyire a híres Café Cluny-ben vagy a
Gambrinus kávéházban dolgozott. Itt túl sok ételt nem rendelt: egy üveg pezsgővel
vagy egy pohár likőrrel készítette fel gyomrát a Diósyéknál elköltendő ebédre.
Lédáék lakásán Tika Sándor, a család erdélyi származású mindenese gondoskodott
arról, hogy a költő kedvencei kerüljenek az asztalra. „Úgy kényeztettük mindnyájan
Ady urat, mint egy nagyon szeretett gyermeket – emlékezett később. – (…) A konyha
nálunk félig francia, félig magyar volt. Kedvenc étele volt a tengeri csigából főzött
leves, a főtt borjúfej egészben tálalva, szalvétába belegöngyölve, hogy ki ne hűljön,
hozzá pedig ecetes tormát evett.”
A költő kulináris kalandjairól Léda húga, Brüll Berta is megemlékezett. Tőle tudjuk,
hogy gavallérja kedvéért olykor maga Léda asszony is a tűzhely mellé állt a
konyhában – kivéve, ha Ady erdélyi kedvencét, a puliszkát kívánta meg. Ilyenkor
maga a költő kavarta a készülő ételt, mert állítása szerint rajta kívül senki sem tudta
egyenletesen simára elkészíteni. A jó ebéd után Léda olykor magyaros rakott
palacsintával is kedveskedett lovagjának. Ezt azonban már nem ő sütötte –
parfümözött frizurájára vigyáznia kellett.
Léda csak két dologban nem tudott Ady kedvére tenni: a szilágysági kapros-túrós
lepény mellett erdélyi töltött káposztát sem tudott készíteni. Ilyenkor a költő
édesanyja, a fia kényeztetésére mindig mozgósítható Ides sietett a segítségükre:
több alkalommal is cserépfazékban adott fel postán töltött káposztát Párizsba. 1906
karácsonyán például olyan hatalmas adag érkezett, hogy ebből rendeztek békítő
vacsorát barátaiknak, Bölöni Györgynek és feleségének, akikkel összekaptak
valamin. „Nem tennétek félre ma estére a haragotokat? – invitálta őket Léda. –
Holnap, ha akarjátok lehetne tovább folytatni, de igazán kár lenne erre a mesés
töltött káposztára is haragudni, s nekünk se esne jól, hogy azt nélkületek fogyasszuk
el.”
A vacsora jól sikerülhetett, mert Ady másnap meg is rendelte a következő adagot
hazulról: „Kérem édesanyámat, tessék még egy fazék káposztát küldeni a
szalonnával.” A költő szája íze szerinti töltött káposztáról keveset tudunk: Diósy Ödön
szerint a füstölt sertéshús mellett libahús is került bele, de az már csak valószínű,
hogy az Ides erdélyi módra paprika nélkül, csomborral fűszerezte, a gombócok
kötőanyaga pedig rizs helyett kukoricakása vagy árpagyöngy lehetett.
A töltött káposzta iránti vágy máskor is erőt vett Franciaországban Adyn. A költő – ha
pénze volt – szívesen vacsorázott előkelő párizsi és riviérai éttermekben, de nem jött
zavarba akkor sem, ha üres volt a zsebe. „Éhezni nem éhezünk, ha nem is vagyunk
milliomosok – írta egy Nizzában kelt pénzkérő levelében. – Én ugyan este néha úgy
érzem, megennék tíz-tizenöt káposztatölteléket, de e sejtésemről bölcsen hallgatok
Adél előtt.”
Amikor Budapesten tartózkodott, szintén igyekezett megtalálni a hazai ízeket.
Gyakori vendég volt fivérénél, a gimnáziumi tanár Lajosnál; ilyenkor sógornője a
kedvenceit főzte: „Az ebédet nálunk egy óra, negyed kettőre kérte, hogy velünk
ebédelhessen, mikorra Lajos megjön az iskolából. De ehelyett ő háromkor jött meg,
fél négykor, sőt négykor – idézte fel Ady Lajosné. – »Mit ennél legszívesebben,
Bandikám?« – kérdeztem háziasszonyi gonddal, s az ajánlott ételek közül
leggyakrabban gulyáslevesre, lencsefőzelékre, túrós palacsintára és fánkra
szavazott, no meg puliszkára, mert azt is kivételesen szerette”. A sógornő arról is
megemlékezett, hogy ilyen alkalmakkor gyakran kétfogatú fiáker várta a költőt a
lakásuk előtt, így a házias ebéd végül is többe került neki, „mintha a Hungáriában
ráksalátát és fácán-pecsenyét rendelt volna”.
(Részlet az Így ettek ők Ady Endréről szóló fejezetéből. Fotó: Az Ady család az
érmindszenti kúria előtt, PIM)
#Ígyettekők #máraboltokban
Címkép: Ady Csinszkával nem Párizsban – Balatonfüreden