Vég? Tisztesség?

Szakonyi Péter
>Kissé morbid, de immár nem csak a nagy betűs ÉLETRE, de a
HALÁLRA is spórolni kell.  És jobb, ha előbb kezdjük el a
takarékoskodást, mint az, hogy a hátramaradottakat hozunk nehéz
helyzetbe – javasolják a hozzáértő temetkezési szakemberek. Ez azért
több, mit elgondolkodtató. Való igaz, hogy a döbbenetes infláció idején,
miért éppen a végső szertartás árai maradnának „földközelben”, de ezért
a számok sokkolóak.
Egy, a közelmúltban megjelent hír szerint átlagosan már 400 ezer
forintnál is többe kerül Magyarországon egy koporsós temetés, de a
hamvasztásos szertartás is 300 ezer forintos számlát jelent. A kimutatás
szerint az elmúlt évben 40, azaz negyven (!) százalékkal nőttek a
temetkezési költségek, amire az energiaárak mellett a béremeléseket
hozzák fel indoknak.
Az elmúlt években már „megszokhattuk”, hogy jelentősen nőnek a
temetkezési költségek, de ez a fekete infláció azért sokkoló.
A pontos számok talán még riasztóbbak. A Központi Statisztikai Hivatal
(KSH) adatai szerint szeptemberben átlagosan egy koporsós temetés
ára 409.700 forint volt Magyarországon, ebbe beletartozik a sírásás, a
ravatalozás, a temetés levezetése, a gyászkocsi és egyéb költségek is.
(Egy közönséges koporsó ára például meghaladja a 100 ezer forintot…)
A hamvasztásoknál 293 940 forintos átlagárat mutatott ki a KSH. A
drágulás itt is durva, hiszen 2021 szeptemberében még a koporsós
temetés 293 ezer forint volt, a hamvasztásos pedig 212 ezer forint.
Vagyis előbbi ára 116, utóbbi pedig 81 ezer forinttal nőtt, azaz mindkettő
közel 40 százalékkal kerül ma már többe. A fenti számsor sajnos nem
tartalmazza a temetői helyet megváltásának költségét, ami az elmúlt
években szintén megugrott. Egy sírhely tízéves megváltása is százezres
tételt jelenthez függően attól, hogy hol található a sírkert. Elképesztő
lehet a különbség egy farkasréti és egy falusi sírhely ára között…
Ismerve a családok anyagi helyzetét, a nyomor és az elszegényedés
fokozódását igazán elképzelhetetlen az, hogy miből tudják megadni a
végtisztességet az elhunytnak.  A gyászolók egy része személyi
hitelből tudja csak megoldani a búcsúztatásokat, hamvasztás
esetén pedig a rokonok egyre nagyobb arányban viszik haza az
elhunytak urnáját, azaz nem váltanak ki végső nyughelyet számukra.
De mi lesz azokkal, akiknek a családja még a minimális költségeket sem
tudja fedezni? Mert bizony már most is sokan vannak ilyenek? Szociális
temetésre ugyanis egyelőre nincs lehetőség. A korábbi elképzelések
szerint ez azt jelentette volna, hogy spórolásból a rokonok bizonyos
gyászfeladatokat például a sírásást magukra vállalhattak volna, így
csökkentve a kiadásokat – döntés azonban erről nem született, vagyis
így ilyen módon még nem lehet temetkezni… Csekély vigasz lehet, hogy
az önkormányzatok kötelesek közköltségen eltemetni azokat az
elhunytakat, akiknél a család nem tudja a temetés költségét fedezni.
Gyanúm, hogy az ilyen típusú végtisztesség száma drasztikusan
növekszik majd – függetlenül attól, hogy a családok mindent megtesznek
azért, hogy tisztességgel elbúcsúzzanak elhalt rokonuktól.
A temetkezés a világ minden táján nagy – és sajnos biztos! –  üzlet, de
azért talán kellene lennie egy olyan temetői-temetkezési minimumnak,
ami mindenkit megillet, függetlenül attól, hogy rokonai milyen anyagi
helyzetben vannak, vagy hogy milyen örökség marad az elhunyt után.
A számok tükrében a Vég és külön szóban írva a Tisztesség tehát egyre
illuzórikusabb lesz – vagy talán már most is az. És ezen sajnos, nincs mit
csodálkozni, hiszen az élők megbecsülése is hibádzik – pedig ez utóbbi
még nem kerül semmibe…