>Mint minden, vagy majdnem minden udvari táncnak, amelyet tükörfényes
padlón lejtenek, a bécsi keringőnek sem a császárváros a szülőhazája,
hanem az alpesi falvak és Dél-Németország paraszti környezete. A
“valcer” eredetileg ländler vagy länderer néven valóban “vidéki” táncot
jelentett. Háromnegyedes vagy háromnyolcados tempóban ropták, tehát
nem túl gyorsan “keringőzve”, mint a testőrtisztek meg hölgyeik, hanem
lassan, kedélyesen, egészen a 18. század végéig.
Akkor, a napóleoni háborúk kezdetén bocsátották be Bécs palotáiba, ott
lett az elnevezés Walzer, ami pontosan “keringő” értelmű szó.
A keringő aztán fölgyorsult, sőt a polgárságot is valóságos valcermánia
kerítette hatalmába. Éppen a gyors, vagyis “illetlen” kavargás miatt
betiltotta a szigorú erkölcsű porosz királyi udvar. De hol vagyunk még
Johann Strausstól! A Wiener Walzer első virágkorában a már-már
feledésbe merült komponista Lanner, majd később a két Johann Strauss,
apa és fia bukkan fel a kavargásból. A bécsi keringő ütemét és
dallamkincsét, stilizált formában, híres zeneszerzők hosszú sora vette föl
szerzeményei sorába: Weber, Berlioz, Brahms, Chopin, Liszt és persze
Richard Strauss. A könnyűzene, lám a klasszikusokra is hat, nemcsak
megfordítva!
(leonolaj:hu)