Posted by Vámos Miklós
>Ötvenhatban én már hat éves voltam. Láttam, ahogy a tömeg ledönti a Sztálin-szobrot a Hősök terén. Féltem. Azzal rémálmodtam sokáig. Láttam a szétlőtt házakat a Magyar Ifjúság útján. (Hm, Sugár-út, Andrássy, Hitler allé, Népköztársaság stb.) Féltem, féltem. Még szörnyűbb élménytől dadogni kezdtem. Láttam halottat lógni lámpavasról Novhét téren. (Előtte s későbben Oktogon.) Több holttestet a Szabadság téren, a baloldali díszkútban. A Hősök terére anyám vitt, hogy megnézzük a forradalmat. A többi helyszínre titokban szöktem, utcahaverral. Rettegtem. Rém-rémálmodtam. A ledöntött óriásszobrot mi, arra lakó gyerekek könyvolvasó bácsinak hívtuk. Egy Varga nevű srác könyvtárosnak. Pedig mint kiderült, az a párttagkönyve volt.
Érted forr a dalom, forró forradalom.
FB-poszthoz kép járja, mondták nekem. Ám az ehhez valók a rémálmaimban vannak, amelyek máig kísértenek. Így hát anélkül olvassátok e képtelen sorokat az emléknapon.
Címkép: mi viszont képet tettünk az írás mellé