Konok Péter
>„A forradalom belülről nézve mindig káosz, lelkesedés, lőpor, sortűz, fosztogatás, bosszú, remény, új és régi összecsapása, barikád, szabadság, elnyomás – végtelenül összetett, bonyolult idő, mikor minden esetleges, mert éppen bármi lehet. A legitimáció és az emlékezetpolitika mindig rendezett, fekete-fehér, hősök és antihősök, fazonírozott történelem – végtelenül kimódolt, utólag megfogalmazott, aktuális (vagy annak tételezett) sorskérdésekre kínál lefegyverzően egyszerű magyarázatokat.”
>„A forradalom belülről nézve mindig káosz, lelkesedés, lőpor, sortűz, fosztogatás, bosszú, remény, új és régi összecsapása, barikád, szabadság, elnyomás – végtelenül összetett, bonyolult idő, mikor minden esetleges, mert éppen bármi lehet. A legitimáció és az emlékezetpolitika mindig rendezett, fekete-fehér, hősök és antihősök, fazonírozott történelem – végtelenül kimódolt, utólag megfogalmazott, aktuális (vagy annak tételezett) sorskérdésekre kínál lefegyverzően egyszerű magyarázatokat.”
1956, meg úgy általában a forradalmak (és külön a levert forradalmak) emlékezetéről írtam a Patreonra, ahogy az a múltiparosok és történelemszabászok kezei között alakul. Különös vonzalom van a mindenféle rendpárti alakulatok és diktatúrista-egyletek körében a levert, elbukott forradalmak iránt. Ha az ideiglenesen hazánkban állomásozó NER-hatalom komolyan venné magát (és előtörténetét), akkor november negyedikét tenné meg mimagyar nemzeti ünneppé.
A Patreon-poszt linkjét szokás szerint az első hozzászólásba tettem, hogy a Facebook algoritmusa ne tegye a spájzba az oroszok mellé. Ha olvasnál tőlem mindenfélét, Patreon-támogatóként hozzáférhetsz az összes csak ott olvasható szövegemhez. Nekem ez ad még viszonylagos szabadságot (nem olyat, amit a diktatúrák szeretnek), hogy elmondhassam, amit a világról gondolok.
Címkép: Orosz tankok november 4-én
A Patreon-poszt linkje: https://www.patreon.com/posts/emlekezetkieses-91445067