Pársoros jegyzetek
Nagy Bandó András
>Újra és újra nézegettem azt a negyven másodpercet, azt a „sehogy se találom e helyem” sajtkukackodást, amit Orbán Viktor, Magyarország végtelenített kormányfője produkált Putyin asztaltársaságaként. Néztem, és úgy éreztem, úgy festenek így kettesben, mint a viccbéli úr és Jean, a lakája, akit kivételesen hellyel kínált az úr, üljön le, Jean, mondta neki, mire ő kissé kényszeredetten, az illemet kényszeredetten félretéve leül, de érzi, hogy ez méltatlan, hogy hiába próbálja, képtelen megérteni és földolgozni, mért is ülhet az úr mellett, egyáltalán: mi történhetett, hogy az úr maga mellé ültette, mit követhetett el, hogy a hozzá, a lakáshoz sehogy sem passzoló lakkozott asztal mellé ül, az egyre kényelmetlenebbé váló elegáns fotelbe.
Nézem, és azon gondolkodom, mit keres ott Jean? Hadd legyek konkrét: mit keresett ott az örökösen függetlenségi harcát vívó, szuverén Magyarország kormányfője? Ha kereskedelmi kapcsolat építgetéséről lenne szó, gázról, olajról, atomerőműről, egyéb bizniszelésről, külkereskedelemről, akkor sem kéne ott lennie, végtére is nem kifejezetten az ő feladatköre, ezért nem kellett volna Kínába repülnie, legfőképp nem kellett volna kényszeredetten mosolyogva szorongatnia Putyin kezét. Legfőképp nem kellett volna különleges hadműveleteknek neveznie azt a háborút, ami okot adott a hazai háborús veszélyhelyzetre. A krumplileves az legyen krumplileves, a háború az legyen háború, vagy ha csak különleges hadművelet, akkor ne legyen háborús vészhelyzeti kormányzás. Arról nem is szólva, hogy itt élünk, Európa Nyugathoz közeli közepén, az Európai Unió és a NATO tagjaként, a kormányfő aláírásai is ott vannak az Ukrajnát támogató dokumentumokon, tulajdonképpen az is röhej, hogy egy ilyen emberrel egy asztalhoz ül Putyin. Azzal az emberrel, aki ’89-ben bátorkodott hazakergetni a közel félévszázadig ideiglenesen itt tartózkodó szovjet sereget. Szóval mit keres ott az asztalnál Jean, a lakáj? Maradjunk a konkrétumnál: mit keres ott a magyar miniszterelnök? És miért fog kezet azzal, aki ellen NATO szövetségesként harcol? Mi lehet az, ami oda, ami Putyinhoz köti? Mi az el- és agyonhallgatott titok? Arról már csak mellesleg szólok, hogy Putyin még dicséretben is részesítette az eminens honatyát. Kéretik kitenni az ablakba, ja, nem, nem, inkább a kormányablakba.
És hát az a kézfogás! Amiről az ukrán külügyminiszter, Dmitro Kuleba azt mondta a France 24-nek adott interjújában, hogy „Remélem, legalább megmosta és fertőtlenítette a kezét, miután kezet fogott Putyinnal.” Kuleba valószínűleg azt is tudta, hogy Orbán az elmúlt hetekben sok olyan vendégével fogott kezet, akik után ugyancsak ajánlatos lett volna a kézmosás. Hiába, no, ilyen az a politikusi pálya, amelyik a pávatánc ritmusára épül. Utazás, találkozás, meghajlás, kézfogás, mosdó, szappan. Víz? Persze, de nem biztos, hogy lesz, mert túl nagy a szégyen. A csapból is az folyik.