Posted by Szekeres István
>Nyilván csak kevesen emlékeznek rá, ma már legfeljebb sajtótörténeti kuriózum, hogy 2000. május 21-én megjelent az A Színes Sport című napilap. Tíz hónapig élt.
A Híd Rádió Rt. alapította, amelynek a vezérigazgatója a korábbi magasugró csúcstartó, Deutsch Péter, az aktuális sportminiszter, Tamás testvére volt. Profi szerkesztőség verbuválódott, részben a Nemzeti Sporttól eltávolított vagy elmenekült újságírókból. Közöttük voltak a középkorosztály képviselői, akik hagyományosan jelentős segítséget
adtak a fiatal kollégáknak a szakmai ismeretek elsajátításához és azok színvonalas gyakorlati alkalmazásához. A hiányukat a Nemzeti Sport hosszan megsínylette.
A kiadó, a menedzsment a lapkiadásban tapasztalatlan, amatőr gyülekezet volt. Az újságról a gyengén sikerült televíziós reklámszpotban csak az nem derült ki, hogy napilap. Az olvasók sokáig nem is tudták hova tenni, a legtöbb potenciális vásárló arra gondolt, hogy a Nemzeti Sport magazinmelléklete, afféle pót Képes Sport, vagy hogy a nagyvilág sportjából hord össze színes sztorikat.
Én lettem a lap egyik szerkesztője, hátrahagyva az addigi kényelmes-kellemes munkahelyemet, a Magyar Hírlapot, amelytől azzal búcsúztam, hogy értsék meg, az én igazi világom a sportnapilap. Az új szerkesztőségben beletettem a munkába az akkor már negyedszázados szerkesztői tapasztalataimat, és külön örömöt jelentett együtt dolgozni több kiváló tanítványommal.
Csodálatos kaland volt új lapot felépíteni, miközben nagy családdá vált a társaság. Eljött az idő, próbaszámot készítettünk. A lapzártával egy órát csúsztunk. A másik kényes pontot pedig egyenesen elbuktuk. A nyomdába ugyanis végül megérkezett a betördelt, komplett lap, ott pedig jött volna a gépindulás, maga a nyomás, ráadásul igen gyorsan, hogy a postavonatokat elérje az újság. A tördelőszerkesztőnk telefonon jelezte, hogy elindul a szerkesztőségi példányokért, de azt a választ kapta, hogy majd másnap délelőtt nyomtatnak nekünk százat, amúgy többet sem.
A menedzsment pizzát és pezsgőt hozatott, hogy megünnepeljük a próbát. És másnap már indulás! Felvetettem, hogy még nem állunk készen: időben megcsúsztunk, a nyomdai főpróba pedig elmaradt. Szükség lenne még négy-öt újabb nekifutásra, hogy olajozottan működjön a teljes gépezet.
De a kiadó másképp döntött.
Ha jól emlékszem, 10-15 ezer példánnyal indultunk. Abból a postai terjesztés terítési szabályai szerint csak a nagyobb városokba jut el újság. Az új sportnapilap gyakorlatilag
láthatatlan volt. A budapesti fő árusító helyeken – nyilván kellő anyagi ráhatásra – a Színest eldugták a több tucatnyi Nemzeti Sport mögé. Egy alkalommal Szombathelyről a hajnali Intercityvel utaztam haza, de lapot már nem kaptam a vasútállomáson; az újságárus szerint csak három példányt kap, és azt azonnal elviszik. Vagyis A Színes Sport naphosszat sehol nem volt az emberek szeme előtt.
Szakmai sikert mégis aratott; a sportban élők kedvelték, keresték, olvasták, és nagyon jónak értékelték.
Feltűnő volt, hogy a sportminisztérium több anyagát, dokumentumát jelentette meg a lap mellékleteként, több oldalon. Ellenértékként súlyos milliókat pumpált át a „testvéri” kiadónak. Feltőkésítette.
Hamarosan kiderült, hogy miért. 2001. március 8-án jelent meg a sportnapilap utolsó száma. Abban már megjelent a hirdetés, hogy új lap születik, A Színes Mai Lap néven. A következő évi országgyűlési választások előtt a Fidesznek szüksége volt egy bulvár kampányújságra.
A sportnapilap négy tucat profi újságcsináló embere másnap már utcára került.
Címlapkép: a tíz hónapig élt sportnapilap címoldala