Posted by Sz. I.
A neveléslélektan mellbevágó hitelességgel osztályozza a nevelő (szülő, pedagógus) viszonyát a gyermekhez. Egyrész lehet meleg (szeretetteljes, érdeklődő) vagy hideg. Másrészt megengedő vagy tiltó. Négy variáció létezik, egyik sem ideális. A meleg-megengedő például mindent ráhagy a gyerekre, hogy kedve szerint tegyen bármit, amivel viszont elkényezteti.
A magyar sportsajtó – ez a régi fájdalmam – hideg-megengedő módon bánik az olimpiai egyéni sikersportágainkkal. A sikereikről kötelességszerű, protokoll beszámolót ad, főleg hírügynökségi támasszal; hozzátenni semmit nem akar. És főleg nem tud. A bajnokok neve aztán hónapokig fel sem bukkan a hírfolyamokban, háttérbe szorítja a labdás hírözön, olyan életbevágó információkkal, mint hogy X csapat baloldali középpályása húzódást szenvedett, és egy meccset biztosan ki kell hagynia.
A szerkesztők a közönség igényére mutogatnak, amiben van valami, de csak azért, mert meg sem próbálnak igényt támasztani az egyéni sikersportok követésére.
Az egyik legújabb példa…
A kenus Adolf Balázs szeptemberben Duisburgban 5000 méteren megvédte a világbajnoki címét. Egyesben 1000 méteren az ötödik helyen zárt, így olimpiai kvótát szerzett. Nagy elődök sikereit folytatta. 1000 méteres távon volt világbajnok Wichmann Tamás, Pulai Imre, Vajda Attila, párosban olyan nagy egyéniségek, mint Kolonics György, Vaskuti István, Sarusi Kis János. Az ő nevük él a köztudatban, mert a korukban folyamatosan szerepeltek a napi sajtóban. Az utódról a világbajnokság óta egy sor sem jelent meg, még a sportos portálokon sem.
Adolf Balázs most a Ferencvárosba igazolt. Érdemes megfigyelni az információ útját.
A hírt a Fradi honlapja tette közzé.
A Fradi-közleményt szinte szó szerint átvette az MTI.
Az MTI-jelzésű információ egy az egyben jelent meg a legtöbb portálon. Mindenütt ugyanaz a szöveg: „A 24 éves sportoló eddig az Óbudai Ganz színeiben versenyzett…” Satöbbi. Sehol legalább egy mondat háttér, kiegészítés. Legközelebb alighanem az olimpia felvezető szakaszában kerül szóba ismét. De mivel az olvasó gyorsan felejt, akkor rácsodálkozik, hogy jé, tényleg van egy kenusunk is…
Az igaz, hogy Balázs Óbudáról igazolt át az FTC-be. De Szentendrén nevelkedett.
Az Szentendrei Kajak-kenu SE Pétervári Pál kenus maratoni világbajnok kezdeményezésére alakult 2008-ban. Ő az aktív versenyzői pályafutása után Dél-Kelet Ázsiában vezetőedzőként dolgozott, illetve a világszövetség felkérésére a sportág fejlesztése és az edzőképzés volt a feladata.
Őt kerestem fel, hogy világítsa meg Balázs átigazolásának a hátterét. Mint kiderült, tizenhárom éve ő az edzője. A fiatal szentendrei szakosztály ifjúsági korú versenyzői közül
ő ért el elsőként jelentős eredményt. A szentendrei Ferences Gimnáziumban érettségizett, és felvételt nyert az Óbudai Egyetemre, de halasztott, hogy minden idejét a sportági
felkészülésére fordíthassa.
•Gondolom, nem lepte meg Balázs átigazolása – mondtam a mesternek.
– Természetesen nem. Már régóta kereste a helyét, és örülök, hogy megtalálta. A mienkhez hasonló, kis szakosztályok nem tudnak eltartani felnőttversenyzőt, főleg nem világbajnokot.
•Óbudára sem az egyetem miatt igazolt?
–Ugyanazért.
•Sehogy nem tudta volna itt tartani?
–Kellő anyagi háttér nélkül nem. De volt szakmai oka is. Kajakosok voltak az edzőpartnerei, akik persze nagyobb sebességgel mennek, és az ő tempójukat kellett felvennie. Viszont az ő generációja egy idő után kikopott, és átmenetileg nem maradt edzőtársa.
•Nem került szóba, hogy ön is a Fradiban folytassa?
–Nem is tudtam volna vállalni. Nekem Szentendre a szívügyem, nem hagytam volna el.
•Elváltak az útjaik?
–Dehogy! Edzőt nem váltott, változatlanul velem dolgozik. Az egyéni sportokban gyakori ez a megoldás.
Adolf Balázs tehát ferencvárosi lett. Az állami pénzekkel rendesen kitömött zöld-fehér klub megengedheti magának, hogy világbajnokot igazoljon. De figyelem!… Balázs fizetése
nyilván a töredéke annak, amennyit egy futballista keres, nem érdemes arra gondolni sem, hogy Magyarországon minden sportolót busásan megfizetnének.
Akkor a Fradinak mi ebben az üzlet? Az olimpia utáni leltárban kimutatják, hogy melyik egyesület hány sportolót adott a magyar csapatba, és az a további állami támogatásuk összegét alapvetően befolyásolja.
Arról egyelőre nem tudni, hogy az olimpikonokat is.
Címkép: Adolf Balázs