Posted by Sz. I.
Évtizedeken keresztül a magyar olimpiatörténet csak annyit tudott Tapavicza Momcsillóról, hogy szerepelt az első újkori Játékokon, 1896-ban Athénban. A nemzetközi szakirodalom már tárt fel bizonyos részleteket, élen az amerikai David Wallechinskyvel. A végső megoldás azonban csak 2000-ben született meg.
A Magyar Olimpiai Akadémia kezdeményezésére elkészült A magyarok az olimpiai játékokon című, hiánypótló könyv (én voltam a felelős szerkesztője). A főszerkesztő, dr.
Aján Tamás kérésére két jeles magyar olimpiatörténész, dr. Hencsei Pál és Ivanics Tibor lehetőséget kapott, hogy Lausanne-ban, a NOB könyvtárában tanulmányozza az eredeti
olimpiai dokumentumokat.
Íme, az eredmény. A vajdasági Nádalján született, szerb Tapavicza Momcsilló (eredeti nevén Momcsilo Tapavica) Budapesten építészmérnöknek tanult. Jó felépítésű, kiváló
mozgáskultúrájú, izmos férfi volt. Az eredményei alapján tagja lett a magyar olimpiai küldöttségnek. A tornaversenyek egyik esélyese volt, de ott végül el sem indult. A kétkaros
súlyemelésben 6. lett, csakhogy – túlzott vagánysággal – a súlyzót egy karral akarta felemelni, és súlyos mellizomsérülést szenvedett. Visszalépett, de három nap múlva sérülten bár, de elindult birkózásban is. A sérülése miatt nyilvánvaló volt, hogy nem képes kiemelkedő teljesítményre, de az 5. helyet megszerezte.
A legnagyobb sikerét teniszben érte el. Az elődöntőben szenvedett vereséget, így ő számít az egyik bronzérmesnek. Ezt ma már a világ tényként kezeli, mi pedig úgy, hogy ő szerezte a sportág egyetlen magyar érmét. Igaz, Athénban nem akasztottak érmet a nyakába; aranyat, ezüstöt és bronzot először 1908-ban Londonban adtak át.
A szerb olimpiatörténet úgy tartja számon, hogy ő volt az első szerb, aki olimpián szerepelt – hozzátéve, hogy a magyar csapat tagjaként! (2012-ben aztán már szerb színekben volt
olimpikon. 2020-ban Újvidéken mellszobrot avattak a tiszteletére.
ØØØØØ
A történet azért pattant elő az emlékezetemből, mert másfél hónapja Muszukajev Iszmail – kettős állampolgárként – szabadfogású világbajnoki címet szerzett a magyar birkózásnak –
de a tényt a közvélemény azóta sem képes maradéktalanul befogadni. „Ő orosz, nemmagyar” – hangzik az ellenérv. Igazában nem orosz, hanem a cserkesz népek Orosz Föderációhoz tartozó Kabard- és Balkárföld tagköztársaság szülötte; a balkár pedig a türk nyelvcsalád tagja.
Az európai szabadfogás tele van honosított orosz, iráni, török, kubai birkózóval, akik degeszre nyerik magukat a világversenyeken. Az ő győzelmüket gond nélkül jóváírjuk azeri és olasz, szlovák és szerb, francia és bármely más sikerként.
De Muszukajev, aki 2019 óta versenyez magyar színekben, maradt orosz, az ő aranya nekünk nem kell!
Külön furcsaság, hogy a sportágban azok is ellene vannak, akik amúgy az orosz–ukrán háborúban Putyin pártján állnak.
Én, mint aki több mint fél évszázada szolgálom az írásaimmal a sportágat, legutóbb is csak annyit kértem: próbálják megbocsátani Muszukajevnek, hogy világbajnoki aranyérmet nyert a magyar birkózásnak.
Címkép: a Tapavicza-mellszobor Újvidéken. Fotó: Szabad Magyar Szó