Posted by Kormos Anett
Éjfélkor hazaesek egy podcast felvételről, épp az arcomat nyerem vissza, amikor kisebbik csemetém megjelenik a macskával a kezében (az ŐMACSKÁJÁVAL), mert nem hagyja aludni. Tudom, ez azt jelenti, innentől engem nem fog hagyni. De nem baj, hajnali kettőig úgyis telefonon megbeszélek fűtött hangulatban. Négy körül a sátánmacskája beszundít (hogy nem sül le a szőr a pofájáról), így ötkor arra riadok, hogy nem húztam ki a kukát, és tízórai-alapanyagom sincs (ne kössetek bele, tudnának is csinálni maguknak, venni is tudnának maguknak, de ennek lelki okai vannak). Szakadó esőben a legjobb érzés kukákat kihúzni, milyen szerencse, hogy csak az egyik borul rám közben.
Hatkor már a pékség előtt ázom, mert hiedelmem ellenére csak fél hétkor nyit. Húszezresem van csak (egy darab, neszójjábe!), nem tudnak visszaadni, első vásárló vagyok. Kártyával próbálkozom, nem fogadja el, rosszat hoztam (ez az, amit a múlt héten kifosztottak és letiltottam). Akkor mégis tudnak visszaadni. Eddigre kígyózik mögöttem a lincshangulat.
Háromnegyed hétkor már otthon…szembesülök vele, hogy van pékáru, mert nagyobbik utódom a kérésemre vett tegnap, csak én elfelejtettem…
Hétkor kikísérem utódaimat.
Rejtélyes okokból a kihúzott három kukából csak egyet ürítettek ki.
A macska a szőnyegre hányt.
Mondhatnám, hogy mááár tele a f.szom, de inkább csak annyit mondok: van nyolc darab felesleges zsemlém, kettő:) színültig rakott kukám és egy majdnem tisztavadiúj szőnyegem. Valakit? Valamelyik? Bármelyik?