Posted by Uj Péter
>Az autokráciák tengelye és az egymásnak történő nekiesés Most aztán mindenki nekiesik a másiknak! – foglalta össze a világpolitikai eseményeket Porzsákos Karcsi a Kertész Imre-emléktábla alatt, ahol a Kazetta kávézó törzsközönsége ücsörög délutánonként, már amíg elviselhető a kinti hőmérséklet. Aztán a másnap várható Tippmix-meccsekre terelődött a szó. (Háromnál több gól lesz a litván–magyaron, mondta Karcsi. Azóta tudjuk: be is jött.)
Ahogy nézem, a világ vezető külpolitológusai, mindenféle szakértői, gurui, hivatásos okoskodói sem jutottak sokkal többre, mint Karcsi. Csak egy kicsit részletesebben írják le ugyanezt.
Amikor a világban szinte egyszerre lángol föl több alvó konfliktus, az sosem véletlen – Karabah, Koszovó, Gáza csak a legközelebbiek és legfenyegetőbbek, de – ahogy a legutóbbi hírlevélben is emlegettem – ott az egész Száhel, keresztbe Afrikán, Szudántól egészen Nyugat-Szaharáig, Szíria, Líbia és Jemen sem nevezhető éppen stabil környéknek, a dél-amerikai feszültséggócokra már nem is marad elég figyelmünk, pláne Nyugat-Pápuára, ahol egyébként megint felélénkül az indonéz hatalommal szembeni ellenállás/terrorizmus. Csak csendes-óceáni térség nómenestómenozik, bár a legnagyobb potenciális háborús veszély is itt lappang: Tajvan, ugye, a világ chipgyártásának nyomasztóan monopol közontja (jó, csak a legfejlettebb, legbonyolultabb logikai chipekben egyeduralkodó szinte, de pont ezek a legfontosabbak), aminek visszafoglalása Peking legfontosabb politikai célja. E célt egyrészt nap mint nap deklarálja is a kínai vezetés, másrészt egyre kevésbé gyakorlatszerű hadgyakkorlatokkal, csapatmozgatásokkal, fejlesztésekkel igyekszik alátámasztani a verbalizálgatást, sőt sokak szerint a direkt háborús készülődés jelei is láthatók.
Abban nagy az egyetértés (a gurutótumfaktumok között), hogy Karabah, Koszovó és Gáza valamilyen módon az ukrajnai háborúhoz kapcsolódnak, mármint hogy ezek a tök más, tök történelmi, tök évszázados gyökerű konfliktusok az ukrán-orosz háború zajában törtek ki újra, egyes szereplők a nemzetközi figyelem tompulását, az amerikai védelmi gépezet kifeszítettségét, az orosz hadsereg Ukrajnán kívül erősen korlátozott képességeit, esetleg valami más tényezőt meglátva és mérlegelve döntöttek az akciókról.
Senki nem állít(hat)ja komolyan, hogy Putyin utasította volna Hamaszt vagy akár bármilyen módon támogatta volna az Izrael elleni gyilkos terrortámadást, de a Hamasz biztosan mérlegelte az ukrajnai fejleményeket, és a palesztin terrorszervezet legfontosabb támogatója, Irán pedig napról napra szorosabb szövetségbe forr az oroszokkal. Putyinnak is jól jött a gázai káosz, hogy előadhassa Nyugat-ellenes téziseit, és a „globális Dél” imperializmusellenes harcának meséjével próbálja eladni saját posztimperialista háborúját.
Ma már kimondható, hogy az ukrajnai háború nyomán összeállt az Oroszország–Irán–Kína tengely, az autokráciák tengelye (kiegészülve egy kissé ütődött, bár elég elszánt és atomtulaj apróddal, Észak-Koreával) azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy véget vessen az Egyesült Államok hegemóniájának, a sokszor emlegetett egypólusú világrendszernek, egyszersmind a Pax Americana második világháború vége óta tartó korszakának.
Ez utóbbi talán már sikerült is, a hosszú béke időszaka lezárult. Hal Brands, a nagy geopolitikai és stratégiai kérdésekben igen jelentős elemző, a Bloomberg szerzője a gázai eszkalációval halottnak is nyilvánította a hosszú békét. A Pax Americana nem volt tökéletes, nem volt talán mindenben igazságos, de tartós békét (=nyugodt gyarapodás, gazdagodást) jelentett a Nyugat országainak, és a Szovjetunió összeomlása óta Közép- és Kelet-Európának is.
Uj Péter heti hírlevelének részlete