Nincs veszve Lengyelország!
Hanák I. András
Így szól Lengyelország mazurkaszerű nemzeti himnuszának nyitó sora. Amíg élünk, Lengyelország nem fog elveszni. Ennyit tudunk biztosan az október 15-én tartott lengyelországi parlamenti választásokról.
Továbbá, és őszintén szólva, ez a tanulság európai szempontból is. A végeredmény végül lehetővé teszi, hogy három ellenzéki párt koalíciós kormányt alakítson, ami véget vet a Jog és Igazságosság párt (PiS) két sötét négyéves kormányzásának Lengyelországban. Lengyelország ismét konstruktív szerepet játszana a tökéletesebb Unióról folytatott európai párbeszédben. A közel 40 millió lakosú ország meghatározó szerepet vállalhat a konstruktív európai menetrend folytatásában.
Magyar szempontból még számos más következtetés és tanulság lesz, hogy mindez hogyan hathat a magyar politikára és a demokratikus rend helyreállításáról szóló közbeszédre. A Hungarian Perspektive megpróbál majd foglalkozni az újjászületett nacionalista PiS uralom vereségének néhány következményével. Blogunk más, hamarosan megjelenő bejegyzésekben is értékelni fogja a lengyel szavazás eredményét és az új kormány kilátásait.
Mielőtt ezt megtennénk, szögezzük le, hogy a közel 75%-os részvétel, amely 1989 óta a legmagasabb, valóban azt tükrözi, hogy a tét valóban nagy volt. Semmiképpen sem volt túlzás, hogy ebben a fontos uniós országban a demokrácia volt a tét. Az átmenet remélhetőleg viszonylag zökkenőmentes és békés lesz. Kaczynski és Morawiecki urak nem Orbán klónjai. Egy kis segítséggel Duda elnök révén felállíthatnának néhány olyan akadályt, amelyek ugyan fájdalmasan hathatnak, de végül nem szítanának tüntetéseket a törvényes átmenet ellen. Nem visszhangoznák Orbán 2002-es veresége után elhíresült szlogenjét, miszerint “a nemzet nem lehet ellenzékben”.
Az év végére három párt alakít kormányt: a Polgári Koalíció (KO) (30,7%), a Harmadik Út (14,4%) és a Baloldal (Lewica) (8,6%). Igen, ez nem egy technikai KO volt Donald Tusk KO pártja részéről, de egyértelműen lenyűgöző teljesítmény egy olyan kampány nehézségei mellett, ahol az összes állami tulajdonú média a PiS pártvonalát visszhangozta. A koalíciókötés nem lesz könnyű. Lehet, hogy mindegyik pártnak okos rugalmasságra lesz szüksége ahhoz, hogy reális programot dolgozzanak ki a sérült demokrácia újjáépítésére. Bízunk benne, hogy ez sikerülni fog.
A választási kampányban a régimódi PiS számos aljas technikával, köztük modern politikai marketingeszközökkel ütötte meg a populista hangnemet. Az egyik kreatív videó a varsói német nagykövetséget ábrázolta, ahonnan Wagner A valkűrök lovaglása című művének dübörgő hangsávjára egy lengyelül beszélő, erős német akcentussal beszélő férfi felhívja Kaczynskit, hogy telefonbeszélgetést szervezzen közte és Scholz német kancellár között a lengyel nyugdíjkorhatárról. Ez volt az egyik kérdés a népszavazáson. Kaczynski fogadja a hívást, és hirtelen közli a telefonálóval: Tusk már rég elment, a szabályaink megváltoztak, ezt a kérdést a lengyelek fogják eldönteni. És ezzel leteszi a telefont. Az üzenet nem is olyan finom: Berlin nem diktál Varsónak. De Kaczynskinak igaza volt: a lengyel nép döntötte el, hogyan tovább az ország előtt álló számos szociális kérdésben.
A magyarok számára a lengyel szavazás legegyszerűbb tanulsága az, hogy egy szabad és lényegében tisztességes választási rendszerben az emberek szavazata meghallgatásra talál, és az őrség leváltásában nyilvánul meg. Ahol az egyenlő versenyfeltételek nem torzulnak az ellenzék számára meredek (mondjuk több mint 45 fokos) emelkedőre, ott a szavazásokon is lehet változásokat elérni. Ahol a kormánypárt még nincs olyan mértékben bebetonozva, hogy ne lehessen leváltani a népszavazással, ott minden szavazat számít. Ezúttal a bölcs városi és vidéki szavazók egyértelmű üzenetet küldtek: A Jog és Igazságosság minden volt, kivéve a jogot és igazságosságot mindenki számára. Itt az ideje, hogy új lapot nyissanak az ország történelmében.
Marsz, marsz Dąbrowski!
A Hungarian Perspective cikke