Posted by Weitz Tercsi
>Elutaztam, elfelejtettem olyan otthonülős, kényelmes nadrágot
magammal vinni. Reggel bevásárolni mentem az egyik, igencsak
közkedvelt áruházláncba.
Mit látnak szemeim? Volt pont olyan nadrág, amire szükségem lett volna.
Mivel próbálni nem lehet, ránézésre választottam ki a méretet, azonban
gondosan eltettem a blokkot, hátha cserélni kell.
Úgy is lett.
Alábecsültem a méreteimet, hiába gondoltam, hogy nyúlik az majd
annyit.
Semmi gond, visszamegyek. Hiába kerestem, abban a színben nem volt
nagyobb.
Egy eladó így szól:
– Ha nem talál jó méretet, visszaadjuk a pénzt.
Beállok a sorba, adom a nadrágot, a blokkot, kérik a kártyát.
– Milyen kártyát?
– A… kártyát.
– Nekem olyan nincs – válaszoltam.
– Akkor nem adjuk vissza a pénzt.
– Kicserélhetem másra?
– Nem, csak ugyanolyan termékre.
– De nincs megfelelő méret.
Megdöbbenve állok a sorban, ami mögöttem egyre nő. Érzem, hogy a
stresszhormonok düh formájában elöntik az agyam. A gondolkodó
agyamból átkerül az irányítás a limbikusba, szinte látom.
A pénztáros érzékeli, hogy robbanni készülök. Segíteni akar.
– Van okostelefonja?
– Persze.
– Akkor töltse le az applikációt és visszakapja a pénzt.
– Na látja, hát ezt nem fogom megtenni.
A sorban, a mögöttem állók türelmetlenkednek. Egyre hangosabban
morgolódnak.
Szerinted kit szidnak?
Naná, hogy engem. Ki lehet az a buta tyúk, akinek még applikációja
sincs, amivel "kedvezményeket" kaphat?
Eszükbe nem jut a fogyasztóvédelmi törvény, hogy 14 napon belül
visszaléphetek a vásárlástól.
Az sem jut eszükbe, hogy ez az elköteleződés a törvényességen belül
egy kiskapu, tehát nem kell betartani.
Egy a fontos, haladjon a sor.
S hogy én mit tettem?
Gondolkodtam. Befelé figyeltem.
Nem engedtem kiszabadulni az indulatokat, megállítottam őket.
Felmértem azt, mire megyek vele, ha igazságérzetemnek hangot adok.
Ha a pénztárosra zúdítom a dühömet.
Azonnal visszakerültem a higgadt fej állapotába.
Valamit mégis tehetek.
Megírom az esetet.
Hátha lesznek néhányan, akik elgondolkodnak a törvények
törvényességén.
És még valami.
Nemhogy hűségkártyát nem töltök le, de messze elkerülöm ezt az
üzletláncot, bármily közkedvelt a fogyasztók szemében.
Csepp a tengerben? Igen, annak tűnik.
Azonban, ha csak azt érem el, hogy elgondolkodsz rajta egy percet, már
történt valami.
Akkor változik a világ, ha az egyén gondolkodásmódja változik, és nem
robotként fogad el bármit, törvényesség álcájába bújtatva.
Ezt a világot, amiben élünk, úgy hozatták létre velünk, hogy teljesen
tisztában vannak azzal, hogyan működik az ösztön, az ösztönlény.
Nem kell mást tenni, mint benyúlni a fejekbe, elzárni a gondolkodó
csapot és hagyni, hogy az ösztönök irányítsanak.
Az idő haladtával pedig a nem normális lett a normális.