Posted by Hidas Bence: És mindent betemet a hó
Kása-Bókkon Tímea
Hidas Bence nevével idén ősszel először találkozhatunk a könyvpiacon, első műve jelent meg most, És mindent betemet a hó címmel. Mindig kíváncsisággal állok neki olyan műnek, amelynek írója még ismeretlen vagy épp most lép be az ismertségbe. A krimi egy több mint ötven évvel ezelőtti (majd 40 év után újra leforgatott) thrillerének címét idézi fel (És hamarosan a sötétség) és ezzel megadja a misztikus alaphangot.
A téli történet 1924-ben játszódik, nagyrészt Budakeszin és Zsámbékon, de helyszíne még néhány akkor Pest közeli település: Vecsés és Mátyásföld is. A szerző ragaszkodott a helyszínekhez, amiket maga is ismer, és amelyek szinte alig változtak száz évvel korábbi állapotukhoz képest. Merész vállalkozás és nagy felelősség egy olyan korba ültetni a fikciós történetet, melynek a traumáját csak hallomásból ismerjük. A falu népe: az első világháborút túlélt nemzedék. A háború élménye mindig feldolgozhatatlan, a családokat ért veszteségek hat-nyolc év után is jelen vannak a lelkekben.
Hidas krimije jó elemekkel operál: a helyszín egy kis falu, a korra ránehezedik a háború árnyéka – és a bűntett helyszíne sem szokványos: az áldozatot a kápolna padlóján fedezik fel. A két kirendelt nyomozó: Pinelli és alárendeltje, Márzay annak ellenére nehezen halad előre, hogy egy ilyen viszonylag szűk közösségben mindenki ismer mindenkit. De ahogy egyre több a gubanc, csak azt mondhatják ki biztosan: „A vidéki ember csupa szem és csupa fül, …csakhogy túl sok a fabula és túl kevés a tény.”
A krimikből vett hagyományos motívumok mind jelen vannak a történetben: téves úton indul el nyomozás, de azért jutnak eredményekre is, egyik esetből következik a másik (vagy mégsem). Közben megtudunk Pinelli párkapcsolatáról is ezt-azt, de ez csak a figura plasztikusságát erősíti. A megszentségtelenített kápolna nem tűnik véletlen színhelynek – felbukkan több misztikus utalás és helyszín: a Kálvária-domb, a temető, az áldozatok körül elhelyezett bibliai hivatkozások, sőt a véráldozat lehetősége is. A nyomozók a józan ésszel nem értelmezhető tettekre keresnek logikus magyarázatot. Megjelennek még a korra jellemző helyszínek és gondolatok: legális vagy illegális összejövetelek, szerencsejáték-barlang, magánórák, ahol a tanár a filozofikus gondolkodás felé tereli a helyi fiatalokat, a kor csábító politikai eszméi (anarchizmus) és kábítószerei. Az olvasó pedig nagyon sokáig nem is sejti, hogyan találkoznak a szálak a regény végén.
Munka közben újabb gyilkosságokra vetődik fény. De vajon hihet-e az olvasó annak, aki a könyv közepén vallomást tesz: „Tudják, mit tettem!” Hidas azzal is meglep, hogy még kevéssel a történet lezárása előtt is újabb szereplőket, gyanúsítható alakokat von be a cselekménybe.
Kisebb kitérőkkel az is kiderül, hogy a detektívek is lehetnek bűnösök, hiszen ők maguk is használtak fegyvert ember ellen. Igaz ugyan, hogy a cselekményben minden benne van (még lövöldözős jelenet is), ami a jó krimihez kell és semmi nem marad megválaszolatlanul, mégis számomra a legérdekesebb a falubeliek egymáshoz való viszonya volt. Ebben a falusi közösségben mindenki esendő, mindenkinek van fájdalma – és talán feldolgozhatatlan bűne is. Nem véletlenül szögezi le Pinelli: „A magány a legkegyetlenebb gyilkos.”
A bűnügyi vonal mellett megjelenik a kor traumájának ábrázolása, a hatalom játszmái, a gyász, az őrület, az ellenállás, az egyes egyén helyzete a háború utáni időkben, – és olyan bűnök, melyek terhétől megszabadulni lehetetlen.
Hidas Bence helyenként igen poétikusan fogalmaz: „Aztán bő negyedóra sétálás után véget ért a földút, és megpillantották a dolomitbánya ormótlan kürtőjét. Akár egy éhes óriás mohó harapásnyoma, úgy ragyogott a rózsaszín fal a lemenő nap fényében. Itt már nem voltak fák, a levegő is tisztábban járhatott, a szél pedig komótosan hozta feléjük a dolgozó munkások hangzavarát.” Különleges érzékenységgel bánik a szöveggel, a történetet érett gondolkodással alakítja. Remélem, hogy még további művekkel is megörvendeztet.
Hidas Bence
Hidas Bence: És mindent betemet a hó
General Press Kiadó, Budapest, 2023
384 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft,
online-ár a lira.hu-n 3592 Ft,
e-könyv változat 3199 Ft
ISBN 978 963 452 7886 (papír)
ISBN 978 963 452 7893 (e-könyv)
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A fekete hófelhő morogva bukott át a János-hegyen, és megállíthatatlanul bekebelezett mindent, ami az útjába került. A hideg levegő sivítva menekült előle, a szúrós februári széltől megborzongtak a Kálvária mentén álló vörösfenyők.
1924 fogvacogtató telén az öreg Wimmer Marika néni felfelé baktat a budakeszi Kálvária-domb meredek oldalán. A kápolnába igyekszik, ám a felszentelt épületben biztonság helyett félelem vár rá. Zsigeri félelem. Egy oldalsó ablakon betekintve ugyanis szörnyű látvány fogadja: egy fiatal lány holtteste fekszik kiterítve a templom padlóján.
A falu összezár. A lakosok közé bizalmatlanság kúszik, ami nem könnyíti meg a fővárosból küldött két nyomozó, Pinelli Károly és Márzay Ottó dolgát. A kutatásukat nem csupán a helyiek gyanakvása nehezíti, hanem a mindent elfedő havazás is. És ahogy a hó egyre inkább betemeti a nyomokat, úgy bukkannak elő újabb és újabb holttestek – a gyilkost pedig mindenáron meg kell állítani.
Olvass bele