Posted by Tonke Dragt: Levél a királynak
Paddington
E sorok sokat olvasó és a gyermek- és ifjúsági irodalomban meglehetősen jártas olvasója kénytelen töredelmesen bevallani, hogy Tonke Dragtnak erről a – mint megtudtam – világszerte klasszikusként ismert és rajongva szeretett kötetéről egészen addig nem hallott, ameddig nem olvasott róla több felháborodott Facebook-posztot. A felháborodás tárgya, hogy a hetedik osztályos kisgimnazistáknak (tehát a korosztály legjobbjainak) ajánlott olvasmány, és a „központi” tankönyv szerzője éppen erről ír, nem valamelyik másikról.
A regényt olyan diákoknak javasolják, akiket egyébként – teljesen nekik nem való – irodalomtörténettel nyaggatnak a magyar nyelv és irodalom tantárgy keretei között. (Ezeknek a szerencsétleneknek kötelező a korai irodalom a barokkig bezárólag; 13 évesen el kell olvasniuk a Szigeti veszedelmet.) A tantervben ajánlott négy regény, amelyek közül egyet kell választani, minden bizonnyal azt a célt szolgálja, hogy legalább egy kötelező olvasmány kösse össze az alsóbb évfolyamok élvezetes és a korosztálynak megfelelő olvasási lehetőségeit a kisgimnáziummal. Dicséretes igyekvés (saját gyerekem majdnem örökre abbahagyta a kedvtelésből olvasást a 9. osztály 25 kötelezője miatt, amelyek Homérosztól Molière-ig terjedtek). Azok a gyerekek, akik felvételt nyernek ezekbe a hatosztályos gimnáziumokba, már szinte biztosan túl vannak a Harry Potter-sorozat mintegy 4000 oldalán és számos más vaskos ifjúsági és kalandregényen, amiket örömmel olvastak. Az egyik fő kifogás a kötet hossza (korábbi kiadásokban 430 oldal, a legfrissebb, szellősebb változatban 550). Ezzel azonban hetedikben már az égadta világon semmi baj nincs, ha a regény szórakoztató és olvastatja magát.
A lehetséges alternatívák: Jules Verne: Két évi vakáció, Mándy Iván: Az enyedi diák vagy Csukás István: Vakáció a halott utcában. Töredelmesen bevallom, Csukásnak ez az egyetlen műve, amit utáltam, amikor olvastam – valamikor 10-12 éves korom körül –, és semmilyen késztetést nem éreztem arra, hogy adjak neki másik esélyt. A másik, számomra elolvashatatlan szerző Mándy volt. (Mándy ifjúsági [Csutak] regényeinek élvezetéhez valójában felnőtt agy kell.) Szülőként pontosan tudom, mit tennék, ha a nevét a kötelezők listáján látnám. A Két évi vakáció már jobb választás, hiszen rengeteg dologról lehet beszélgetni ezzel a korosztállyal a mű kapcsán. Vernét a mai gyerekek is kedvelhetik, persze friss, mai fordításban. No, de erről a könyvről a szülők és a tanárok is feltételezhetően mindent tudnak. Kedvet a negyedik műhöz kell ébreszteni. Feltételezhetően ugyanis nem sokat ismerik (felsős és idősebb gyerekeket nevelő, meglehetősen olvasott barátaim körében szinte ismeretlen volt).
Térjünk hát vissza Tonke Dragt klasszikusához. A kötet eredetileg 1962-ben került forgalomba, tehát nem friss mű. (Nagyjából egy időben jelent meg Janikovszky Éva Te is tudod?, illetve Ha én felnőtt volnék című műveivel – ezeknek a helyét az iskolai tananyagban senki nem vitatja.) Így nyilván az a legfontosabb kérdés, hogy nem poros, elavult írásműről van-e szól. A válasz: talán egy kicsit, de ez inkább erény, mint probléma. Wekerle Szabolcs fordítása nem évtizedekkel ezelőtti, tehát a könyv szóhasználata korszerű, a szöveg jól tagolt – rövid fejezetekből áll –, olvasmányos, a történet pedig izgalmas. Főszereplője a 16 éves Tiuri, aki fontos és titkos megbízást teljesít. A címben szereplő levelet sok-sok viszontagságon át kell eljuttatnia a címzetthez, és közben fontos döntéseket kell hoznia, leginkább arról, hogy kiben és mennyire bízzon meg – érdekes ez a téma az éppen önállósuló hetedikesek számára. A viszontagságok során, ahogy ez a pikareszk hagyományban szokás, Tiuri sokat tanul és fejlődik, habár már az út kezdetén a lovaggá avatás kapujában állt, azaz tanúságot tett erényességéről és elkötelezettségéről.
Amiben a regény nem mai, az a fejezetek szerkezete. Végre egy olyan történetet olvashattam, amiben nincs minden fejezet végén befejezetlen, izgalmas jelenet (ún. cliffhanger). A fejezetek végén egy-egy részkaland befejeződik vagy éppen a főhős álomra hajtja a fejét, hogy aztán a következő oldalon és napon folytassa az utazást. Nem csak arra teszi ez alkalmassá, hogy az olvasó este az ágyban nyugodtan letegye a könyvet, hanem felolvasásra is kiváló.
Még néhány éve is bevett szokás volt, hogy egyes órákon, leginkább rajzórán, a tanár felolvasott egy jó történetet, amíg a diákok dolgoztak. Saját diákkoromból több olyan ifjúsági regényre is emlékszem, amiket élő hangoskönyvként hallgattunk. Ez a regény pedig éppen így született. A holland Dragt ugyanis szülőföldjén volt rajztanár, azonban nem felolvasott, hanem saját kútfőből mesélt a diákjainak. Történeteinek zöme elveszett, hiszen csak egyszer mondta el őket, ám az egyiket mégiscsak elkezdte leírni. Így született a Levél a királynak, és fényes sikert aratott. A mai napig vezeti a holland siker- és kedvenclistákat (lássuk be, a kettő nem azonos, hiszen Magyarországon az eladási listákat általában a kevesek által kedvelt kötelezők vezetik). A szerzőt, aki a lovagi erényeket felvonultató történetet írta, az uralkodó lovaggá is ütötte néhány éve.
Ezen a ponton némi kritikai hangot is meg kell ütnöm. A választás nyilvánvalóan egybevág a keresztény hagyományokat erősíteni kívánó kormányzati szándékkal. A Levél a királynak egyértelműen a középkori lovagok erősen vallási alapokon nyugvó értékrendjét tükrözi vissza. Ám ez az értékrend valószínűleg csak a kereszténységet teljes mértékben elutasító olvasókat zavarhatja. Ha nem így lenne, biztosan nem lenne ma is ennyire népszerű a sokszínűség és vallási türelem Mekkájában, Hollandiában.
A másik problémám az volt, hogy Tonke (Antonia) Dragt regényét nagyon fiús könyvnek tartom – ám ugyanez igaz a fentebb felsorolt másik három műre is. Az olvasó lányoknak persze általában nincs problémája azzal, hogy leginkább fiú vagy férfi szereplőkről olvasson, ám ebből a lovagi történetből hiányzik Tiuri Guinevere-je (Ginevrája). Azt is tudom persze, hogy a lányok általában többet és szívesebben olvasnak, így fogalmazódhatott meg az a szándék, hogy az ajánlott olvasmányok inkább a fiúkat célozták meg. De vajon miért nem volt a listán legalább egy uniszexebb mű? És vajon hány olyan irodalomtanár van, aki vállalja annak kimondását, hogy abban az osztályban esetleg többfélét olvasnak egy időben, és nem mindenki fog elolvasni minden kötelezőt?
Én jól szórakoztam, gyorsan a végére is értem a kötetnek. Nem hiszem, hogy az oldalterjedelem bármiféle gondot okozna a Harry Potteren edzett és valószínűleg már a Trónok harcát olvasó hetedikeseknek. A kiadó nemrégiben egy másik Dragt-regényt is megjelentetett, A hetedik út titkát, ami még vár rám az e-könyv olvasómon. Kíváncsian várom, hogy sort tudjak keríteni rá.
Tonke (Antonia) Dragt
Tonke Dragt: Levél a királynak
Fordította: Wekerle Szabolcs
Kolibri Klasszikusok-sorozat
Kolibri Kiadó, Budapest, 2023
550 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a bookline.hu-n 4250 Ft,
e-könyv változat 2390 Ft
ISBN 978 963 599 4380 (papír)
ISBN 978 963 437 0543 (e-könyv)
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A 16 éves Tiuri épp a lovaggá ütése előtti éjszakán rejtélyes megbízatást kap: el kell vinnie egy levelet a szomszédos birodalom királyának az üzeneten egy ország sorsa múlik. Útja elején még csak nem is sejti, mennyi veszélyes kaland, megpróbáltatás vár rá, és hány ellenséggel kell megküzdenie, ha véghez akarja vinni a feladatot, amivel a Fehérpajzsos Fekete Lovag bízta meg.
A Levél a királynak című lovagregényt a 20. század egyik legjobb ifjúsági könyvének választották Hollandiában, ahol azóta is vezeti a sikerlistákat. Szerzőjét, Tonke Dragtot, irodalmi munkásságának elismeréseként 2001-ben lovaggá ütötték.