Posted by Megjelent a könyv, amely elvisz „Ukrajna titkos fővárosába”
Az orosz–ukrán háború a hazai könyvpiacra is hatással volt: sorra jelennek meg magyarul Ukrajnával kapcsolatos történelmi művek. Mint most, a Park Kiadónál a német író, Lutz Kleveman Lemberg című munkája. Az eredetileg újságíró Kleveman a riporter és a történész munkáját vegyíti a kötetben: az egykor a közép-európai multikultihoz képest is színes nyugat-ukrajnai város 20. századi tragédiáját hol szikár tényanyaggal, hol pedig személyes érzésekkel átitatott riportokkal bontja ki. S bár a könyvet németül már hat éve kiadták, a huszadik hónapja tartó háború jónéhány előzménye megérthető belőle. Egy könyvben minden, amit tudni akart „Ukrajna titkos fővárosáról” – meg az is, amit nem. Interjúnk a szerzővel.
– Hogyhogy Lemberg?
– Történelmet hallgattam Londonban, és már korábban újságíróként is a kortárs események történelmi gyökerei érdekeltek. A történelem ugyanis csak akkor érdekes, ha van relevanciája a mában. Így amikor a Majdan-forradalom után 2014-ben Oroszország megszállta a Krímet meg Donyeck és Luhanszk megyék egy részét Kelet-Ukrajnában, annak is a történelmi felvezetése foglalkoztatott. Direkt nem Kijevbe vagy a frontvonalra mentem, hanem Lembergbe, mert akkor úgy éreztem, az okoknak köze van az ukrán nacionalizmushoz, annak meg Lemberg a központja – afféle titkos fővárosa Ukrajnának.
– Mi fogta meg leginkább?
– Az, ahogyan a 20. század traumái összesűrűsödnek benne. Kevés ilyen hely van Európában. Voltam már korábban Ukrajnában – a Krímben, Kijevben, Harkivban –, de Lembergben soha. Izgalmas felfedezés volt, mert a város Közép-Európát jelenti Ukrajnában: Krakkóra, Prágára emlékeztetett. Vagy akár Budapestre – az ottani Habsburg részletekre meg Lechner Ödön fantasztikus art nouveau épületeire. Lembergben megvannak ugyanezek. Gyönyörű város, amelynek központja a háborúk ellenére relatíve érintetlen maradt. Csak a posztszovjet hanyatlás látszik rajta.
– Tudott tehát kapcsolódni hozzá németként?
– Harkivnál mindenképp könnyebben. Nagyon látszik, hogy Ukrajna nyugati fele, az orosz birodalomhoz tartozó kelettel ellentétben, a Habsburg világ része volt. Teljesen más a kettő története, ami például a vallásban – ortodox vs. katolikus befolyás – is megjelenik. Nem véletlenül lett a könyv alcíme: „Európa elfeledett közepe.” Németországból Ukrajna sokkal távolabbi világnak tűnik, mint mondjuk Magyarországról. Nálunk a keleti határaink jelentik Európa végét – még Lengyelország is valami messzi világ. Számomra viszont Lemberg nagyon európainak tűnt.
– Mit írna egy plakátra, hogy odavonzza a turistákat?
– 2014-ben még szerencsére nem repültek oda a fapadosok. Aztán ez változott, a tavalyi háború előtt volt felfutás, de főleg az olcsó sört és nőket kereső angolok érkeztek. Afféle vidámparkká alakítani olyan történelmi helyeket, mint mondjuk Budapest 7. kerülete, amely az egykori gettó területe – minimum tiszteletlenség. Ugyanez történt Krakkóval és sajnos – reményeimmel ellentétben – Lemberggel is. Amúgy tényleg nagyon vonzó város a gyönyörű épületeivel meg a dombjaival. 700 ezer lakosa van, de a központja nagyjából 1914 óta ugyanolyan.
– A könyve megírásához erős indíttatásnak nevez egy 2014-es katonatemetést a Szent Péter és Pál helyőrségi templomban. Mi történt?
– Pár nappal a maláj gép kelet-ukrajnai lelövése után történt. Akkoriban a front nagyon távolinak tűnt, még úgy is, hogy a város tele volt donyecki és luhanszki menekültekkel, és már a Sahtar Donyeck futballcsapat is Lembergbe költözött. Egy vasárnap reggel elmentem abba a templomba. Három keleten elesett katona temetési szertartása folyt épp. Szakállas papok koporsók mellett, az egyiken a 23 évet élt Jurij Golub arcképe, mellette a rokonai és osztálytársai sírtak. A The Daily Telegraph haditudósítójaként jártam Jugoszláviában, Csecsenföldön, Irakban, Afganisztánban, Afrikában; mindig sikerült megtartani a kellő távolságot az áldozatoktól és a szenvedéstől. Akkor, ott, azon a 2014. júliusi temetésen viszont minden előjött. Rájöttem, nem szolgáltattam igazságot irakiaknak és afgánoknak: megírtam a történetüket, de nem figyeltem rájuk elég szívvel. Jurij Golub emlékeztetett rá, milyen voltam 23 évesen. Az ő arcát látva, a templomból kilépve döntöttem el, hogy könyvet írok.
| Lemberg című könyvét Lutz Kleveman Budapesten is bemutatja. Az érdeklődőket október 13-án, 18 órára várják a budai Nyitott Műhelybe, ahol a szerzővel lapunk munkatársa beszélget. |