Posted by Nyáry Krisztián
>Nagybánya polgármestere, aki tavaly román nemzeti zászlóval takarta le egy kürtőskalácsot árusító bódén a magyar feliratot, a napokban ismét bejelentette, hogy a városi ünnepségen személyesen fogja ellenőrizni, hogy a kürtőskalács nevét románul is kiírják. Cătălin Cherecheș szerint a kürtőskalács ősi román étel, amit más nem sajátíthat ki magának.
A témáról én is írtam hamarosan megjelenő könyvem Gvadányi Józsefről szóló fejezetében. A derék katonaköltő, aki 1790-ban az Egy falusi nótáriusnak budai
utazása című poémájában először számolt be gulyásfőzésről a magyar irodalomban, a kelt tésztaféléknek is nagy rajongója volt. Művében a mákkal töltött és a sima kalács mellett a lángost, a fánkot, a csöregét és a kapros túrós töltött bélest egyaránt megörökíti. A töltött verziók emlegetése azért is meglepő, mert a gasztronómusok úgy tartják számon, hogy a tojással, vajjal, tejjel gazdagított tésztájú, töltelékkel is ellátott kalács csak a 19. században vált közismertté Magyarországon. Ha ez így is van, Gvadányi József személyében egy korai rajongót tisztelhetünk, aki édességként és sós húsok köreteként is megörökítette foszlós kedvencét.
Művein kívül a generális életrajzában is felbukkan a kalács egyik ismert alfaja. Erről meglepő helyről, Szakolca város honlapjáról értesülhetünk. Történt ugyanis, hogy a ma már csak szlovákok által lakott település jellegzetes, skalický trdelník nevű édességére európai eredetvédelmet jelentett be a Szlovák Köztársaság. A dokumentum a hagyományos receptet is tartalmazza: az édes, megkelt kalácstésztát megzsírozott hengerekre föltekerik, megkenik fölvert tojásfehérjével, és sugárzó hő felett aranybarnára sütik.
Ha az olvasó ezen a ponton felhúzza a szemöldökét, hogy hiszen ez a kürtőskalács receptje – igaza van. A szlovák nyelvű leírás a skalický trdelník eredetét ism becsületesen megadja: a magyar Gvadányi József erdélyi szakácsa honosította meg a városban a 18. század végén. A generálist egyébként is megbecsülik Szakolcán, egykori főtéri házán kétnyelvű tábla őrzi az emlékét. A szlovák eredetvédelmi lépés nyomán Románia tiltakozott, mondván: a kürtőskalács csakis az övék. A valóságban hasonló süteményt először német földön sütöttek, innen terjed tovább szász közvetítéssel Erdélybe, majd onnan a mai Szlovákiába. Valószínűleg a jó öreg Gvadányi sem tartotta ősi magyar ételnek, mert terjedelmes ételfelsorolásaiból –m akárcsak kortársa, a tradicionális erdélyi konyhát megörökítő Apor Péter írásaiból –
hiányzik a kürtőskalács.
A kürtőskalács tehát mindenkié – legjobb lenne az eredetéért harcoló politikusokat letakarni valamivel.
#Ígyettekők