Posted by Berényi Judit
Kevés olyan fiatal tehetséges nőnek sikerül kiszabadulnia a kínai hagyományos társadalmi elvárások szorításából, mint a Chih-Ling Liu-nak, aki az angliai Lancester egyetemen marketing előadásokat tart, a kínai társadalmi problémákkal kapcsolatos kutatásokat végez, és politológiai írásokat is publikál. Egyik legutóbbi írása, amely először egy szingapuri hírportálon jelent meg, olyan feltűnést keltett, hogy számos angol és francia folyóirat is megjelentette.
Chih-Ling Liu saját gyerekkori tapasztalataiból és későbbi kutatásaiból, személyes interjúkból foglalta össze tapasztalatait a kínai lánygyermekek – már megszületésüktől kezdve – rendkívül hátrányos megkülönböztetéséről. A lányokkal kora gyerek-koruktól kezdve tudatosítják, hogy értékük nem azonos a fiúgyermekekével, amit általában a konfuciánus értékrend követéséből vezetnek le.
35 éven keresztül tartott az – elvileg kötelező – állami „egy-gyermekes” politika. Bár a közhiedelem szerint a politikát szigorúan végrehajtották, sok kínai pár mégis több gyermeket vállalt, akár büntetést fizetve, vagy anyagi megvonásokat elviselve. A családok sok esetben azért döntöttek második gyerek születéséről, mert első gyermekük lány volt. Egy meginterjúvolt férfi még a munkahelyéről történő elbocsátást is felvállalta, hogy még egy – remélhetőleg – fiú gyereke szülessen. Sok tehetősebb család külföldre utazott, hogy egy másik ország állampolgárságát megszerezve születhessen meg második gyermekük.
Ezt a rendszert ugyan 2016-ban felváltotta a hivatalosan deklarált „két-gyermekes” preferencia, majd 2021óta a három gyermek vállalását is támogatták, azonban ez sem változtatott a mélyen begyökerezett tradicionális elvárásokban. Ez okozza, hogy ma úgy fogalmaznak, hogy Kínában „nemi válság” van, ami már a politikusokat is aggasztja. Az országban hatalmas túlsúlyban vannak a férfiak – a 2022-es adatok szerint körülbelül 722 millióan, szemben a 690 millió nővel.
Ennek oka nagyrészt az, hogy – a több évtizedes szigorú gyermek-születési korlátozás hivatalos lazítása ellenére – a családi hagyományokban tovább él a korábban kötelező „egy gyermekes” politikával összefüggő, úgynevezett nem- választó abortuszok elterjedtsége, azaz ha a röntgenkészülék leány embriót mutatott, végrehajtották az abortuszt. Ez okozza ma is a hiányzó lányok jelenségét.
A kínai családokban máig tartja magát az a felfogás, hogy a fiúk értékesebbek a lányoknál. Hagyományosan az apai ágnak fiú utódot szülni létfontosságú a vérvonal és a családi név folytatásához. A lányokat arra nevelik gyerekkoruktól fogva, hogy majd el kell hagyniuk saját rokonaikat, és férjük családjához kell alkalmazkodniuk, ahol kötelességük lesz engedelmeskedni az apósnak és az anyósnak. És a legfontosabb dolga: a fiúgyermek szülése. Ha kislány jön világra, úgy nevelik, hogy megértse, ő kevésbé méltó a családi erőforrások elfogadására, örökké hálásnak kell lennie családjának azért, hogy megszületett. Ezt azzal is bizonyítania kell, hogy férjük családjához történő alkalmazkodás mellett felnőtt korában saját szüleit is köteles anyagilag támogatnia.
A személyes interjúk egy-egy lány és fiatal nő sorsának megismerésén keresztül érzékeltették, az íratlan, de annál erősebb és kegyetlenebb elvárások milyen megaláztatásokkal járnak. Egy második éves szakközépiskolás diáklány elmondta: annak ellenére, hogy „otthon gyerekként soha nem éreztem magam szeretve, pedig mindig vágytam a szeretetre. Bizonytalan vagyok, és nagyon alacsony az önértékelésem”. Ennek ellenére elfogadja, hogy a felnevelése és taníttatása hálára kötelezi a szülei iránt, és ezért később anyagilag támogatnia kell családját. Ha ezt nem tenné értéktelennek tartanák szülei később is. Egy másik diáklány gyerekkori élménye az volt, hogy nagynénje terhessége alatt azért kellett imádkoznia, hogy fiút szüljön, mert akkor jutalmul csirkecombot kap ebédre, de ha lány születik, csak csirketápot. Egy fiatal nő anyja őszintén kifejtette a lányának: Én téged az öregségi biztonságomra nevellek, és később gondoskodnod kell a fiatalabb fiú-testvéredről, anyagilag segítened kell az ő tanulmányait.
Chih-Ling Liu sok hiteles tapasztalatot gyűjtött a közösségi médiából is, az ott terjedő személyes beszámolókból. A nagyobb családi és társadalmi megbecsülésre és önálló egzisztenciára törekvő, főleg a tájékozottabb városi környezetből jövő fiatal nők a közösségi médián keresztül folyamatos vita-fórumot tartanak, valamint video-megosztó rendszereken is hangoztatják egy másfajta életmód választása iránti elszántságukat. Ezek a nyílt szembesítések hozzájárultak ahhoz, hogy a közösségekben tudatosítsák: mi az alapvető indítéka annak, hogy továbbra is csökken a női lakosság létszáma. A hatékony állami eszközök hiányát csak részben ellensúlyozza, hogy a kínai média próbál „fogást találni” a lány-gyermekek diszkriminálásának helytelenítésére és negatív hatására. A tömegtájékoztatás egyik eszközével, a televíziós sorozatok nézettségének népszerűségét „hasznosítva” az utóbbi 2-3 évben az egyik közkedvelt televíziócsatornán három, a családi életet bemutató új sorozatot indítottak, amelyek szembesítették a nyilvánosságot a lányokat már a születésüktől (sőt, ha meggondoljuk már azelőtti) érő hátrányokkal és megkülönböztetéssel, egyben néhány követendő jó példát is bemutatva.
Címkép: Chich Ling Liu