Függőségek

Paddington 

Talán 15 éve is már annak, hogy a Bálint Házban fotókiállítás nyílt az amerikai maffia fénykorának zsidó gengsztereiről. Sokak számára egészen biztosan újdonságot jelentett, hogy a klasszikusan olasz maffiózók mellett milyen sok zsidó állt át akkoriban a sötét oldalra. Michael Benson amerikai író a megtörtént bűnügyekre specializálódott. Most megjelent könyvében felvonulnak mindazok, akiknek a portréit a magyar közönség ezen a fotókiállításon ismerhette meg. Ám a kötet bevezetőjében az olvasót a szerző arra figyelmezteti, ebben a könyvben a gengszterek a jó fiúk. Előrebocsátom, nem szeretem, ha előre megmondják, mit kell gondolnom.

A legfontosabb kérdés persze az volt, hogy szükséges volt-e ez a használati utasítás. Ehhez pedig ismerni kell azt a közeget, amelyben – erről szól a kötet – Nathan B. Perlman bíró és több rabbi fog össze olyan maffiózókkal, akiknek már sok vér tapad a kezéhez, meg bokszolókkal, akiknek nem kell sok biztatás, hogy a ringen kívül is beverjenek pár orrot. Az összefogás célja pedig az, hogy megállítsák a hitleri Németországgal szimpatizáló és talán egy hasonló rendszer amerikai megvalósítását ambicionáló szervezeteket, nevesül az Amerikai–Német Bund és az Ezüst Légió tagjait, továbbá egy nyíltan antiszemita és nácibarát, rendszeres rádióműsorral jelentkező katolikus papot, Charles Caughlint. A harmincas évek végén járunk, a kötetben leírt események zöme Hitler hatalomra jutása és a világháború kezdete között játszódik. Három fontos történelmi esemény környékén zajlanak a legnagyobb csetepaték: Németország első két, formálisan legális terjeszkedő lépése – az Anschluss (Ausztria Németországhoz csatolása), továbbá a Szudéta-vidék és Csehország megszállása – meg a Kristályéjszaka.

A 20. század elejének Amerikájában a zsidókkal szembeni atrocitások mindennaposak voltak. Ne feledjük, itt irtották módszeresen és zárták rezervátumokba az őslakosokat, itt még jóval a második világháború után is érvényben voltak a feketéket korlátozó faji törvények, itt virágzott a Ku Klux Klan, és Pearl Harbour után itt zárták táborokba hihetetlen gyorsasággal a japán származású amerikaiakat. A zsidók közül sokan a rendszeres és államilag támogatott pogromok elől menekültek például Oroszországból az ígéret földjére. Bár ebben az új hazában az életük talán nincs akkora veszélyben, de zsidókat kevés helyen alkalmaznak, sok háziúr nem ad ki nekik lakást – erre a törvény lehetőséget kínál –, és sokszor érik őket utcai támadások: megdobálják, leöntik, csúfolják őket. A fiatal generáció tagjai közül sokan járnak bokszklubokba, hogy megtanuljanak visszaütni. Mivel a munkavállalási lehetőségek szűkösek, sok fiatal kezd illegális tevékenységekbe. A szesztilalom idején Amerika-szerte virágzó üzleteket építenek ki, általában szorosan együttműködve az olaszokkal. A korlátozások eltörlésével pedig ők is átnyergelnek a szerencsejátékra és a prostitúció világára.

• Olvass bele!

Az amerikai alkotmány egyik alapköve a szólásszabadság, ekkoriban még nincs vita arról, hogy mit jelent a gyűlöletbeszéd, és az szükségessé teszi-e ezen szabadságjog korlátozását. Eközben aktívan tevékenykedik az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság. Arról az 1938-ban alapított bizottságról van szó, amelyiket a nácik és a kommunisták üldözésére hoztak létre, s amiből a hidegháborúra (’50-es évek eleje) már csak a kommunisták maradtak, de akkor ártatlanok ezreit lehetetlenítette el, kommunistának vagy éppen csak kommunistaszimpatizánsnak bélyegezve őket. A náci érzelmű szervezetek gyűléseit rendőrök védik az ellentüntetőktől, ám tevékenységüket ez a bizottság vizsgálja. Ahogy Al Caponét is csak adócsalás miatt tudták elítélni, a Bund vezetőjét is sikkasztásért marasztalják el először.

Könnyű belátni, hogy a harmincas évek Amerikájában nem lett volna meglepő, ha komoly támogatottsága van a nemzetiszocialista eszméknek. A nagy világválság utáni kilábalás sokak számára nagyon nehéz volt. A Roosevelt-i New Deal állami beavatkozást jelentett a gazdasági folyamatokba, s ez sem volt egészen más, mint Németországban. Roosevelt elnök (FDR) támogatottsága nem volt teljes körű, ahogy ez megszokott demokratikus országokban. A népszerű és a náci eszmékkel nyíltan szimpatizáló pilóta, Charles Lindbergh például akár esélyes kihívója lehetett volna FDR-nek. (Phillip Roth: Összeesküvés Amerika ellen című regénye például egy olyan alternatív történelemben játszódik, ahol Lindbergh elnök lesz). Ráadásul, mint azt már korábban láttuk, a faji megkülönböztetés nem volt idegen az amerikaiak számára.

Az amerikai náci mozgalmak mégsem tudtak igazán megerősödni. Benson kötetében több idézetet is olvashatunk Adolf Hitlertől, s ezek egyike arról szól, nem sikerült kellően karizmatikus vezetőt találniuk a Bund élére. A kötet alapállítása, hogy a zsidó gengszterek nélkül ez mégis sikerült volna. Az USA fasizálódását pofonok, balegyenesek és ügyesen használt baseballütők akadályozták meg.

Ezek az ököl- és furkóharcos jófiúk nem várhattak valódi segítséget a rendőrségtől vagy a bíróságoktól, ezért az akciók szervezői, résztvevői az agresszív fellépést látták az egyetlen megoldásnak. Ettől még azonban önbíráskodásról és nagyobbrészt akkor csak verbálisan agresszív emberekkel szembeni durva, életveszélyes támadásokról van szó a kötetben. A kocsmai színvonalú igazságtevések New Yorktól Los Angelesig, Minnesotától Chicagóig zajlottak, sokszor nem is helyi lakosok részvételével – a gengszterek kifejezetten verekedni mentek oda. Azonban legalább egy szabályt betartottak – ehhez Perlman bíró ragaszkodott –; bár az akciók során rengeteg vér folyt és sokan kerültek kórházba, senki nem ölt embert. Ugyanakkor közülük sokan előtte és utána bérgyilkosokat rendeltek, vagy maguk hajtottak végre gyilkosságokat – és sokan közülük „ólommérgezésben haltak meg” az akciókat követő években. A főkolomposok között feltűnik Jack Ruby is, aki talán a legismertebb közülük, hiszen ő ölte meg John F. Kennedy feltételezett gyilkosát, Lee Harvey Oswaldot.

Azt gondolom, érdemes ezeket a megfontolásokat is szem előtt tartva olvasni ezt az amúgy remekül megírt, filmszerűen pergő kötetet. 2023-ban olvasva pedig óhatatlanul eszébe jutnak az olvasónak párhuzamként a BLM (Black Lives Matter) mozgalom körüli ellentmondások, a Pride felvonulások és az azokhoz kapcsolódó ellentüntetések, a kanadai kamionosokkal és más, szabadságukat féltő tüntetőkkel szembeni brutalitás az elmúlt években. De idevenném a mostanában többször megtörtént fővárosi kordonbontást is – a jog és a megélt igazság, az állam és az igazukról teljesen meggyőződött rendbontók közötti összeütközéseket.

A szerző mesterien űzi a true crime (megtörtént bűnesetek) műfaját. A regényszerűen, párbeszédekkel gazdagítva megírt történet elviszi az olvasót a korabeli USA különböző szegleteibe. Izgalmas látni az óriási különbségeket. A progresszív La Guardia polgármester vezette New Yorkban ekkor már több generációval ezelőtt letelepedett családok – köztük az óvilági öltözéket és hagyományokat tartó zsidók – és kialakult struktúrák vannak, a náciknak van mire építkezniük. Ugyanakkor Los Angelesben a lakosok zöme alatt még nemigen melegedett meg a szék, így a régimódi olajmágnások és szabados filmkészítők városában, ahol a rendőrség is velejéig korrupt, nehezebb ugyanazt az ellenségképet erősíteni. Ugyancsak érdekes látni azokat a kacskaringós életutakat, amiket ezek a zsidó gengszterek bejártak, és azt, hogy sokan közülük teljesen távol tudták tartani a családjukat a bűnözéstől.

Hogy volt-e ok-okozati összefüggés a bíró, a rabbik, a gengszterek és a bokszolók összehangolt orrba verései és a nácizmus sikertelen amerikai megerősödése között, soha nem fogjuk megtudni. Benson olyan történetet írt, amelyik erről igyekszik meggyőzni az olvasót. A gengszterek hihetetlenül pimaszul másztak bele a nácik arcába, amit a kötet stílusa is remekül visszatükröz. Árokszállásy Zoltánnak sikerült ezt a stílust a magyar verzióba is áthoznia. Szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány ez a dokumentarista regény, amelyről a szerző már az elején leszögezi: „Ez nem mese, hanem igaz történet. Mindennek a lehető legalaposabban utánajártam. Legfeljebb egy-két, a helyzethez illő dialógussal toldottam meg.”

Michael Benson:
Zsidó gengszterek a nácik ellen.
Amerika a ’30-as, ’40-es években
Fordította: Árokszállásy Zoltán
Corvina Kiadó, Budapest, 2023
304 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a kiadónál 3992 Ft
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 136 9397 (papír)
ISBN 978 963 136 9519 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tévedés ne essék, figyelmezteti az olvasót a szerző: itt a gengszterek a „jó fiúk”. A harmincas évek végén az amerikai zsidó maffia – a maga sajátos módján – hadba lépett az amerikai náci Bund ellen, méghozzá egy bíró felkérésére, aki kikötötte: csontok törhetnek, orrok vérezhetnek, de gyilkolni nem szabad.
Ha Rejtő Jenő történelmi regényt írt volna, valami ilyesmi került volna ki a keze alól. Sziporkázóan szellemes, szórakoztató, ráadásul az elsőtől az utolsó betűig igaz.
„A hadtörténészek feljegyzései szerint a Third Ward Polgárőrei méltónak bizonyultak történelmi elődeikhez. Az amerikai függetlenségi háborúban a brit katonák alakzatban vonultak fel, és általában is ragaszkodtak a hadviselés szabályaihoz, az amerikaiak viszont gerilla-hadviselést folytattak ellenük.
Hasonló történt itt is. Meglehet, hogy a nácik összehangoltabban harcoltak, viszont a zsidók serege profi bokszolókból és pénzbehajtókból állt. Úgy is mondhatnánk, hogy profi menetelők szálltak szembe profi verekedőkkel.
Egy zsidó a kalapácsával akkorát ütött egy náci felkarjára, hogy utána könnyedén letéphette onnan a horogkeresztes karszalagot, de úgy, hogy jött vele némi hús is a csontról. A Robert Michelis nevű áldozat ordítva rogyott össze.”
„Meg kell értetni velük, hogy nácinak lenni veszélyes.” (Nathan Perlman bíró, a náciverés szellemi atyja) „A színpadot horogkereszttel és Hitler-képpel díszítették. Mi nem voltunk valami sokan, de keményen odatettük magunkat. Némelyiket egyszerűen kidobtuk az ablakon. Meg akartuk mutatni nekik, hogy a zsidók nem mindig tűrik tétlenül a sértegetést.” (Meyer Lansky, gengszter)