Posted by A torna-vb ürügyén, 1.
Szekeres István
A rendszerváltás idején a történelem újraértékelése is divat lett, a „mostantól minden másképp volt” jegyében. Nem maradt ki a szórásból a sport sem. Egy, amúgy valóban jeles publicista például azt fejtette ki: a mai sportstruktúrát még Rákosi Mátyás találta fel, hogy Helsinki tizenhat magyar aranyérmét kitűzhesse a mellére. A ritka nagy ostobaság a sporttörténelem tényein lépett túl nagyvonalúan; könnyen ment, mert a szerzőnek amúgy fogalma sem volt róla.
Kezdjük mindjárt Rákosival! Ami tény: a magyar sportolók a második világháború előtti utolsó (Berlin 1936), majd az azt követő első (London 1948) olimpián egyaránt tíz aranyérmet nyertek. Nincs az a politikai hatalom, amelyik ilyen előzmények nélkül képes lenne alig néhány év alatt a semmiből világraszóló sikert varázsolni. A magyar sport az újkori játékok kezdete óta tartozik a legjobbak közé, a tizenhárom aranyérmes sportágunk közül 1945 előtt már nyolcnak volt olimpiai bajnoka, Helsinkiben mindössze két új, a labdarúgás és az öttusa csatlakozott hozzájuk, évtizedes szakmai erőfeszítések eredményeként, hiszen a futballisták 1938-ban már világbajnoki döntőt is játszottak.
Öttusában az 1936-os olimpián két magyar végzett az első 8 között.
Érdemes végigszaladni az olimpiai aranyérmes egyéni sportágak éremtörténetén.
Tessék!…
Atlétika. Az első érem: 1896. Az első arany: 1900
Birkózás. Az első érem (egyben arany): 1908
Cselgáncs. 1976 – 1992
Kajak-kenu. 1952 – 1956
Ökölvívás. Mindkét első 1928-ban
Öttusa. Mindkét első 1952-ben
Sportlövészet. Mindkét első 1912-ben
Súlyemelés. 1960 – 1972
Torna. 1912 – 1932
Úszás. Mindkét első 1896-ban
Vívás. Mindkét első 1908-ban
Ugyancsak a rendszerváltás idején uralkodott el az a másik ostobaság, amelyet még élsportoló országgyűlési képviselő is vallott, hogy a magyar sport azokban az ágazatokban eredményes, amelyet kevés országban űznek. Ez időlegesen vonatkozhatott a kajak-kenura, az öttusára, a vívásra. És persze a vízilabdára.
Az érintett egyéni sportokban ma már jóval százon felül van a világszövetség tagországainak a száma. De már menet közben is érvényes volt az a szemlélet, hogy ha csak szovjet, amerikai, német és mondjuk japán sportolókat (vívásban szovjet, francia, olasz klasszisokat) kell legyőznie a magyarnak, és úgy lesz bajnok, az is óriási eredmény.
Mert ugyanott persze 20-40 más ország is érdekelt volt. A magyar sportolók éremtermése a Nyári Játékokon: 181 arany, 154 ezüst, 176 bronz.
Ebből a két aranyérmes csapatsport, a labdarúgás és a vízilabda részesedése: 12 arany, 4-4 ezüst és bronz.
Az egyéni sportágak lehengerlő sikeressége egyáltalán nem tükröződik a mai magyar sportsajtóban. Nekik a kispad jut minden labdasport mögött. Udvariassági beszámoló a világsikerekről, aztán a hőseiknek még a neve is gyakorlatilag eltűnik a napi hírfolyamokból. Még a sportra szakosodott lapokból és portálokból is.
A legfrissebb példa. A háromszoros Európa-bajnok Kovács Zsófia, a magyar női torna hosszú ideje legeredményesebb versenyzője nagyszerűen szerepelt a tavaszi törökországi Eb-n is: összetettben ezüst-, gerendán történelmi bronzérmet nyert, és aranyérmes olimpiai terveket fogalmazott meg. Nem alaptalanul!
Csak hát egy edzésen, a most folyó, antwerpeni kvalifikációs világbajnokság előtt elülső keresztszalag-szakadást szenvedett, műtét és fél év kihagyás vár rá.
A történet a Nemzeti Sport Online címoldalán a kis hírek közé került, a labdás információözön mögé.
Ma tizenkét magyar tévécsatorna közvetít labdarúgást, még Európa különböző országaiból is. Olyan szerencsések vagyunk, hogy az egyiken még skót Ligakupa-mérkőzéseket is láthatunk… Ha éppen nincs foci, akkor jön a többi labdasport meg a jégkorong, de még az extrém sportok is megelőzik a hagyományosan sikeres magyar ágazatokat.
Gyakran elhangzik, hogy a nézőket a csapatsportok jobban érdeklik. De az egyéni sportok – a világsikerek ígéretével – ugyancsak tömegeket vonzanának. Csakhogy ezekről a
sportágakról szinte semmit nem tudnak. Nem ismerik a szereplőiket, mert nem találkoznak a nevükkel sem naponta, ahogy megérdemelnék.
A budapesti atlétikai világbajnokság előtt leírtam, hogy – a sportsajtó féloldalas szemléletének következtében – száz sportbarátból kilencven nem tudna megnevezni három magyar vb-szereplőt, de három világklasszist sem. Számos sportszakember és sportújságíró kolléga adott igazat.
Nem csoda, hogy költséges reklámokkal, érdeklődést keltő játékokkal és ingyenjegyekkel kellett magyar nézőket csábítani a világ harmadik legnagyobb sporteseményére.
Címkép: Kovács Zsófia. Fotó: Földi Imre archív/nso.hu