Posted by Szekeres István
>Vendéglátóhelyek üzleti fogása a happy hour, a boldog óra. Megjelölnek egy időpontot, mondjuk délután öttől hatig, amikor kedvezményes áron mérnek bizonyos italokat. Heppi futballélményt nyújtott a Ferencváros a Fiorentina otthonában az Európa- konferencialiga F csoportjának 2. fordulójában. A kedvezménybe az olasz csapat is beletette a magáét. Vincenzo Italiano mester nem a legütősebb kezdő tizenegyét küldte pályára, gondolván, a Fradit így is bepréselik valahogy a fiai. Az 58. percben korrigált, amikor már 0–2-re álltak, hármas cserét hajtva végre; beállt Melo, Barák és Kouamé.
A Fradi egy óra hosszat valósággal szárnyalt. Igen, szárnyalt! Tapasztalom persze, hogy sokaknak a cukor is keserű. Szóba kerül a miniszterelnök túlságosan bőkezű futballmániája, a kirakat-Fradi kivételezett helyzete. Nos, ezt én sem zártam a szívembe…
De ha tizenegy játékos imponáló futballt mutat be, azt illik maximálisan elismerni. Az első játékóra az Artemio Franchi Stadionban álomszerű volt. A helyszínen persze jobban látni mindent: áttekinthető az egész pálya, érzékelni mélységeket, a csapat összhangzó mozgását, de a tévének is megvan a maga előnye. A képernyő téglalapja olyan, mint valami labdakövető mikroszkóp, egész térségek történéseit nagyítja fel. Azt lehetett látni, hogy a ferencvárosiak mindenhol többen vannak, fegyelmezett hálózatot alkotva, egészen az ellenfél térfelének a közepéig, nincs rés a soraikban. Sok volt a remek labdaszerzés, villámgyorsak az indítások, a széleken rendre a védők mögé kerültek. Külön fejezetet írt ebben a szakaszban a hosszú idő óta remeklő gólgyáros, Varga Barnabás: mintaszerűen érkezve, cifrázás nélkül lőtte be az első gólt, majd szerelt, labdákat fejelt el a saját kapuja előtt, és még egy 11-est is kiharcolt, amelyet azonban a VAR – leshelyzet miatt– visszavont. Majd jött a második magyar gól az 50. percben. Balról érkező szögletre Cissé úgy ment fel, mint hajdan Kocsis Sándor vagy Mészöly Kálmán, és hozzájuk hasonló felhőfejest küldött a léc alá.
Mi több, három perccel később Ben Romdan akkora kapufát lőtt, hogy – az ősi futballszöveg szerint – a környéken élők még ma is szedegetik a forgácsot. És ha bemegy, akkor 3–0, de a sportban a „ha”-val kezdődő mondatoknak nincs értelmük. Még egyszer viszont tényleg megnyerhette volna a Fradi… A 85. percben (1–2-nél) Pesics egyedül lépett meg középen, ajtó-ablak nyitva, de gyatrán a kapusnak gurította a labdát.
A Fiorentina egy óra hosszat csak futott a pénze után… Esetleges volt a játéka, nem volt benne kellő elképzelés. Támadásban nem tudott kibontakozni, a magyar tizenhatos előtt
tanácstalanul tologattak a játékosai, és vagy fennakadtak a ferencvárosi védelmi hálón, vagy elrugdosták a labdát a kapu mellé és fölé, Dibusz kapusnak alig akadt dolga. Az utolsó félórában azonban végig rohamozott az immár teljesebb olasz gárda. A Fradi a kapuja elé tömörült, foggal-körömmel védekezve, de – noha a csapat bírta erővel – a Fiorentina nyomása közbe a figyelem már ki-kihagyott. Az olaszok lesgólt is szereztek, de végül kiegyenlítettek.
Idegenben persze igazán nem rossz nekünk az iksz sem…
De még valami. A csapat az állóképességét, az ellenállhatatlan támadó szisztémáját alighanem még Máté Csaba edző kiváló munkájának köszönheti, aki a feröeri blamázs után lelket öntött az együttesbe, és ismét harckészültségbe helyezte.
A Fradi hatvan percig remekelt Firenzében. Az új mester, Dejan Sztankovics nagy leckéje az, hogy még egy félórát rápakoljon.
Címkép: Fradi-öröm Firenzében. Fotó: Árvai Károly/nso.hu