Posted by Bodansky György
>Újult erővel folyik az élet jeleinek keresése az Univerzumban, néhány
bíztatónak tűnő eredmény fellelkesítette az ezzel foglalkozó tudósokat és
az érdeklődő közvéleményt is. Ma már ott tartunk, hogy még az is
elképzelhető fordulat, hogy az élet szinte egészen mindennapos
jelenség bolygókon, nincs benne semmi rendkívüli. Csakhogy ezekben a
jelekben, elemzésekben és jóslatokban egyelőre a legegyszerűbb,
legprimitívebb életformákról van szó, olyanokról, amelyek akár a Jupiter
jeges holdjain is előfordulhatnak.
Ami azt illeti, engem személy szerint inkább némi szkepszissel töltenek
el ezek az eredmények – valójában egyelőre inkább csak feltételezések
– minthogy a Jupiter például éppen olyan közeli lakótársunk itt a
naprendszerünkben, mint mondjuk Halmágyi néni a másodikról, akinek
belátunk a konyhájába a gangról. Ennek ellenére még csak azt se tudjuk
megbízhatóan kideríteni, hogy akkor most paprikás krumplit, vagy
grenadírmarsot készít-e éppen.
Mert hát az az igazi izgalom valójában, hogy van-e még rajtunk kívül
intelligens élet a belátható galaxisokban, és fogunk-e valaha bármiféle
kapcsolatba kerülni távoli bolygókon élő értelmes lényekkel.
Most átmenetileg eltekintenék annak a megtárgyalásától, hogy ez a földi
élet pontosan mennyire intelligens, és hogy a Homo Sapiens Sapiens
szellemi képességeiről milyen képet is fest bolygónk általános
társadalmi, természeti és klimatikus állapota, valamint az a körülmény,
hogy a ma élő legsikeresebb ember mifelénk egy Elon Musk nevű
közveszélyesen retrográd kretén, továbbá az, hogy gondolkodónak
nevezett emberek milliói választanának maguknak olyan vezetőket, mint
Trump, Bolsonaro, Orbán, Fico, és bűntársaik.
Ha tehát maradunk annál a fikciónál, hogy földi világunk intelligensnek
mondható, tekintettel az itt élő tudósok és művészek valóban imponáló
teljesítményeire, még mindig erősen kétséges, mire számíthatunk a
feltételezett többiektől, széles e nagyvilágon.
Az első kérdés nyilván nem is az, hogy valójában mekkora a
valószínűsége, hogy egy másik lakható bolygón éppen olyan felépítésű
intelligens életforma alakuljon ki, mint a miénk, ellenkező esetben a
kommunikáció minimális esélye is nehezen elképzelhető – hiszen ha
bármilyen csekély is ez a szám, a feltételezhető égitestek majdhogynem
végtelen nagyságrendje miatt mégiscsak érdemi esély mutatkozhat a
hasonlóságra -, hanem sokkal inkább az, hogy mekkora az esélye
annak, hogy az a másik civilizáció és a miénk időben éppen ugyanakkor
jut el arra szintre, hogy kapcsolatfelvételre kerülhessen sor közöttünk.
Végtére is, a világegyetem közel 14 milliárd éves, mi pedig alig néhány
éve vagyunk csak képesek arra, hogy egyáltalán fölfigyeljünk az
Univerzumban fellelhető információkra. Most azt a kérdést ugyancsak
megkerülném, hogy még meddig leszünk itt egyáltalán. Annyi bizonyos,
hogy a Nap energiakisugárzásának növekedése miatt maga az elvi határ
is adott, valamivel kevesebb mint egymilliárd év.
Tehát nem pusztán arra lenne szükség a társtaláláshoz, hogy más,
lakható bolygókon is kialakuljon a miénkhez struktúrájában hasonló,
tehát elvileg velünk kommunikálni képes intelligens életforma, hanem
arra is, hogy ők és mi körülbelül ugyanakkor legyünk éppen megfelelő
fejlettségi állapotban. Ennek a valószínűsége már lényegesen kevesebb,
különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy mekkora távolságból várható
egyáltalán olyan jel, amelyet még kellő tisztaságban tudunk észlelni
ahhoz, hogy értelmes minőségét, ne adj’ isten, esetleg még az üzenet
tartalmát is megfejthessük.
Abban ugyanis, úgy tudom, teljes konszenzus van a komolyan vehető
tudósok között, hogy személyes látogatásra semmiképp sem
számíthatunk, mint ahogy az is teljességgel elképzelhetetlen, hogy élő
ember valaha képes legyen elhagyni akárcsak a naprendszerünket is.
Csillagászati távolságokat, olyan utakat, amelyeket még a fény is csak
hosszú évek alatt képes bejárni, élőlények sohasem lesznek képesek
abszolválni.
Mit van mit tenni, kénytelenek leszünk továbbra is beérni egymással, itt
ezen a Földön. Azért persze nyugodtan kagylózhatunk, hiszen
természetünk alapvető része a kíváncsiság és a remény, de evilági
életünk súlyos aktuális problémáira valójában semmiképp sem várhatunk
transzcendens megoldást.