Posted by Tardos János
>Amikor II. Erzsébet Monoszlón járt, benézett hozzám is. Nem váratlanul
jött, hanem előreküldte egyik kengyelfutóját, aki jó alaposan
körülszaglászott a házban, megkérdezte, van-e egér, és hogy nem
főznék-e egy Nescafét őfőnagyságának. Mondtam, hogy egér nincs, és
ilyen gyorsan nem is tudnék szerezni, de Nescafét főzhetek, mivel
issza? Meg hogy szerinte jó lesz-e a kerti asztalnál, mert nincs kedvem
momentán sem beágyazni, sem pedig ezt a sok szart elmosogatni.
Persze, jó lesz, mondta ő, és akkor kiszólt mobilon, hogy jöhet a
nagysága.
Kicsit ideges voltam azért, mert a svéd király óta alig-alig jártak nálam
mostanában uralkodók, és tudtam, hogy az egyik kávéscsésze pereme
a múltkor kicsorbult.
Végül nem lett semmi baj.
Közbe kiderült, hogy a királynő egész jól beszél franciául, honni soit qui
mal y pense, és nem is kellett pukkedliznem, legyintett, hogy hagyjam,
mert melegítő alsóban nem illik. A Nescaféba azonban éppen, hogy
csak beledugta a nyelvét, pedig jól megcukroztam neki. Aztán már nem
maradt sok időnk beszélgetni, mert mondta, hogy jön a Charles műfoga,
és mellette akar lenni, amikor sírdogál. Mondtam neki, kegyed, felség,
igen választékosan beszéli a középkori franciát, de ha több ideje lenne,
azért némi kiejtésbeli korrekciókat együtt átbeszélhetnénk. Talán majd
legközelebb, mondta ő, és az etikett szerint ilyenkor búcsúzkodni illik. El
is ment, nem kellett zeneszó hozzá.
Pedig a vármegyei bandérium a kapun kívül készen állt.
Másnap aztán elmosogattam, de beágyazni még pár hétig nem éreztem
késztetést.