Posted by Berényi Judit
>Napjainkban sokan megkérdőjelezik azt a korábban egyetemesnek tartott gondolatot, miszerint egy független ország fegyveres megtámadását minden embernek, országnak el kell ítélnie. Európában és Észak-Amerikában az orosz invázió kezdete óta Ukrajna harcát a közvélemény többsége az egyetemes emberi normák védelmének tartotta, nagyra becsülték az ukrán katonák
bátorságát és küzdelmüket – az ország elnökével egyetértve – a demokrácia megőrzésének tekintették. A nyugati közvélemény az orosz területi igényeket abszurdnak ítélte meg. Ukrajna oldalán állva, ezt tettekkel is bizonyították és bizonyítják folyamatosan: jelentős anyagi és hadfelszerelési támogatást adva az országnak.
Zelenszkij karizmatikus, minden korábbi (és jelenlegi) kelet-európai vezető politikustól eltérő személyisége, remek közönségdiplomáciája és bátorsága által is táplált ereje – meggyőzőbbnek bizonyult, mint az orosz propaganda Ukrajna „lenácizása”, aminek hangoztatásával elsősorban a – nácizmust megélt – európai országokat kívánták „megcélozni”. Európában és Amerikában egyértelműen elutasították ezt a hiteltelen állítást.
A világ közvéleménye azonban nem egységes. Megtévesztő lehet számunkra, hogy a fejlett (nyugati) országokban az információ terjesztésére és szerzésére elterjedten használt népszerű információs csatornákon megjelenő érveléseket, tájékoztatásokat univerzálisnak kezeljük, hatásosnak az egész világra. Az angol nyelven írott bejegyzések, cikkek – a rádió- és a televízió tudósításai mellett a legelterjedtebb szociális média alkalmazásokban – mint az Instagram, a Facebook a fejlett országokban hatnak leginkább. Ez elfedi azt a tényt, hogy a világ népességének mintegy kétharmada olyan országokban él, ahol az internet megjelenése, elérhetősége korlátozott (vagy akár tiltott) és a helyileg is nagymértékben eltérő az egyes érvelések befogadása. Nem minden régióban általános az információkhoz történő hozzáférés, és a helyi lakosság számára nem minden távoli, őket kevéssé érintő információ ugyanolyan releváns vagy fontos mindennapi életükben. Az internet emellett olyan korlátozott területeket is tartalmaz, ahol például az orosz kormány szervei szorosan figyelik azokat a webes motorokat és szociális média használatokat, amelyek az orosz érdekeket érintik.
A Kreml üzeneteit korábban sem elsősorban a nyugati közvélemény meggyőzésére szánták. Míg az Ukrajnát támogató információk túlnyomórészt angol, francia vagy német nyelven érhetőek el, Oroszország a propaganda üzeneteit elsősorban a harmadik világnak, és mindig célzottan egy-egy adott ország lakosságához, vallásához, szokásaihoz igazítja, különösen a dél-amerikai,
afrikai és közel-keleti országokra összpontosítva. Különböző népcsoportokeléréséhez ráadásul a helyi nyelvet/nyelvjárást használják cikkekben és videókban egyaránt: latin-amerikai országokban spanyol, a Közel-Keleten az arab országokra „szabott” nyelvjárását.
Az orosz propaganda-gépezet emellett egyre intenzívebben beveti a nyugati színvonallal versenyképessé tett információs technikát, azzal számolva, hogy véleményformáló értelmiség azokban az országokban is eléri és használja azokat.
Ezért fokozatosan már a kódolt platformokra, mint például a TikTok-ra vagy különösen a Telegramra koncentrálnak. Oroszország újabban a mesterséges intelligencia felhasználásával az úgynevezett „deepfake” eszközéhez folyamodik (az MI segítségével megváltoztatják egy adott személy hangját és/vagy kinézetét, hogy az illető valaki másnak tűnjön). A pro-Kreml üzenetek így nagyobb elterjedtséget és népszerűséget érnek el a legkülönbözőbb célcsoportjaik között.
Az „ellen-propagandára” is felkészülve az orosz kormány szervei szorosan figyelik azokat a webes motorokat és szociális média használatokat, amelyek az orosz érdekeket érintik.
Ukrajna pozíciója és támogatottsága azért erős a nyugati világban, mert az alapvető érvelés azt hangsúlyozza, hogy a háború a demokrácia (Ukrajna) és a diktatúra (Oroszország) közötti harcot tükrözi. Ez az érvelés azonban azokban az országokban – ahol a nyugati államok évszázadokon át gyarmatosítók voltak – kevéssé hatásosak egy-egy ország saját történelmi tapasztalataival. Az Oroszország-párti vagy semleges álláspontot képviselő úgynevezett Dél kevésbé befogadó erre az érvrendszerre. Számos afrikai országban arról sem feledkeznek
meg, hogy a 20. században a gyarmatosítók elleni harcban a Szovjetunió fegyvereket szállított és politikai támogatást nyújtott a felszabadító mozgalmaknak. Nem lehet kizárni Oroszország folytatódó katonai -pénzügyi támogatásának hatását sem.
Az orosz propaganda célzott hatása a világ népességének túlnyomó részét képviselő országokban nem maradt hatástalan. Ez már tavaly egyértelművé vált, amikor a 141 ENSZ-tagállam közül, amelyek az orosz agresszió ellen szavaztak, egyik afrikai, közel-keleti vagy dél-amerikai állam sem értett egyet a szankciók bevezetésével annak érdekében, hogy a szavazásnak valóságos következményei legyenek.
Jelenleg úgy látszik, hogy az egyre agresszívebb orosz propagandának végül is nem sikerült elérnie kitűzött célját, hogy a világ számos országa Ukrajnát tegye meg a háború felelősének. Tény azonban, hogy napjainkban – az amerikai és nyugat-európai folyamatos hadfelszerelések és pénzügyi támogatások mellett is – egyre több kérdőjel mutatkozik a háború megítélésének, a közvélemény támogatásának Ukrajna melletti általános kiállása kérdésében. Az orosz propaganda-hadjárat – mint a legutóbbi ENSZ közgyűlésen is világossá vált – rész-sikerként elérte az országok állásfoglalása közötti megosztottságot; egyre többkérdőjel mutatkozik a háború megítélésének, a közvélemény támogatásának Ukrajna melletti általános kiállása kérdésében.