Posted by Kaszás György
Egy szuper kreatív elme – akit anno merő véletlenségből épp magyar orvos segített világra, mégpedig ebben az országban – ma Nobel-díjat kapott. Nagyon hosszan tudnék írni arról, hogy miért örülök ennek, méghozzá határtalanul.
Ugyanakkor vannak kérdéseim is. Vajon mi köze ehhez a sikerhez egy olyan országnak, ami csak akadályozta, sőt elüldözte innen ezt a zsenit? Mi köze ehhez egy olyan országnak, amelyben, ha az országon múlik, akkor Karikó Katalin lehet, hogy már régóta nem is a szakmájában dolgozik? Egy olyan országnak, amelyben nagy valószínűséggel valóban csak egy “asszonyság” lenne?
Egyáltalán: mi köze az etnikai származásnak ahhoz, amit ez az elme véghez vitt? A születés helyén kívül mit adott az ő életéhez, az ő eredményeihez Magyarország? (Hogy mit vett el, azt tudjuk.)
Szóval, konkrétan és tételesen mire is vagyunk most büszkék “mimagyarok”?
Vajon akkor is ilyen büszke volt az ország, amikor az itthoni okosok kitették a szűrét a munkahelyéről úgy, hogy se élete, se egzisztenciája nem maradt? Ha még él valaki azok közül az átkozott bürokraták közül, akik teljesen ellehetetlenítették, ők vajon mit mondanának ma? (Sanszos, hogy nem akad újságíró, aki megkeresné ezeket a mekkmestereket, vén pancsereket, tetteseket megkérdezendő, hogy vajon hogyan értékelik önnön, akkori nem létező hozzáértésüket. Pedig minimum nevesíteni kellene a jóembereket.)
Karikó Katalin a szülőföldje, a volt országa ELLENÉRE érte el, amit elért. Mit akar most a volt országa? Vajon miért akar ezer kézzel ráakaszkodni a sikerére, amihez semmi köze nincsen?