Posted by Csikvári F. András
>Nehéz darab, az eredeti bemutatóján is értetlenkedés fogadta. Mi a francot akar Liszt? – kérdezték. Most a darab előtt kijön a karmester, Hámori Máté, és megpróbálja egy kicsit közelebb hozni nekünk Lisztet. Bizony ez egy teljes életútról szól, a harcainkról, a harcunkról a Gonosszal, és persze a gyönyörű szerelmeinkről. Figyeljük meg, hogy két hanggal indul a szonáta – mondja a karmester, két sejtecske találkozik és megszületik az élet. Egy teljesen önálló hanggal fejeződik be a szonáta, ez a vég.
Gyönyörű zene, megy a harc, mégis elkalandozok, mert eszembe jut egy örökölt történet. Kollégám mesélte, kései fiúként 3 idős nővére volt. Az első már meg is halt, a másik kettő arról beszélgetett, hogy milyen is lesz az ő haláluk. “Annyira gyenge vagyok, hogy nem tudom megcsinálni.” – mondta az idősebbik. “Dehogyis nem, mondta húga, emlékezz csak a Katira, hogy egy csöpp ereje se volt már, mégis megcsinálta.” Hát, igen, az élet tele van kihívásokkal az utolsó pillanatig.
Közben a vége felé közeledik a szonáta, majd megjön az a bizonyos önálló, itt a vége hang. A közönség felszabadult tapsban tör ki. Nekem meg leesik a tantusz, kettő kell, hogy megszülessünk, de elpatkolnunk egyedül kell.