Posted by Weitz Tercsi
>Azt csinálnak veled, amit akarnak.
Hogy érik ezt el?
Úgy, hogy normálisra faragtak. Az életben maradáshoz az embernek
ételre, italra és kötődésre van szüksége. Az ember gyermeke ezért
életképtelen oly sokáig. A szoptatás nem csak táplálás, hanem kötődés
is. Bőr a bőrhöz, tekintet a tekintethez.
Mit ad a kötődés?
Elsősorban a szeretet érzését erősíti. Megtanít szeretetet adni és kapni.
Biztonságérzetet ad. Nem vagyok egyedül, nem kell félnem.
Hogyan lehet a legjobban irányíthatóvá tenni az embert?
A legbiztosabb módja, ha elvágjuk a kötődés szálait anya-gyerek közt.
Ha ezt sikerül időben megtenni, akkor beindul a láncreakció.
Minden kornak megvolt a maga eszköze, hogy elvágják a szálakat anya
és csecsemő közt. Az én koromban a szülés után azonnal elvették a
babát az anyától. Nem szabadott szoptatni, csak 3 óránként. Hadd
sírjon, erősödik a tüdeje.
Amikor kinyílt sok anyának a szeme, hogy nem jól van ez így, akkor más
eszközökhöz folyamodtak. Például, a szoptatástól csúnya lesz a melled.
De a legbiztosabb, legütősebb, amivel kiölték a kötődés kialakulásának
csíráját, az a technika.
Míg szoptat az anya, vagy tolja a babakocsit, adjunk a kezébe
okostelefont.
S a csecsemő hiába keresi az anyukája tekintetét, amikor csodálja
gyermekét, ezáltal üzeni neki, hogy szép vagy, okos és ügyes, nekem a
legszebb a világon. Vigyázok rád, itt vagyok mindig, nem kell félned.
Rám mindig számíthatsz.
Az anyuka figyelme messze jár, egy nem létező, hamis világban, ahol
celebek fotóit bámulva saját magát kínozza.
Ha mégsem sikerülne tökéletesre a szétszakítás, akkor tegyük lehetővé,
hogy anya olyan korán, amilyen korán csak lehet, vigye bölcsődébe a
babáját. Kénytelen, mert egy fizetésből nem lehet megélni. Kénytelen,
mert a nagyszülők is dolgoznak, vagy elszakítva távol élnek a fiataloktól.
Az igazi öntőforma pedig az iskola.
Ott szabnak mindenkit egyformára. Nem számít a biológiai érettség. Hat
évesen egyszerre mindenki oktatásban részesül. Ugyanott, ugyanakkor,
ugyanazt mindenkinek.
A szófogadó smiley-t kap, aki nem úgy teljesít malac nyomdát.
Mit számít az, hogy a hat éves még nem tud 45 percet ülni, mert inkább
futkározna, és testközelből fedezné fel a világot. Nem ez a normális. De
hogy délután se tehesse meg, nyomjuk agyon leckével.
A legjobban sikerült terv? Hogy az ő kezébe is adjunk okostelefont.
Az iskolarendszer 4 dolgot szüntet meg.
Az individualitást, az autonómiát, az önismeretet és a kapcsolódást a
természethez.
S ha maradt még kötődés szülő és gyerek közt, azt az iskolában
biztosan sikerül elvágni, mert a szülő akkor lesz nagyon elégedett és
boldog, ha a gyermeke kötelességtudó, jó jegyeket hoz. Nem veszi
észre, hogy a tananyag az iskolának lényegtelen. Csupán azt méri
belepréselődött e az öntőformába.
A viselkedés szabványosítása a cél.
Eszközük?
Hasonlítás egy odafent kitalált normához, szép szóval mondva a
követelményrendszerhez. Ez pedig hozza magával a versenyeztetést.
Van itt minden, kérem. Irigység, lenézés, megvetés, önbántás,
önbizalomvesztés és félelem, mert megbüntetnek, ha más vagy.
Mi nincs?
Együttérzés, együttműködés, összetartozás, önbizalom, magabiztosság.
Önismeret. Tudom, hogy miben vagyok jó, mi az a képesség, amiben
kiváló lehetnék és magabiztos. Amire az életben tényleg szükség lenne,
hisz azért kaptam a Teremtőtől.
Ehelyett évtizedekig adatokat, számokat, tényeket kell memorizálnia,
amiből 20%-ot sem használ az iskola után. Életképtelenül lép ki a való
életbe, akinek nincs önálló gondolata, kritikus gondolata meg pláne.
Kérdezni és megkérdőjelezni nem tud, persze nem is mer.
Ha merne, akkor a „normális” tömeg szétszedi, mint kutya a filcbabát.
(Majd elfelejtettem megemlíteni az uszítást, mint csodafegyvert.)