Kihal a magyarság?

Posted by

Berend T. Iván

>Ezzel a félelemmel mostanában sűrűn találkozhatunk. Hadd idézzem példaként: “Népirtással ér fel, ami az elmúlt 40 évben történt a magyarsággal. Ha így fogyunk tovább, akkor egyszerűen kihalunk”. “Úgy érzem tudatosan akarják eltüntetni a magyart, és a kisebbséget akarják a helyükre!” Olyan felelős ember, mint Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek is hangot adott e félelemnek: “Nekünk nem mindegy, hogy kihal-e a magyarság, és a kultúránk értékei megmaradnak-e.” Orbán Viktor 2023 őszén egy Budapesten rendezett demográfiai konferencián a gyermekvállalás akadályát az európai “liberális elit nézeteiben” jelölte meg. Ezért “egyszerűen félre kell tolni őket, hogy a családbarát konzervatív erők kerüljenek hatalomra minél több országban” és közösen csináljunk “családpolitikai fordulatot”. Megvan tehát a bűnös.
Indokolt-e a pánik hangulat? A liberálisok” okozzák-e a népesség fogyását? Mit mutatnak a tények? 1990-ben, egy-harmad évszázaddal ezelőtt Magyarország népessége 10,4 millió főt tett ki. Ez mára lecsökkent 9,6 millióra. A határon túli magyarság létszáma pedig 2,7 millióról esett 1,8 millió főre. Más szóval a Kárpát mendencében élő magyarság létszáma a rendszerváltás óta egy-harmad évszázad alatt 13,1 millióról 11,4 millióra, 13 százalékkal csökkent. Mi okozta ezt?
A népesség reprodukciójához átlagosan 2.1 gyermeknek kell születnie egy családban. Magyarországon azonban 1980 óta esett és mélyre zuhant a születések száma. A 2010-es évek elején egy-egy családban átlagosan csupán 1.4 gyermek született, ami a világ országai között is a legutolsók között, a 199-ik helyen állt. Az Orbán kormány szükségesnek is tartotta, hogy közbelépjen: “több gyermekre van szükség” mondta a miniszterelnök, és 2015-ben a három gyermeket vállaló családoknak 10 millió forint vissza nem térítendő támogatást, továbbá 25 évre szóló 10 milliós hitelt biztosított. Az erőteljes állami támogatás ellenére ma is mindössze átlagosan családonként 1.5 gyermek születik, vagyis továbbra is mélyen a reprodukciós színt alatt van a népszaporulat. Mi több, 2022-ben 2011 óta a legnagyobb volt a lakosság számának csökkenése, s 1900 óta csak egyetlen év volt, amikor ennél nagyobb volt.
Nézzünk körül egy kicsit a világban és azonnal kiderül mennyire megalapozatlan és tudatlan a “liberálisok” hibáztatása a népességcsökkenésért és – nem találok jobb kifejezést – mennyire ostoba a “félretolásuk” révén ajánlott megoldás.
1950-ben a világon egy nő átlagosan 4.7 gyermeket szűlt; 2017-ben már csak 2.4-et, és megalapozott előrejelzések szerint 2100-ra 1.7-et. A világ népesedési folyamatai hatalmas változásokon mentek át a történelemben: három eltérő népesség-növekedési szakaszt különböztethetünk meg.
Az első hosszú időszakban – a XVIII század végéig – a világ népesség növekedése évezredeken át lassú volt. A magas születési számokat ellensúlyozták a magas halálozási számok. 1700-ig a számítások szerint mindössze a rendkívül lassú, évi 0.04 százalék népesség növekedésről beszélhetünk.
A második szakasz a XIX. századtól nyílt meg. 1800-ban, amikor az angol ipari forradalom teljes sebességre kapcsolt, a világ lakossága 1 milliárd főt tett ki. Másfél évszázaddal később, 1950-ben 2.5 milliárd, majd 50 évvel később 2000- ben 6.1 és 2022 végére 8 milliárd ember élt a földön. A gyors népességnövekedésben meghatározó szerepet játszottak a javuló
életkörülmények és lakásviszonyok, de különösen az egészségügy forradalmi javulása, a gyermekhalandóság radikális csökkenése, a védőoltások felfedezése és a gyermekbetegségek megfékezése. A világ népességnövekedése 1962-63- ban ért a csúcshoz.
Ekkor azonban ismét hatalmas fordulat következett be, s egy harmadik szakaszról beszélhetünk a népesség-növekedés tőrténetében. A növekedés rátája ugyanis ezt követően felére zuhant. Az Egyesült Nemzetek becslése szerint a következő években évente egy millióval csökken a világ lakossága. Ebben a “demográfiai átmenetben” a magas születési és halálozási arányokról
alacsony születési és halálozási állapotra tér át a világ. John Ibbitson ezzel a címmel publikálta könyvét 2019-ben: “Üres planéta: a globális népességcsökkenés sokkja” (Empty Planet: The Shock of Global Population Decline). E folyamat mögött több döntő tényező húzódik meg. Ezek között említhető a gyors urbanizáció. 1960-ban a világ lakosságának csak egy- harmada, napjainkban közel két-harmada lett városi lakos. Ez gyökeresen megváltoztatta az életvitelt, s önmagában is erősen csökkentette a gyermekvállalast. Ugyancsak nagy szerepet játszott a nők emancipációja, tömeges munkábaállása, iskolázottságuk ugrásszerű emelkedése, s nem utolsó sorban a fogamzásgátlás egyre bővülő lehetősége. A jólét növekedése is erősítette a folyamatot: tömegek kezdték élvezni a jobb, kényelmesebb életlehetőségek örömeit, utazásokat, és csökkent gyermekvállalási
hajlandóságuk. Ha a világ népesedéséről beszélünk, azonnal hozzá kell tenni, hogy a világ ebből a szempontból egyáltalán nem egységes. A világ mintegy 200 országa közül ugyanis a 2010-es évtizedtől csak 83 országában (amelyek a világ népességének nem egészen felét teszik ki) zuhant a születési szám a reprodukciós színt alá. A gazdaságilag fejlett, gazdag világ, ezen belül Nyugat Európa és az Egyesült Államok csoportjában általános a népességfogyás és ezek közül 23 országban, közöttük Spanyolországban és Japánban e század végére felére csökkenhet a lakosság. A másik csoport, ahol erős a csökkenés, Közép- és Kelet-Európa, hadd nevezzem így: “keserű világa”, ahol a lakosság nagy tömegei elégedetlenek az életkörülményeikkel, milliószámra vándorolnak ki a jobb életlehetőséget kínáló nyugatra,. (De ide tartozik Kína is, ahol évtizedekkel ezelőtt szigorú születés-korlátozást vezettek be, s ahol ma – minden állami restrikció nélkül is – családonként már csak 1.7 gyermek születik. (Ez esetben vajon Xi elnök vezérelte a liberális elitet, mely megtette a magáét???)
A legkeserűbb világot Kelet Európa és a Balkán néhány országában találjuk.
Oroszországban a népszaporulat a legalacsonyabbak között található. 2022-ben minden 1.000 lakosra 9 születés és 13 halál tizedeli a lakosságot. (Mit művel ott ez a Putyin vezette liberális elit!!) Moldova Európa legszegényebb országa, és 1991 óta, amikor az önállóvá vált, lakossága majdnem 4.4 millió főt tett ki, mára lakossága 2.9 millióra zuhant, egy-harmaddal csökkent. Ukrajna függetlenné válása idején 52 millió lakost számlált, de harminc év múltán 2021-re már csak 43 milliót. 1990 óta Bulgária, Bosznia, Horvátország és Románia lakossága egy- negyeddel – egy-ötöddel csökkent és Albániáé is 15 százalékkal. Ebben a születésszámok csökkenésénél jóval nagyobb szerepet játszott a tömeges elvándorlás.
Ugyanakkor, paradox módon, a világ gazdaságilag elmaradott legszegényebb országaiban még mindig igen magas a népesség növekedése. Míg Európa népessége már stagnál, a Szahara alatti Afrika lakossága évente több mint 3 százalékkal növekszik. A világ 47 gazdaságilag legkevésbé fejlett országában egy nő átlagosan 4.3 gyermeket szül. Meglehetősen groteszk módon a világ leggyorsabban szaporodó országa Szíria, családonként átlagosan 5.3 gyermekkel, s ezzel közel azonos Dél-Szudán 5 gyerekkel. De Uganda, Angola, Burundi, Niger és Nigéria családjaiban is átlagosan közel 4 gyermek születik. Ha ez a tendencia folytatódik akkor 26 afrikai ország 2030-ra egyharmaddal növeli, majd 2050-re megkétszerezi népességét. Elsősorban ennek tulajdonítható, hogy 1990 és 2021 között a világ lakossága 5.3 milliárdról 8 milliárdra ugrott. Az előrejelzések szerint 2050-ig a világ lakosságnövekedésének mintegy fele
Nigériában, Kongóban, Pakisztánban, Etiópiában, Tanzániában, Ugandában valamint Indiában és Indonéziában következik be. A nemzetközi tendenciák elemzése azonban azt jelzi, hogy a népességnövekedés a következő évtizedekben a szegény országokban is csökkeni fog. A második történelmi korszak gyors népesség növekedése lefékeződik és fokozatosan normalizálódik.
Ha kinézünk a magyar globusból és a nemzetközi összképbe illesztjük be a magyar születési számokat akkor azok kevésbé tűnnek egyedinek. Annyi biztosra vehető, hogy az orbáni család-politikával, a született gyermekek után adott állami prémiummal a csökkenés nem kezelhető. Annál is kevésbé, mivel Magyarországon nemcsak a születési számok alacsonyak, de a halálozási ráta is különlegesen magas. 2022-ben például a valamivel több mint 87 ezer születéssel szemben 135 ezren, másfélszer annyian haltak meg. A 2010-es évek második felében a magyar halálozási ráta (100.000 főre jutó halálozás) háromszor rosszabb volt, mint a francia és 70 százalékkal magasabb, mint az Európai Unió átlagos halálozása. Ebben vitathatatlan szerepet játszott a magyar egészségügy állapota. Ennek csupán egyetlen elemét említve: az orvosok elvándorolnak. 2017-ben állapították meg, hogy az aktívan dolgozó magyar orvosoknak már 20 százaléka elvándorolt nyugatra. Egy újabb felmérés, melyet ötöd- és hatodéves orvostanhallgatók között végeztek, arra a megdöbbentő eredményre vezetett, hogy 40 százalékuk külföldön akar majd dolgozni. A népesség csökkenéséhez – mint az előbbi jelenség is utal rá – a kedvezőtlen születési és halálozási ráták mellett nagy mértékben járul hozzá az elvándorlás. Az Európai Unióhoz való csatlakozás óta eltelt 15 évben mintegy egymillió magyar próbált szerencsét külföldön. Ebben a 2010-es évek sem kivétel, mint az OECD kiadványából (International Migration Outlook) kiderül, mivel évente átlagosan 70-95 ezer magyar vándorolt el nyugatra.
A magyarság csökkenése a nemzetközi folyamatok alapján aligha látszik megfordíthatónak. A kihalás rémképeinek falra festése helyett a halálozások okainak orvoslása és arányainak radikális csökkentése, valamint az elvándorlás okainak megszüntetése, a keserűség gyermekvállalást kiszorító hangulatának felszámolása, az Európába illeszkedő fejlődés és gazdasági gyarapodás növelése, az Európához való felzárkózás jövőbe vetett hite azonban valamelyest segíthetne.

Címkép: Büszke erdélyi magyarok