“Belarusz tavasz”

Posted by

Bárász Péter
>„Vjaszna” („Tavasz”) – „A” belarusz jogvédő központot hívják így. Írtam már róluk valahol,
például azt, hogy a kezdetektől (1996.) illegalitásba szorították őket. Viszonylag sokat
mondtam alapítójukról, a Nobel-békedíjas Alesz Bjaljacki barátomról, aki bár mindmáig
elnöke a szervezetnek, de nem irányítja, mert ő maga is börtönben ül. Néhány írását is
publikáltam magyarul, többek között ezen a helyen is.
Négy napja tette közzé a Vjaszna, hogy újabb 150 személyt vett fel hivatalosan a listájára,
némileg szokatlan státusban: egyből „volt politikai foglyokként”. Ide alapból azok kerülnek,
akik politikai foglyok voltak és (általában teljes büntetésük letöltése után) szabadultak. Ez a
150 ember szintén szabadult (jó részük, nehogy „visszaesővé” váljon, úgy hiszem, külföldön
van már), de míg a büntetésvégrehajtás kezében voltak, a rokonaik tiltakoztak az ellen, hogy
politikai fogolynak tekintsék, mert attól féltették – nem alaptalanul – őket, hogy „odabent”
az amúgy is rendkívül kemény bánásmód teljesen embertelenné válik velük szemben. Most
viszont ez a nyilvántartásba vétel immár dokumentálni hivatott, hogy mi történt velük.
Muszáj egyszer eljutnunk oda, hogy legalább kártérítést kapjanak ők is. Sajnos gyanítom,
hogy nem a sorsukban bűnös erőszakszervezetek alkalmazottai és csinovnyikok (főleg bírók
és ügyészek) terhére.
Azt is említettem már itt-ott, hogy az utóbbi időkben a nemzetközi viszonylatban (tehát a
Vjaszna által) politikai foglyokként számontartott belaruszok száma 1500 körül mozog
(szeptember 22-én 1497), miközben a valós számukat csaknem mindenki ötezer fölöttire
becsüli. A különbség nem csak a fent leírt hozzáállásból adódik, hanem elsősorban abból,
hogy a jogvédők nemzetközi gyakorlata értelmében nem kaphatja meg ezt a státust olyan
személy, aki bármilyen formában részt vett akár csak egy kicsit is erőszakos
cselekményben…
Szeptember elejétől az államelnöki funkciókat mindmáig gyakorló személy rendeletének
értelmében belarusz állampolgár nem hosszabbíthatja meg okmányai érvényességi idejét a
külföldi lakhelye szerint illetékes belarusz külképviseleten, hanem ennek érdekében haza
kell jönnie. Ingatlan és/vagy gépjármű értékesítését/vásárlását szintén csak az országon
belül, személyesen intézheti, avagy belarusz közjegyző által (bizonyára frissen) kiállított
meghatalmazás alapján helyettesítheti őt másvalaki. Világos a cél: rákényszeríteni
mindenkit, hogy legalább időnként haza kelljen jönnie az országba, mégpedig egyértelműen
azért (rengeteg példa van rá), hogy akár már a határátlépéskor rabosíthassák, amennyiben a
hatalom meg kívánja őt regulázni. Alapos vizsgálatnak (telefon, esetleg számítógép)
elsősorban azokat vetik alá, akik 2020 augusztus-szeptembere (a „választásokat” követő
országos tiltakozási hullám) után hagyták el az országot. Énrám ez így valószínűleg nem
vonatkozik, mert legfeljebb egy pár hétre szoktam elutazni „szabadságra” (nyugdíjasként :),
az ilyenekre nincs elég energiájuk. Viszont nem lehet kizárni, hogy szerepelek valamelyik
adatbázisukban, ahol azonban nem szoktak keresni, mivel magyar állampolgár vagyok, itteni
állampolgárságom nem is volt sosem. Kb. két éve Belaruszról kizárólag magyarul írok, azt is
95%-ban kulturális témákról – remélem, így meg tudom úszni.
Idekívánkozik az a hír is, hogy többé külföldön a belarusz állampolgárok nem élhetnek
szavazati jogukkal. Valószínűleg azért, mert az általában kicsiny létszámú
szavazókörzetekben sokkal feltűnőbb az eredmények meghamisítása.

1975-től ’82-ig programozási osztályvezető voltam a breszti harisnyagyárban, ami a város
egyik jelentős vállalata volt és maradt mindmáig. Beosztottaim között volt egy korombéli,
igen szimpatikus, bár eléggé zárkózott nő, aki pár éves lányát egyedül nevelte – mint három
éve az érdeklődő emberek számára kiderült: jól. 2021. első napjaiban tartóztatták le, a férje
akkor éppen két hónapot ült. A férfi azóta külföldre menekült a kiskorú gyerekekkel,
kollégám lánya először két évet kapott, de még mielőtt ez lejárt volna, még egyet rásóztak.
Augusztusban ez is lejárt volna (az előzetest általában másfeles együtthatóval számítják be),
de nem engedték ki, hanem megint csak előzetesben tartották: másodikán lesz a következő
tárgyalása, vélhetően ismét zárt ajtók mögött. Ennek állítólag az egyik oka, hogy úgy
elverték többször is, hogy nem kerülhet emberek közé, nehogy meglássák.

Címkép: Alesz Bjaljacki Nobel-díjas író és munkatársai a bíróságon