Posted by Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
Tóth Zsuzsanna
Előre kell bocsátanom, hogy a szerző, Sue Monk Kidd már tavaly tartósan belopta magát a szívembe a Vágyak könyve című regényével. Ezért aztán nagy érdeklődéssel kezdtem bele korábbi, legelső regényébe, amely A méhek titkos élete címet viseli, és valószínűleg csupán a véletlennek tulajdonítható, hogy az újabb kiadása került kezembe. (Maga a regény 2002-ben jelent meg, nálunk 2004-ben, majd idén újra.) Nem csalódtam: vonzalmam megerősödött. Hogy miért szerettem ezt a regényt?
Először is, Kidd teremtett alakjai rendkívül elevenek. Ahogyan beszélnek, mozognak, kapcsolódnak a világhoz – az teljesen filmszerű, életre kel, hiszen alakjai könnyen elképzelhetők és következetesen önazonosak. Nem véletlen, hogy ebből a regényből már 2008-ban film is készült… (Itt kell megjegyezni, hogy a film szinte tökéletesen követi a regény képeit, mintha az eleve forgatókönyvnek íródott volna. Ez is igazolja, hogy a szerző írásmódja és környezetábrázolása láttató erejű.)
A regény főhőse ezúttal is nő – igaz, csak bontakozóban, hiszen mindössze tizennégy éves –, és a domináns szereplők is nők. A serdülő lány keresi korán elveszített anyját, annak gyökereit és magát a szeretetet – ezt az alaphelyzetet erősen befolyásolja a korszak. 1964-et írunk, amikor a polgárjogot ugyan már megszerzik Amerikában a feketék, de ez még nem jelent egyenlő bánásmódot is. Ez az egyik forrása annak, hogy a fehér Lily és az őt pótmamaként nevelgető fekete Rosaleen elszöknek a rideg apa, T-Ray őszibarackfarmjáról, miután rasszista fehérek csúnyán belekötnek Rosaleenbe. Anélkül, hogy a teljes történetet elmesélném, annyit meg kell jegyezni, hogy – a fülszövegben jelzett – „harcos kiállásról” szó sincs, a néger nőt valójában csak a puszta igazságérzet hajtja, de persze – ebben az időszakban – nem lehet igaza. (És korántsem csupán azért, mert néger, súlyosbító körülmény, hogy nő; ekkor és itt a fehér nőknek sincs sok beleszólása a dolgok menetébe.) Ezek a külső világból érkező inzultusok kikerülhetetlenül előbukkannak a történetben – fűszerezve némi vallási intoleranciával –, mégsem tudják megtörni a regény belső optimizmusát. Mert ebben a regényben minden fájdalom és veszteség dacára dominál az életbe vetett mérhetetlen hit, a másik ember iránti tisztelet és megértés. Mert az ember egyszerre csodálatos és borzalmas teremtmény.
És hogyan került a címbe a méhek titkos élete? Nos, mivel a kifürkészhetetlen sors Lilyt egy méhészetbe vezeti, melynek gazdája, a végtelenül bölcs és szerethető August, a szárnyai alá is veszi a kamaszodó kislányt, sok mindent megtudunk a méhekről. A birtok, amit három fekete nővér példás rendben és szeretetben vezet, igazi „közösségi kaptár”, s nemcsak a méhek okán, de emberi viszonylatban is. August ennek a kaptárnak mintegy a vezetője. Szerepet játszik még a történetben egy Fekete Madonna – ez egyúttal a méhek munkáját dicsérő méz védjegye is. Nem lenne igazi női történet, ha nem lenne benne – vagy legalább halványan nem csillanna meg, itt-ott – a szerelmi szál, és Kidd ennek is felvillantja többféle arcát.
Azonkívül, hogy izgalmas élmény Lily „anyakeresése”, élvezetesek a regény naplószerű leírásai, a nyelvezete. Ez a fordításnak, Barta Judit kiváló munkájának is köszönhető. Az egyetlen kifogásolható elem (bár erről a fordító nem tehet), hogy a szereplők egyforma nyelvi szinten beszélnek, holott státuszukból adódóan ez értelemszerűen különbözne. Vagyis Sue Monk Kidd nem élt a beszéd karakterképző erejével. Bár ezt a kritikát enyhíthetem azzal, hogy mindent Lily szemszögéből látunk: ő viszont érzékletesen fogalmaz, főként korához képest. Ez azonban magától értetődő, mivel tudjuk – bár ez kimondatlan –, hogy az elbeszélő bizonyos időtávlatból látja/beszéli el a vele megtörténteket.
A néhol nagyon egyszerű leírások és párbeszédek olykor egészen lírai képekkel és belső gondolatokkal gazdagodnak. Csak egyetlen példa: „Az őszibarackos bódétól tartottam hazafelé, és láttam, amint a nap szétterül az alkonyodó égen, és tűzbe borítja a gyümölcsöskert tetejét, miközben alulról már sötétedni kezd. A fejem felett csend honolt s a levegőben megsokszorozódott a szépség.”
Szép, teljes emberi történetet, afféle lélekerősítő olvasmányt kaptunk – talán nem véletlen, hogy több mint száz héten át szerepelt a New York Times bestsellerlistáján és harminchat nyelvre fordították le. Népszerűsége ellenére nem emelkedik a „nagy regények” közé (bár az amerikai sikert feltétlenül magyarázza az olvasótábor érintettsége), de mindenképpen figyelemre méltó. Ráadásul tökéletesen egyetértek egyik zárógondolatával – gondoljunk bele, mennyit segítene a világon, ha minél többen olvasnának, s többet használnák a képzeletüket…
Ajánlásképpen tehát csak ennyit: „…én hiszek a képzelet jóságában”.
Sue Monk Kidd
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
21. Század Kiadó, Budapest, 2023
Fordította: Barta Judit
320 oldal, teljes bolti ár 5690 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 4268 Ft,
e-könyv változat 2990 Ft
ISBN 978 963 568 4113 (papír)
ISBN 978 963 568 4120 (e-könyv)
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Akik azt hiszik, hogy a halálnál nincsen borzalmasabb, semmit sem tudnak az életről.
1964, Dél-Karolina. Lily Owens tizennégy éves, édesanyját kiskorában vesztette el. Dajkája Rosaleen, aki nagyon szereti Lilyt. Rosaleen harcos kiállással védelmezi a feketék jogait, ezáltal összetűzésbe kerül a városban élő elvakult rasszistákkal. Lily kezdeményezésére elszöknek Tiburonba, a kisvárosba, amely anyja emlékét őrzi. Lilyt három lánytestvér fogadja be, akik méhészkednek, és beavatják a lányt a fekete Mária-kép történetébe.
„Lily hiteles karaktere azonnal belopja magát az olvasó szívébe, a története pedig lebilincselően van elbeszélve. A méhek előre sejtetik Lily önelfogadás, hit és szabadság felé vezető útját, ami a regény legfontosabb mondanivalója.” – USA Today