Posted by Mottó: ha az ember tévén néz labdarúgó-mérkőzést, csak rajta múlik, hogy
díszpáholykörnyezetet teremt-e magának. Akár még szotyolázhat is.
Szekeres István
>Tartom magam a szokásomhoz, minden fordulóban megnézek egy NB I-es
meccset. Nem okvetlenül azt, amelyiket a hét mérkőzéseként harangoznak be. Minden
szezonban látni akarom mindegyik csapatot. Most speciel a nagy bajban lévő Mezőkövesd
kecskeméti vendégszereplését.
Ezúttal másfajta érdeklődés is vezérelt. Az m4 sport kitalációja, a Péntek esti foci. A
szükség vitte erre a csatornát, hiszen minden meccset közvetít, és hat nehezen préselhető
be a szombat és vasárnap délutánjába. A péntek este enyhít a gondjain.
Igen ám, de a pénteki a szabad hétvége előestéje, az összejövetelek, bulik időszaka,
elvégre szombaton ki lehet pihenni a legkeményebb dajdajt is. Aki nem megy sehova, az
otthon tévézik. Körülnéztem a csatornák műsorában, hol mi látható a meccs időpontjában,
20 órától. Ilyen gyilkosság, olyan nyomozó, folyik a vér rendesen, másutt meg celebek
viháncolnak-vihorásznak nyakatekert show-kban; nemcsak énekelnek, hanem álarc mögé
bújnak, hogy extra izgalom is legyen. Ez olyasféle szórakozás, mint a kocsmázás. Annyira
népszerű is, sajnálatosan nagy tömegek körében. Tudjuk, a népet nem lehet leváltani.
Oktatni, igényesebb kultúrára szoktatni persze kellene.
A kérdés most tehát az volt, hogy felveszi-e a versenyt a szórakozás egyéb módozataival
egy futballmérkőzés. Aki mást választott, annak elmondom a saját tapasztalatomat.
Mindjárt a közvetítés elején nagy meglepetéssel rukkolt elő a riporter: elmondta, hogy a
kecskeméti találkozóra eljött a kövesdiek elnöke, Tállai András is. Hát, kérem, ez már
nagyobb csoda, mint Óz. Hogy egy klub elnöke, dacolva a távolsággal, átszelve a Tisza
vonalát is, elmegy megnézni a saját csapatát!… Régi sportvezetők most nyilván
beleborzonganak az új idők innovációjába, nekik ilyesmi eszükbe sem jutott.
A meccs lendületes volt, de sablonszerűen zajlott: a hazai pályán még pontot sem vesztett
Kecskemét kellőképpen presszingelt, nyomult az ellen kapuja felé, az egyetlen szerzett
ponttal szerénykedő Mezőkövesd pedig rendkívül koncentráltan, fegyelmezetten
védekezett, talán nem csak az elnöknek akarták megmutatni. A kapuk nem forogtak
veszélyben. Kultúrhasonlattal élve olyan volt ez, mint valamilyen Molnár Ferenc-típusú,
társalgási színjáték, amelyen ellazul az ember, bár nem teljesen, mert a csevegés mögött
felrémlik valamilyen kis konfliktus.
A pályán a helyzetkomikum uralkodott. Miközben a hazaiak nyomultak, a kövesdiek
jutottak gólközelbe már az első félidőben, kétszer is. Pontosan bejött a kiváló mester,
Kuttor Attila taktikája: a szigorú védekezésből hosszan indították a gólgyáros Sztefan
Drazsicsot. Az első játékrészben két ajtó-ablak helyzetet még kihagyott, a másodikban
viszont bohócot csinált a védőkből: az ötösön addig cselezett-húzogatott, amíg az ellenfél
játékosai a semmibe tűntek, és akkor elegánsan a hálóba pöccintett.
2–0-ra nyert a Mezőkövesd, kibújt a gödörből, és ha így folytatja, egyre feljebb
kapaszkodhat a tabellán.
A meccsnek vége lett, a függöny legördült.
Sztefan Drazsicsnak azonban még a vasfüggöny ajtaján is ki kellett lépnie, hogy
ünnepelhesse a publikum. Arról nem tudok, hogy Tállai elnök úr hogyan ünnepelt.
XXXXX
Utószó. Még a mérkőzés kezdete előtt, a belgrádi birkózó-világbajnokságon Fritsch Róbert
látványosan a döntőbe küzdötte magát.
A mérkőzés után az m4 sporton jött a Nemzeti Sporthíradó. Nem a világbajnoksággal
kezdődött! A hírek élére a negyedórája véget ért meccs részletes összefoglalója került.
Következett még több foci. Aztán vízilabda. Aztán jégkorong. Meg még kézilabda is.
A további képes beszámolók közé bekerült persze Fritsch Róbert. Echte
birkózójelenetekkel… Láttuk, amint meccsei végén az ellenfél gratulál neki. De voltak
valódi akciók is, még a csodából is láttunk képeket, azt, amint 5–10-es állásból fél perc
alatt fordít 13–10-re, majd két vállra is fekteti a világbajnoki cím védőjét, a ráadásul hazai
szőnyegen birkózó Arszalant.
A magyar sportkoncepció (és a pénzosztás) középpontjában a labda áll. Azt követi a
szaksajtó és az m4 sport is. Az olimpiai sikersportágaink valahol a háttérben
szerénykednek.
A magyar sportnak ez az értékválasztás jutott.
És akkor csodálkoztunk azon, hogy az atlétikai világbajnokságra toborozni kellett magyar
nézőket?