Magyar világbajnoki arany, 44 év után! 

Posted by
Vujity Tvrtko
>Muszukajev Iszmail a piros-fehér-zöld magyar zászlóval ünnepelte, hogy 65 kg-ban szabadfogású birkózó világbajnok lett! Ezzel 44 év után lett aranyérmese Magyarországnak!
“Köszönöm Magyarországnak, hogy befogadtak, hogy lehetőséget adtak!”- szólt az újdonsült világbajnok első nyilatkozata!
És akkor most meg lehet nézni, hogy mit kap a nekünk okozott dicsőségért cserébe! Bízom benne, hogy a csendes többség büszke a lefutott kilométereire, a felemelt súlyokra és a vérrel-verítékkel kiharcolt sikerre; büszke a folyamatos edzésekre és a versenyekre; büszke a magyaroknak sporttörténelmi sikert hozó fiúra! A csendes többség bizonyára büszke, csak kevésbé hallatja a hangját!
Mert a fiúnak ezek szerint “bűne”, hogy kabardnak született. Mert lehet, hogy a csendes többség hálás neki és gratulál; lehet, hogy a szövetségi kapitány azt mondja, hogy ez hatalmas motivációt adhat a sportág fiataljainak; lehet, hogy Iszmail korábban sírva nyilatkozott a meghatódottságtól; lehet, hogy technikai KO-val, 11.0-ra nyert a döntőben; ám a hangos -remélem-kisebbségnek ez nem elég.
A jó hírt hozó cikkek alatt tömegével (TÖMEGÉVEL) ((T.Ö.M.E.G.É.V.E.L)) jelennek meg a rasszista megnyilvánulások, a Magyarországnak 44 év után világbajnoki aranyat nyerő fiú nevét, kinézet és származását gúnyoló, támadó és pocskondiázó megjegyzések!
Kapott ilyet az első magyar taekwando-világbajnok Salim Omar is, de életem során én is bőven.
Sosem felejtem el a bácsi tekintetét, amikor virágárus nagymamámtól margarétát vett, majd amikor hallotta, hogy horvátul beszélünk, akkor azt mondta:
“Ha magyar kenyeret eszel, akkor ebben az országban beszélj magyarul!”
“Csak” egy megjegyzés volt, még az internet kora előttről. Amit ma láttam és olvastam, az riasztóan tömeges.
Erre háromféle válasz van:
1. Védekezni, visszatámadni;
2. Csendben tűrni;
3. Csak azért is szeretni a magyart!
Én a legutóbbit választottam, s örülök, hogy az újdonsűlt világbajnok is ezt teszi! Ugyanakkor ez a tömegesség végtelenül szomorú! De csak azért is: SZERETEM A HAZÁMAT ÉS A NÉPÉT!
Pontosan tudom: hiába kísértem haza a világ utolsó világháborús hadifoglyát és hiába kutattam fel a trianoni békediktátum egyetlen eredeti példányát, egyeseknek akkor sem leszek “elég magyar”. Nekik marad a nevem, a nemzetiségem és a származásom! ÉN SOSEM TUDNÉK ÚGY ÉLNI, mint ők!
Iszmailnak pedig szívből GRATULÁLOK! És büszke vagyok arra, hogy jövőre olimpiai aranyat akar nyerni, MINDANNYIUNKNAK!
Barátsággal: Tvrtko
Utóirat: Az életemet tettem fel Magyarország és a magyarság népszerűsítésére, s ettől senki és semmi nem tántoríthat el. Éppen ezért “Az én Amerikám” is ízig-vérig magyar film lesz, csodálatos, erőt adó, motiváló magyarokkal. A film részleteit megtaláljátok ITT: https://www.videoabc.hu/tvrtko-az-en-amerikam
Fotó: MTI/Kovács Tamás